Miután a Máté 6:5-8-ban Jézus megtanította nekünk, hogyan ne imádkozzunk: ne úgy, mint a képmutatók - ne értelmetlen ismétlések, és ne hosszú imák legyenek -, hanem hittel elfogadva, hogy a mi Atyánk tudja, mire van szükségünk. Ezt követően elmondja nekünk, hogyan imádkozzunk. Megfigyeltem a keresztyéneket és észrevettem, hogy nagyon kevesen veszik figyelembe Jézusnak ezen egyszerű szavait, amelyeket még egy gyermek is megérthet. Megtanította nekünk, hogyan ne imádkozzunk, és sokan nem vették ezt komolyan, és megtanította nekünk azt is, hogyan imádkozzunk, és sokan ezt sem vették komolyan. Nem tanított minket olyan imára, amit ismételnünk kellene. Nincs abban semmi rossz, ha a „Mi Atyánk" minden mondatát komolyan gondolod, de Jézus egy mintát adott nekünk, amelynek minden imádságunkat jellemeznie kellene.

Jézus azt mondta, hogy amikor imádkozunk, így imádkozzunk: „ Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy." Jézus első mondata az volt, hogy amikor megszólítjuk Istent, hívjuk Őt Atyának. Az Ószövetségben senki sem mert Istenre felnézni és azt mondani: „Atyám". Az Ószövetségben az imádság mindig így hangzott: „Ó, Isten, Mindenható Úr, stb.", mert Isten volt a világegyetem vezérigazgatója, és a népe olyan volt, mint egy gyár kis alkalmazottai. Nem beszélhetsz a vezérigazgatóhoz úgy, ahogy akarsz! Az Újszövetségben azonban mi Isten gyermekei vagyunk, és ahogy a vezérigazgató gyermeke bemehet az apja irodájába, és „apának" szólíthatja, úgy nekünk is meg kell értenünk, hogy milyen kiváltság Isten gyermekének lenni. Ez alapvetően más!

A legtöbb keresztyén mégsem „Atyának" szólítja Istent, hanem azt mondja: „Ó, Istenem." Nincs ebben semmi rossz. Ő Isten, és helyes Istennek szólítani, de ha csak Istennek szólítjuk, és nem Atyának, akkor valami nincs rendben. Az Ószövetségben Istennek volt egy neve, Jehova (vagy Jahve - senki sem tudja a pontos kiejtését, mert a héber ábécében nincsenek magánhangzók). Ami engem illet, ez egy teljesen lényegtelen vita, mert én nem hívom Istent Jehovának vagy Jahvének! Én Atyának hívom.

Ő az én Atyám, mert Jézus azt tanította nekünk, hogy így imádkozzunk: „Mi Atyánk". A Róma 8:15-ben megtudjuk, hogy amikor a Szent Szellem belép az életünkbe, akkor azt kiáltjuk: „ Abba! Atyám!" Ha azonban megnézzük a hívők által énekelt dalokat, mint például a „Vezess engem, ó, nagy Jehova", vajon az Atyjukhoz szólnak? Ő Jehova, de meg kell tanulnunk, hogy Atyánknak szólítsuk. Ha a gyermekeim odajönnének hozzám, és azt mondanák: „Mr. Poonen", azt gondolnám, valami baj van velük! Miért hívnak Mr. Poonennek? Apának kellene hívniuk. Amikor Istent megszólítom, nem hívom Őt Jehovának vagy Jahvének, még akkor sem, ha ez a neve. Azt mondom: „Atyám", mert Ő az én Atyám. Az Ő gyermeke lettem.

Azt a helyzetet, hogy Isten gyermekévé lettünk, sok keresztyén nem élte át, és ez azért van, mert nem nyitották meg magukat a Szent Szellem előtt. Amikor a Szent Szellem betölti az embert, az első dolog, amit tesz, hogy arra készteti így kiáltson fel: „Abba Atyám", ami azt jelenti: „Apuci". Veled is megtörtént ez? Ez rendkívül fontos. Ez nem olyan valami, amit valaki megtanít neked. Ez egy önkéntelen, bensőnkből fakadó felkiáltás. Ez a belső valóság akkor jön létre, amikor a Szent Szellem belép az ember szívébe, amikor újjászületik. Ha az ember telve van a Szellemmel, akkor valóban megismeri Istent, mint Atyját. Az egyik legfontosabb dolog a keresztyén életben, hogy Istent Atyának ismerjük meg és Atyának szólítsuk. Szólíthatjuk Őt Úrnak és Istennek is, de az imádkozásodnak elsősorban az „Abba Atyám" formájában kell történnie.

