Az Ószövetségben a törvény így szólt: „Szemet szemért, fogat fogért." Ezt a törvényt Isten adta a 2 Mózes 21, a 3 Mózes 24. és az 5 Mózes 19. könyvekben. Isten ezzel nem azt akarta mondani, hogy ha valaki kivájja a szemedet, akkor neked is ki kell vájnod az övét. Azt akarta mondani, hogy ne vájd ki mindkét szemét, ha ő csak az egyiket vájta ki. A lényeg az, hogy megbocsáthatsz a bűnösnek, nem kell megtorolnod, nem kell kivájnod a szemét. Ez lenne a legjobb megoldás. Isten korlátozta a büntetést azzal, amikor azt mondta: „ Szemet szemért, fogat fogért".

Jézus azonban magasabb elvárást támasztott, és azt mondta:

„Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre." (Máté 5:39-41).

A római katonák néha kényszerítették a rabszolgaként szolgáló zsidókat, hogy egy mérföldön át cipeljék a poggyászukat és a katonai felszerelésüket. A zsidó rabszolgáknak ezt meg kellett tenniük. Jézus azt mondja nekünk, hogy ilyen helyzetekben két mérföldet kell mennünk az illetővel, nem kell vele vitatkozni, adni kell annak, aki kér, és nem szabad elfordulni attól, aki kölcsön akar kérni.

Ezeket a szavakat szellemileg úgy kell értenünk, amilyen szellemben elhangzottak. Pontosan meg kell értenünk, hogy mit is akart ezekkel Jézus mondani. Azt mondta nekünk, hogy legyünk olyanok, mint a lábtörlők? Hagyjuk, hogy az emberek azt tegyenek velünk, amit akarnak? Nem. Ha nem érted a Szentírást, nézd meg Jézus Krisztus példáját, mert Ő a testté lett Ige. Az Ószövetségben az írástudók vizsgálták a törvényt, hogy annak minden betűjét és pontját megmagyarázzák. Az Újszövetségben nem kell ilyen módon elemeznünk az igeverseket, hanem inkább Jézusra kell néznünk, mivel most már van példaképünk.

Mit értett Jézus azon, hogy „ ha valaki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másikat is?"

Látjuk, hogy Jézust is arcul ütötték a keresztre feszítése előtti tárgyaláson, amikor a főpapok előtt állt, és nem fordította oda a másik orcáját. A János 18:23-ban azt mondta: „Ha igazat mondtam, miért ütsz meg?" Erre nem válaszoltak (valószínűleg újra megpofozták, és Ő nem ütött vissza). Amikor megpofozták, nem nyújtotta oda a másik arcát is, hogy azt is megpofozzák. Tehát szellemileg jól kell értelmeznünk Krisztus szavait, különben Jézust magát kellene megvádolnunk azzal, hogy nem gyakorolta azt, amit hirdetett.

Az elv itt a következő: nem akarok bosszút állni; nem akarok visszaütni valakinek azért, amit velem tett. Ha valaki ördögnek nevez, én nem fogom azt a személyt ördögnek nevezni. Ha megütnek, nem ütök vissza. Inkább egyszerűen hátradőlök, és bízom Istenben, hogy megvéd attól, hogy kihasználjanak.

Mit jelent az, amikor Jézus azt mondja, hogy ha valaki törvénykezni akar veled és elvenni az alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is? Például, ha valaki hazudik, és beperel a saját tulajdonod miatt, azt állítva, hogy az az ő tulajdona - talán hamis dokumentumokat is beszerzett a bíróság számára, és el akarja venni a házadat -, mit kell tenned? Azt kell mondanod neki, hogy vegye el a házadat, és ajánld fel neki a másik házadat is? Ez lenne a jelentése?

Jézus egyáltalán nem így értette. Ismét szellemileg kell értelmeznünk. Ha valaki kényszerít, hogy egy mérföldet menj vele, menj vele kettőre. Más szavakkal, ha valaki kényszerít, hogy tegyél valamit, tegyél többet. Szellemileg kell értened. Jézus azt is tanítja nekünk, hogy ne utasítsunk el senkit, aki tőlünk kölcsön akar kérni. Azt mondja, hogy minden egyes embernek, aki tőled pénzt akar kölcsönkérni, adnod kell neki? Itt Indiában, ha egyszer pénzt adsz valakinek, és elterjed a híre, hogy mindenkinek adsz, akkor pillanatok alatt tönkremész!

Ha nem érted meg szellemileg ezeknek a szavaknak a jelentését, és vakon, szó szerint veszed őket, akkor nagy bajba kerülsz. Jézus arra tanít minket, hogy radikális hozzáállást tanúsítsunk a bűn iránt, ahogyan azt is tanította, hogy legyünk olyanok, mint a vak ember, vagy mint akinek amputálták a kezét. Szellemileg kell megértenünk mindezeket a dolgokat: ne keressük a bosszút, ne adjunk lehetőséget rá, hogy kihasználjanak minket, sőt, inkább haljunk meg önmagunknak; ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek jogaink.

Egy testvér, aki buszsofőrként dolgozott, egy gyülekezeti összejövetelen bizonyságot tett arról, hogy amikor éjszaka vezetett, néha voltak olyanok, akik a szembejövő autóban vakító fényszórókkal közeledtek felé. Amikor a szembejövő autó közeledik, olyankor le kell kapcsolni a fényszórókat és tompítottra váltani, de ezek az emberek nem tették meg. Mivel a fényszóróik elvakították a szemét, kedve támadt, hogy a busz fényszóróival még nagyobb fényerővel vakítsa el a szembejövő sofőrt, hogy megleckéztesse. Hirtelen rájött, hogy ő keresztyén, és nem szabad bosszút állnia, ezért úgy döntött, hogy nem teszi meg. Figyeljük meg, hogy ez a testvér arra a felismerésre jutott a bosszúállással kapcsolatban, hogy ne okozzon másnak fájdalmat, ahogyan neki fájdalmat okoztak!

Ha megértem az alapelvet, amelyet Jézus tanított, akkor ezt az elvet akkor is alkalmazni fogom, amikor valaki az autóban vezetés közben a fényszórójával a szemembe világít. Ez a helyzet sehol sem szerepel a Szentírásban, de megértettem az alapelvet, és hajlandó vagyok lemondani a bosszúról, mert tudom, hogy az időm, a pénzem és az energiám elsősorban az Úré. Nem vagyok az emberek rabszolgája, és nem fogom hagyni, hogy mindenki: Tom, Dick vagy Harry rabszolgává tegyen. Elsősorban az Úr rabszolgája vagyok, és nem leszek az emberek rabszolgája.

Ha ezt szem előtt tartom, és megértem ezeket az elveket, akkor soha nem akarok bosszút állni, soha nem akarok úgy bánni azzal a személlyel, ahogy ő bánik velem, és nem akarok úgy visszavágni neki, ahogy ő visszavágott nekem. Le akarok mondani a bosszúról, kegyes akarok lenni, és le akarok mondani a jogaimról.