Krisztus szerette az egyházat és Önmagát adta érte (Ef. 5:25 ). Ahhoz, hogy a gyülekezetet építsük nekünk is ugyanúgy szeretni kell a gyülekezetet. Nem elég odaadni a pénzünket , és az időnket, hanem magunkat - a saját életünket kell odaadni.

Amikor Isten le akarta írni a szeretetét az ember számára, azt egyetlen földi példi példával tudta érzékeltetni, az anyának a gyermeke iránti szeretetével (lásd Ézs. 49:15). Ha megfigyeled egy anyának az újszülött csecsemője iránti szeretetét, akkor azt egy teljes szellemi áldozatnak fogod látni. Ugyanis egy anya kora reggeltől késő éjszakáig és egész éjszaka folyamatosan áldozatot hoz a gyermekéért, anélkül, hogy bármit kapna cserébe. Éveken keresztül - örömmel, semmit sem várva cserébe - elviseli a gyermekével járó fájdalmakat és kellemetlenségeket. Ez fejezi ki azt, hogy Isten hogyan szeret bennünket. El akarja ezt mondani nekünk, de lehetetlen találni bárhol egy olyan közösséget a világon, ahol - őszintén szólva - hozzá hasonlóan szeretik egymást.

A legtöbb hívő csak arra képes, hogy azokat szeresse, akik egyetértenek vele és csatlakoznak a közösségéhez. Az ő szeretetük emberi szeretet és messze elmarad az anya önfeláldozó szeretetétől! Mégis az isteni szeretet a cél, aminek elérésére törekedni kell.

Egy anya nem törődik azzal, hogy a környezetében lévő többi anya hoz-e áldozatot a gyermekéért vagy nem, hanem boldogan feláldozza teljesen magát. Ugyanilyen módon, aki saját gyerekeként tekint a gyülekezetre az nem törődik azzal, hogy a körülötte lévők hoznak-e egyáltalán áldozatot a gyülekezetért, vagy nem. Másoktól függetlenül ő örömmel áldozza fel magát, nem panaszkodik másokra és senkitől nem vár el semmit.

Akik azért panaszkodnak, hogy mások nem hoznak áldozatot a gyülekezetért azok nem anyák, hanem fizetett ápolók. Az ápolók határozott idejű műszakban dolgoznak és panaszkodni fognak, ha a váltótársuk késve érkezik meg. Egy anya azonban nem kötött idejű műszakban dolgozik, hanem minden nap napi 24 órában - évről évre - és még csak pénzt sem kap érte. Sőt, ha a gyereke már 20 éves az anya munkájának akkor sincs vége!

Egyedül az anyának van teje a kisgyermek számára minden nap. A nővéreknek nincs tejük a csecsemők számára, csupán gondoskodnak róluk. Ehhez hasonlóan, akik a gyülekezetben anyaként viselkednek, azoknak mindig van néhány kedves szavuk a szellemi gyermekeikhez - minden összejövetelen. Sok gyülekezeti vénnek nincs egy kedves szava sem a gyülekezethez, mert ők ápolók és nem anyák.

Egy anya semmiféle fizetést nem vár el a gyerekeiért való törődésért és egy gyerek sohasem fizet az anyjának a szolgálatáért.

Ha egy anya esetében 600 FT-os órabérrel számolnánk (ami hozzávetőleg egy nővér fizetése), akkor meg fogjuk látni, hogy egy gyerek a 20 éves koráig több mint 26 millió FT-os adósságot halmozna fel az anyjával szemben! Melyik gyerek az, amelyik valaha is vissza tudna fizetni ekkora összeget az anyjának?

A következő kérdés neked szól: hajlandó vagy ilyen áldozatot hozni az Úrért és az Ő gyülekezetéért, fizetés nélkül, feláldozva magad adva minden nap, évről évre, amíg Jézus vissza nem jön?

Ha Isten talál valahol egy ilyen szellemben szolgáló személyt, akkor sokkal inkább használni fogja őt a gyülekezete építésére, mint 10 000 félszívvel szolgáló hívőt, akik az áldozathozatal szelleme nélkül próbálnak szolgálni neki.