Az Újszövetség egyik fő témája a Szent Szellem, és a Szent Szellem a fő témája az Ézsaiás 40-66 fejezeteinek is.

„Ímé az én szolgám, akit támogatok … „ (Ézsaiás 42:1) Isten igazi szolgája olyan valaki, akit nem a pénz, nem egy szervezet vagy bármilyen emberi tevékenység, hanem Isten támogat. Az Úr az Egyetlen, aki állandóan támogat minket. Emberek adhatnak nekünk ajándékokat, de sosem függhetünk emberektől vagy pénztől. A „támogat" szó valami olyanra utal, amitől függünk. Nekünk egyedül az Úrtól kell függenünk. Amikor a tehetetlenség helyére jutunk, akkor Isten a Szellemét adja nekünk.

Az Ézsaiás 42:2 a következőt írja: "Ő nem kiált és nem emeli fel a hangját az utcán".

Jézusra vonatkozóan ezt idézi a Máté 12:18-20 is, ahol ezt mondja: „…nem kiált, az utcákon senki nem hallja szavát. A repedezett nádat nem töri el…".

Ez azt jelenti, hogy az Úr sosem fog elbátortalanítani senkit, aki tönkretette az életét, hanem bátorítja és meggyógyítja őt. Az Úr sosem oltja el a pislákoló lámpabelet, hanem felgerjeszti a lángot. Isten érdeke az, hogy segítse a kudarcot vallott gyenge hívőket. Az Ő érdeke az, hogy segítse az elbátortalanodottakat és elcsüggedteket, és hogy megerősítse a szellemüket.

Az Úr igaz szolgája is hasonló szolgálattal rendelkezik: bátorítás, az elcsüggedtek, az elbátortalanodottak, a reményvesztettek, és az életuntak szellemének megerősítése. Ilyen szolgálatot keressünk mindannyian, mert az embereknek mindenhol erre van szüksége.

Az Ézsaiás 42:6-8 azt mondja: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, … hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad."

Ez egy óriási szolgálat, de egy dologra mindig emlékezzetek: „A dicsőségemet másnak nem adom."

Sose tulajdonítsunk magunknak semmilyen dicsőséget a szolgálatunkban. Az elismerést vagy a dicsőséget magunknak tulajdonítani nagyon súlyos bűn; ugyanolyan rossz, mint pénzt lopni. Isten megáldhat téged, a szolgálatodat és hatalmasan használhat téged, de a dicsőségét sosem fogja másnak adni. Ha elkezded magadnak tulajdonítani Isten dicsőségét, magadnak okozol kárt vele, ahogyan az Úr sok szolgája is elkövette ezt a hibát. Ha az Úr helyett elkezded magad felemelni az emberek előtt, hogy az embereket magadhoz vonzzad, elismerést szerezve az által, amit Isten tett, akkor nagyon veszélyes úton jársz. Így vesztették el Isten kenetét sok ezren az életükön.

Az Ézsaiás 42:19 mondja: „Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? És olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?"

Ez egy rejtélyes versnek tűnik, főként azért, mert egyértelműen Jézusra utal (mint ahogyan az 1. versből látjuk).

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten igaz szolgája vak és süket lesz sok dologra, amit maga körül lát és hall. Sok dolgot lát, de nem veszi észre azokat (Ézsaiás 42:20). Nem fog körbejárni, hogy keresse másokban a bűnt. Nem járkált körbe, hogy hallja, mit mondanak az emberek, csak azért, hogy rajtakapja őket valamin, amit mondtak. A farizeusok ilyenek voltak - mindig arra vártak, hogy rajtakapják Jézust valamin, amit mondott, hogy megvádolják Őt. Sok keresztyén sajnos hasonlít rájuk - mindig arra várnak, hogy megvádoljanak valakit valamivel, amit mondott - nagyon gyakran azért, mert féltékenyek a szolgálatára. Ne légy olyan, mint ők!

Sok dologra, amit magad körül hallasz és látsz, légy süket és vak! Meghallottad, hogy valaki hamisan vádaskodott ellened? Ha süket lennél, nem hallanád meg azt. Légy hát „süket"! Nem jó dolog az Úr szolgájának „vaknak" lenni a csinos nők felé? Van szemed, de nem látsz, mert „vak" vagy, van füled, de nem hallasz, mert nem az alapján ítélsz, amit látsz, vagy amit hallasz. Jézus így élt és így kell élni nekünk is. (Ézsaiás 11:3).