A 2 Mózes 25:8-ban látjuk először, hogy Isten kijelenti azt az akaratát, hogy közösséget akar az emberrel. Isten a következőt mondja itt:

„K észítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam."

Ez a sátorra vonatkozott, amin megnyugodott Isten tüze: Isten dicsősége, ami megkülönböztette az izraelitákat, mint elkülönítetteket minden más néptől a világon. A legfontosabb dolog a szent hellyel kapcsolatban az volt, hogy Isten dicsősége azon megnyugodott: ez jelentette Isten jelenlétét a népe között. A legfontosabb, amit tennünk kell, hogy az otthonunkat egy szent hellyé tegyük Isten számára. Nem egy olyan hellyé, ahol azt keressük, hogyan kedveskedjünk egymásnak, jóllehet igyekeznünk kell kedveskedni egymásnak; még csak nem is olyan hely, ami áldás mások számára, jóllehet az otthonunknak olyan helynek kell lenni, ami áldás mások számára, azonban elsődlegesen egy olyan helynek kell lenni, ahol Isten jelenléte megnyilvánulhat és ahol Jézus otthon érzi magát. Isten azt mondja: „Készítsetek egy helyet, ahol lakozhatok." Egy keresztyén otthonnak olyan helynek kell lenni, ahol Jézus teljesen otthon érzi magát. Ez azt jelenti, hogy örül mindannak, amit ott lát. Örül azoknak a könyveknek, amiket olvasunk, azoknak a folyóiratoknak, amiket megveszünk, a férj és feleség közötti beszélgetésnek, amikről beszélgetünk, azoknak a programoknak, amiket a TV-ben nézünk és minden másnak. A legcsodálatosabb élet, amit valaha élhetünk kizárólag az, ahol Jézus van az életünk középpontjában, ahol az otthonunkban minden arra utal, hogy az örömöt okoz Jézusnak, vagy nem: az a mód, ahogyan eltöltjük az időnket, ahogyan elköltjük a pénzünket, és ahogyan minden mást teszünk. Ha így élünk, akkor az életünk végén, vagy ha Krisztus előbb visszatér és megállunk előtte, azt fogja mondani: „Jól van." Az otthonunk lehet palota vagy kunyhó - a külsőség másodlagos. Isten a szívünket nézi. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a szívünk egy szent hely Isten számára, hogy ott lakozhasson.

Hol lakik Isten?

1. Egy olyan otthonban, ahol békesség van: Isten mindenekelőtt egy olyan otthonban lakik, ahol békesség van. Amikor Jézus kiküldte a tanítványait különböző helyekre prédikálni, azt mondta nekik a Lukács 10:5-7-ben, hogy keressetek olyan házakat, ahol békesség van. Amikor egy ilyen házat találtak, ott időztek, amíg nem találtak egy másik hasonló házat. Miért mondta ezt Jézus? Azért, mert tudta, hogy nem fognak sok olyan otthont találni, ahol békesség van. Isten egy olyan otthonban lakik, ahol nincs veszekedés. Mi miatt van veszekedés minden esetben a férj és a feleség között? Többnyire az anyagiak miatt: valami e világi dolog miatt, ami problémát okoz. A dolgok rosszul fognak menni ebben a világban. Ha valami rosszul megy, emlékezz arra, hogy az csupán egy dolog, és bűn, ha az fontos számodra. Minden más dolog másodlagos és jelentéktelen. Ha állandóan meg vagyunk keseredve és földi problémák miatt nem beszélünk egymással, az meg fogja szomorítani Isten szívét. Isten gyűlöli a bűnt, aminek csupán egy dolog az oka, és az tönkre fogja tenni a házasságunkat. Emlékezzetek arra, hogy az otthonunkat szent hellyé kell tenni Isten számára, és ha bármi előfordul, ami megzavarja az otthonunk békéjét, akkor az már nem lesz egy szent hely. Mindenben, amit teszünk, mondjuk azt: „Uram, minket nem az érdekel, hogy a velünk lévő emberek boldogok-e vagy sem - Te boldog vagy? Van bármi az életünkben, a gondolatainkban vagy a magatartásunkban egymás felé, ami boldogtalanná tesz Téged? Azt szeretnénk, hogy az otthonunkban boldogok legyünk. Vizsgáljunk meg mindent az életünkben a következő kérdés alapján: „Kedves ez az Úrnak?" Emlékezzünk arra, hogy mi történt az Isten által létesített első otthonban. A gonosz lesben állt, hogy megpróbáljon Ádám és Éva közé férkőzni, és sikerült neki. Sikerült beférkőznie Jób és a felesége közé is, valamint Izsák és Rebeka közé is. Sosem Isten akarata, hogy a Sátán beférkőzzön egy férj és egy feleség közé. Ez sosem történhet meg velünk! Isten lehet boldog az otthonunkkal és békességet adhat nekünk folyamatosan.

