A Malakiás 2:14-ben azt olvashatjuk, hogy Isten azért tett eggyé egy férfit és az ő feleségét, hogy általuk istenfélő gyermekeik legyenek. Bárki felnevelhet gyermekeket, de Jézus tanítványai istenfélő gyermekeket nevelnek. Ezért az első fontos követelmény, hogy minimum a két szülő közül az egyik Jézus elkötelezett tanítványa legyen, aki teljes szívből szereti az Urat. Félszívű keresztyének nem fognak tudni istenfélő gyermekeket felnevelni. Egy másik fontos követelmény, a férj és a feleség közötti egység. Ez nem lehetséges, ha az egyik fél nem tanítvány. Akkor a másik félnek egyedül kell harcolnia a Sátán ellen a gyermekekért, ha azonban mindketten elkötelezett tanítványok, akkor ez sokkal könnyebb.
Ezért nagyon fontos a megfelelő házastárs kiválasztása. Nagyon nehéz a gyermekeket istenfélelemre nevelni, ha a férj és a feleség mindig egymást hibáztatja, és állandóan szemrehányást tesznek egymásnak. Ha egy istenfélő családot szeretnél felépíteni, akkor munkálkodj az egységen a férjeddel/feleségeddel, bármibe is kerül - még akkor is, ha ennek az az ára, hogy sokszor lemondasz a magad igazáról. Hosszú távon meg fogja érni, amikor látni fogod, hogy a gyermekeid az Urat követik. Óriási erő van abban, ha két tanítvány egységben van. Jézus a Máté 18:18-20-ban azt mondta, hogy amikor két tanítvány egységben van egymással a földön, nekik hatalmuk van, hogy megkötözzék a sátáni erők tevékenységét a „magasságban" (Ef. 6:12). Így távolíthatjuk el a gonosz szellemeket az otthonunkból és szüntethetjük meg azok befolyását a gyermekeinkre. Az Efézus 5:22- 6:9-ben a Szent Szellem a családon belüli kapcsolatokról beszél - a férj és a feleség, a gyermekek és a szülők, a szolgák és az uraik. Közvetlenül azt követően (10. verstől) a Szent Szellem a mennyben lévő gonosz szellemekkel való harccal folytatja. Mit tanít ez nekünk? Pontosan azt, hogy a sátáni támadások elsősorban a családon belüli kapcsolatokat veszik célba. Mindenekelőtt ez az a hely, ahol győztesnek kell lennünk a Sátán felett.
Azok a férjek és feleségek, akik egymást hibáztatják, nem jönnek rá, hogy megnyitják az ajtót a Sátán számára (a közöttük létrejött résen keresztül), hogy belépjen az otthonukba és megtámadja a gyermekeiket. Egy lázadó gyermeket, aki gorombán válaszol a szüleinek, az anyja fertőzhette meg, aki hasonlóan beszél a férjével vagy az apjával, ami által szintén az Úr ellen lázad. Nem szabad megfedni a szegény gyermeket azért a fertőzésért, amit a szülők hoztak be az otthonukba! Először a szülőknek van szükségük megtérésre. Az egység a családban sokkal fontosabb, mint a házunk mérete és szépsége, vagy azok a korszerű eszközök, amik a házunkban vannak. Isten dicsősége egy családban meg tud nyilvánulni akkor is, ha a család egy viskóban lakik, ha elsősorban az Úr tanítványai. Jézus igazi tanítványai szabadok az „egymást hibáztatás" szörnyű betegségétől, amivel Ádám és Éva az Édenben megfertőződött. Ádám Évát hibáztatta a bűnéért, Éva pedig a kígyót az övéért. A menny királyságának a tagjai a „szellemi szegények" (Máté 5:3). Az első jellemzője a szellemben szegénynek az, hogy elsősorban a saját hibáját és szükségét ismeri. Egy férj és egy feleség, ha mindketten szellemi szegények, át fogják változtatni az otthonukat, ami a menny előíze lesz a földön. Egy ilyen otthonban mindenki önmagát fogja megítélni, és nem mást hibáztat. A gonosz sosem léphet be egy ilyen otthonba. El tudod képzelni, hogy milyen óriási áldás a gyermekek számára, ha egy ilyen otthon az örökségük?
