WFTW Body: 

Meg kell tanulnotok különbséget tenni a vallásosság és a szellemi dolgok között. A vallásosság jellemzője, hogy sok keresztyén programban veszünk részt, szelleminek lenni viszont azt jelenti, hogy megengedjük a Szent Szellemnek, hogy hozzáállásunkat minden szempontból Jézuséhoz hasonlóra változtassa (Fil.2:5, „Ugyanaz az indulat legyen bennünk, mint Krisztusban…"). Sosem szabad azzal áltatnunk magunkat, hogy szellemileg fejlődünk, ha ez a szemléletváltás - a nőkkel, a pénzzel, az emberekkel, a körülményekkel, a földi dolgokkal kapcsolatban - nem történik meg. A vallásos tevékenység önmagában csak fehérre meszelt sírokká tesz minket, mint a farizeusokat. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a Szent Szellem segítségével saját üdvösségünket munkáljuk a helytelen magatartásunkkal szemben.

Óriási különbség van aközött, hogy vallásosak vagy szellemiek vagyunk! Az Ószövetség idején sokan, akik az igazságosságra törekedtek, vallásos farizeusokká váltak. Ők voltak Jézus legnagyobb ellenségei. Ma is lehetséges a Törvény szellemében elfogadni az Újszövetség igazságait, és vallásosan igazságosnak lenni, de akkor ma is Isten legnagyobb ellenségei leszünk.

Az a személy, akit jobban érdekel Isten Igéjének tudományos tanulmányozása, mint a Szent Szellemmel való betöltekezés, és Isten tetszésének keresése, fennáll a veszélye, hogy vallásos farizeusként és nem szellemi keresztyénként végzi. Az Ószövetség megparancsolta nekik, hogy elmélkedjenek az Úr törvényéről (Zsoltár 1:2), de az Újszövetségben az Úr Jézus dicsőségéről kell elmélkednünk, amelyet az evangéliumokban látunk (2 Kor. 3:18); a betű megöl, a szellem életet ad.

Isten országa igazság, békesség és Szent Szellem általi öröm (Róma 14:17). A vallásosság lehet emberileg igazságos, de nem lesz benne béke és öröm, hanem zúgolódás, félelmek és szorongások lesznek. Az igazi keresztyénség egy olyan hit, amely a béke teljességét hozza el - békét Istennel (tiszta lelkiismeretet minden kérdésben), békét az emberekkel (amennyire ez lehetséges), és belső békét (megszabadulást a szorongástól és a feszültségtől). Az öröm teljességét is elhozza, ha minden körülmények között telve vagyunk hálával és dicsérettel. Az énekünk így szól:

„Nem hullatott könnyet a saját gyásza miatt, hanem miattam hullatott vércseppeket."

Jézus úgy élt, hogy egyszer sem sajnálta magát. Még vére hullatásakor, a kereszthordásakor is azt mondta másoknak: „Ne sírjatok miattam" (Lukács 23:28). Nem volt benne önsajnálat. Állandóan örült - még akkor is, ha mások rosszul bántak vele, mert Atyja színe előtt élt. Így kell élnünk nekünk is - ne hullassunk könnyeket a saját gyászunk miatt.

Sokféle vallásos tevékenységet lehet végezni, de közben büszkék vagyunk és megvetünk másokat. Amikor másokat lenézünk, vagy büszkék vagyunk az igazságosságunkra, akkor vallásosak vagyunk, nem szellemiek. (Az alázatosságról nem nagyon esik szó az Ószövetségben, mert az egy újszövetségi erény). El kell érnünk, hogy a bibliaismeret növekedésével együtt szellemivé váljunk, és ne csupán még vallásosabbá.

Bocsáss meg mindenkinek, aki ártott neked, hozz helyre mindent Isten és az emberek előtt, törekedj rá komolyan, hogy beteljesedj Szent Szellemmel, és Isten kegyelméből határozd el, hogy Jézus haláltusájának útját járod minden nap. Ebben az esetben szellemi emberré fogsz válni.