2. Egy olyan otthonban, ahol a férj és a feleség bűnbánó és töredelmes szívű. A másik dolog, amit mondani akartam az az Ézsaiás 57:15-ben található: Isten magas és szent helyen lakik, a bűnbánó és az alázatos szívűekkel. Isten azokkal lakik, akik bűnbánóak és szellemben összetörtek. Egy összetört személy olyan valaki, aki jobban odafigyel a saját hiányosságára és kudarcára, mint másokéra. A világ tele van olyan emberekkel, akik mások hibáival foglalkoznak. Egy átlagos otthonban ma a beszélgetés többnyire más emberek, és családjaik hiányosságairól folyik. Nagyon gyorsan észrevesszük a hibát másokban, de nem látjuk meg a jó dolgokat azokban az emberekben. Nincs jogunk megdobni másokat kővel, ha mi magunk bűnösök vagyunk, akiket Isten kegyelme mentett meg. Remélhetőleg olyan emberek vagyunk, akik nem akarják folyamatosan elkövetni ugyanazt a bűnt, különösen a beszéd bűnét mások hibáiról. Mindannyian tudjuk, hogy mi a különbség a fürdőszobai és a visszapillantó tükör között. Egy fürdőszobai tükörben a saját arcunkat, egy visszapillantó tükörben pedig mások arcát látjuk. A Jakab 1:23-25 azt mondja, hogy Isten beszéde olyan, mint egy tükör, de vajon fürdőszobai vagy visszapillantó tükör? Kinek az arcát látjuk abban? Látunk abban olyan igét, ami valaki másnak szól? Vagy látunk abban valamit, aminek nem engedelmeskedünk. A Zsidó 10:7 mondja: „a Szentírás rólam szól."

3. Egy otthonban, ahol a férj és a feleség szentek: Isten egy olyan otthonban van jelen, ahol a férj és a feleség minden nap szentségben jár. Az Ezékiel 43:12 mondja, hogy ez Isten házának a törvénye - minden területen Szentek Szentjének kell lenni. A sátornak három része van: a pitvar, a szent hely és a Szentek Szentje. És a harmadik a Szentek Szentje volt a legkisebb hely. Az Újszövetségben azonban azt olvassuk, hogy ott nem lesz pitvar és szent hely, az egész terület a Szentek Szentjének helye lesz. Ez azt jelenti, hogy Isten dicsősége az Újszövetség idején nem csak egy kis helyen fog megnyugodni, mint a sátorban, hanem minden területen. Ez azt jelenti az életünkben, hogy szentnek kell lennünk folyamatosan - nemcsak vasárnap, hanem minden nap. Nem csak akkor leszünk szentek, ha Bibliát olvasunk, hanem amikor bármit teszünk. Az életünknek és az otthonunk minden zegzugának szentnek kell lenni. A szentség nem bizonyos vallási szokások követését jelenti, hanem mindannak elkerülését, ami nem tetszik Istennek - a mindenkori világosságunkat figyelembe véve.