Hadd szóljak egy szót a „dolgozó anyákról." Erre manapság sajnálatos módon szükség lehet néhány városban, a magas megélhetési költségek miatt. Azonban bizonyos alapelveket észben kell tartani az ilyen anyáknak. A Titus 2:5 mindenekelőtt arról beszél, hogy Isten akarata az asszonyok számára az, hogy „otthon dolgozzanak". Így egyetlen anya sem hanyagolhatja el a házimunkával kapcsolatos felelősségét, az otthonán kívüli munkavégzés miatt. Az Úrnak, a férjének és a gyermekeinek mindig az első helyen kell lenni a szeretetét és az elkötelezettségét illetően. A feleség munkájának (ha egyáltalán kell, hogy végezzen ilyet), az utolsónak kell lennie ebben a sorrendben. A férjes asszony, akinek nincsenek gyerekei, elmehet dolgozni különösebb probléma nélkül. Rendszerint két oka van, amiért kisgyermekes anyák dolgozni mennek manapság:
Ha őszintén elmondod Istennek, hogy a te esetedben az ok a megélhetés, akkor bizonyos lehetsz benne, hogy Isten különleges kegyelemben fog részesíteni minden családi felelősségedet illetően. Ha azonban az igazi ok a luxus, akkor figyelmeztetlek téged, hogy nagy veszélyben vagy. Csak sok évvel később aratod le annak a következményeit, amikor a gyermekeid elhagyják az otthonukat és önfejűvé, Isten számára használhatatlanokká válnak. Ekkor már túl késő lesz, hogy bármit is tegyél. Isten rá a tanúm, hogy csak arról prédikálok, amit megtapasztaltam. A feleségem orvosként dolgozott, amikor 1969-ben megszületett az első fiúnk. Akkoriban a bevételünk, amit havonta kerestem olyan kevés volt, hogy egyáltalán nem volt megtakarításunk, de mi eldöntöttük, hogy a feleségem otthagyja a munkahelyét és otthon marad, hogy gondoskodjon a családról. Az azt követő 28 évben sosem vállalt munkát, hanem otthon maradt és úgy nevelte fel a négy fiúnkat, hogy szeressék és kövessék az Urat. Mi ennek az eredménye? Ma örömünk van benne, hogy azt látjuk, mind a négy fiunk újjászületett, bemerítkeztek, az Urat követik és bizonyságot tesznek Róla. Egy ilyen áldás sokkal nagyobb, mint három-négy millió rúpia, amit a feleségem megkereshetett volna orvosként 28 év alatt. Nem bántuk meg a mai napig. Csak azért mondtam el a bizonyságunkat, hogy más anyákat bátorítsak, akik az Úr akaratát keresik ezen a területen.
Egy igazi tanítvány nagyon körültekintő abban is, hogy milyen folyóiratokat és könyveket tart az otthonában, milyen TV és video műsorokat néznek a család tagjai. A férjnek, mint a család fejének szigorú 'ajtónállónak' kell lenni, hogy semmi világi dolog ne kerüljön be a házba. Olyannak kell lennie, mint egy minőségellenőrzési osztály vezetőjének egy gyárban, aki minden terméket megvizsgál és minősít. Azok a szülők, akik azt akarják, hogy a gyermekeik az Úr tanítványai legyenek, nem szabad megengedni, hogy a gyermekek a hóbortjaiknak, a vágyaiknak és hasonlóknak éljenek, mivel az nem szeretet, hanem ostobaság és hűtlenség az Úrhoz. Bármelyik gyülekezet erősségét a családjaik erőssége határozza meg. Ha a család gyenge, a gyülekezet is gyenge lesz. Nem a hangerő, a szép énekek, sőt nem is a jó igehirdetés adja a gyülekezet erősségét (ez egy hazugság), hanem azok az istenfélő családok, amelyek a gyülekezetet alkotják. Ha a családokat építjük az országunkban, az az Urat dicsőíti meg.