Ő nem egyszerűen csak az „Atyánk", mert Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „Atyánk, aki a mennyekben vagy". Nem valami földi atyához imádkozunk. A földi atyám nagyon szerethet engem, de lehet, hogy tehetetlen, ha nehéz helyzetben vagyok. A mennyei Atyám nem tehetetlen; Ő irányítja a világmindenséget. Ő hatalmasabb, mint India miniszterelnöke! Gondolj bele, mi lenne, ha India miniszterelnöke lenne az apád? Ha problémád lenne, csak fel kellene hívnod apádat, és elmondani neki. Nos, a mennyei Atyád hatalmasabb és erősebb, mint bárki más ezen a világon. Miért nem fordulsz hozzá a problémáiddal?

Jézus az imádságnak ezzel az első mondatával megpróbálta megalapozni a hitet. A „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy" mondat még az imádkozás megkezdése előtt világossá teszi a szívemben, hogy az, akivel beszélek, az én Mennyei Atyám, egy Atya, aki nagyon szeret engem. Ez az Atya a mennyben van, és Mindenható. Ez a két igazság a hitem alapja, hogy Isten nagyon szeret engem, és hogy Isten Mindenható. Ő bármilyen problémát megoldhat - bármit megtehet -, és nagyon szeret engem. Ez a hitünk legfontosabb alapja.

Ha figyelmesen megnézzük a következő hat kérést láthatjuk, hogy az első három Istenre vonatkozik. Amikor imádkozunk Istenhez, mi az első kérésünk? Majdnem mindig valami magunkkal vagy a családunkkal kapcsolatos dolog. „Uram, teljesítsd ezt a kérést", vagy „gyógyítsd meg a hátfájásomat", vagy „adj nekem munkát", vagy „gondoskodj a gyermekeimről: adj nekik munkát és házastársat" stb. Nincs semmi baj ezekkel a kérésekkel. Természetesen imádkozhatunk ezekért a dolgokért. Isten azt akarja, hogy minden apró dologgal, még a kis dolgokkal is hozzá forduljunk. Még ha elvesztetted a kulcsodat, arra is kérheted Istent, hogy segítsen megtalálni.

Kérhetsz Istentől mindenféle apró és nagy dolgot, de mi az, amit előnyben részesítesz? Jézus azt mondta, hogy amikor imádkozol, Istennek és az Ő igényeinek kellene elsőbbséget adnod. Ez a „keressétek először Isten országát" jelentése. Jézus ezt mondja Máté 6:33-ban: „ Hanem keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát; és ezek (földi dolgok) mind megadatnak néktek."

Kérhetsz Tőle dolgokat, de Isten országát tedd az első helyre; ez Isten módszere.

Jézus azt mondta, hogy az első kérésednek annak kell lennie, hogy „ Istenem, mennyei Atyám, szenteltessék meg a te neved." Ne törődj azzal, mit mondanak az emberek rólad. Az nem fontos, mert a hírneved a szemétkosárba való. Többet törődsz a neveddel és a hírneveddel, mint Isten nevével? Akkor nem úgy imádkozol, ahogy Jézus tanította nekünk. Tegyük fel, hogy valaki botrányt okozott neked vagy a lányodnak. Jobban zavar ez, mint hogy Jézus nevét meggyalázzák az országodban? Nem zavar minket eléggé, hogy a keresztyének egymással harcolnak, és annyi rosszat tesznek? Ha ez egyáltalán nem zavar minket, akkor vajon valóban kapcsolatban állunk-e Istennel, mint Atyánkkal? Ha jobban aggódsz a saját hírneved, a családod hírneve és a gyermekeid miatt (azért, amit az emberek róluk mondanak), akkor meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat, és jobban Istenre kell összpontosítanod.

Jézus nagy jelentőséget tulajdonított az imádságnak. Az egyik dolog, amit Jézus mondott a Lukács 18:1-ben, az volt, hogy az embereknek mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk - nem szabad elbátortalanodniuk. Az imádságról szóló két példabeszédében Jézus mindkettőben a kitartásról beszélt.

A Lukács 18:1-8-ban egy özvegyasszonyról olvasunk, aki egy bíróhoz fordult, és addig kérlelte, amíg igazságot nem szolgáltattak neki az ellenségével szemben. Az ő imája a Sátán és a testi vágy legyőzésére irányult. A másik példa a Lukács 11:5-13-ban található, ahol Jézus arról beszélt, hogy kérjünk Istentől kenyeret - erőt és ajándékokat, hogy segíthessünk másoknak, akik rászorulnak és hozzánk fordulnak. Mindkét példabeszédben a hangsúly a kitartáson van; az ember addig kopogtat, amíg meg nem kapja azt a kenyeret. Jézus imádkozással kapcsolatos tanításának a lényege, hogy soha ne add fel! Isten a te Atyád: Ő betölti a szükségeidet, legyőzi az ellenséget, és megad neked mindent, amire szükséged van, hogy másokat áldj meg vele. Imádkozva és hittel kell Istenhez fordulnunk, bízva abban, hogy Ő megadja nekünk, amit kérünk az Ő dicsőségére. Ámen.