A Jelenések 22:2-ben arról olvasunk, hogy „az Ő utcájának közepén, és a folyóvízen innen és túl az életnek fája van, mely tizenkét féle gyümölcsöt terem, minden hónapban gyümölcsöt teremve; a fa levelei pedig a pogányok gyógyítására valók."

Sok hasonlóságot találunk a Teremtés könyve és a Jelenések 22. fejezete között. Az élet fája magát az isteni életet, az örök életet vagy az isteni természetet szimbolizálja, aminek most részesei lehetünk. Az örök élet, nem jelent „örök életet" azok számára, akik a tüzes tóba kerülnek. Ők is örökké léteznek, de nem rendelkeznek örök élettel. Az örök élet egy olyan életet jelent, aminek nincs kezdete és nincs vége, az Isten élete maga. Ezt szimbolizálja az élet fája. Ádám ostoba módon a tudás fáját választotta ahelyett, hogy az élet fáját választotta volna, ahogyan ma is olyan sokan inkább a bibliai igazságokat keresik, mint ezt az életet. A jó és gonosz tudásának fája nem található meg a Jelenések 22-ben, eltűnt. Az élet fája előtt Isten egy lángoló kardot helyezett el. (1 Mózes 3:24). Ez azt tanítja nekünk, hogy egy kardnak kell lesújtania az önző életünkre, ha az élet fájához el akarunk jutni. Sok keresztyén ezért inkább a tudás fáját választja, ami előtt nincs kard. A bibliai ismeretek elsajátítása nem igényli az önző életünk halálba adását, sem pedig a kereszt naponkénti felvételét. Ahhoz azonban, hogy isteni természet részese legyünk, folyamatosan „hordoznunk kell Jézus halálát a testünkben." (2 Kor. 4:10). Meg kell engednünk a kardnak, hogy lesújtson ránk. A kereszt útja az élet fájának az útja. A kard lesújtott Jézusra és keresztet szenvedett. Attól fogva, hogy vele együtt mi is keresztre feszíttettünk, a kard ránk is lesújtott. Így juthatunk el az élet fájához, ami új gyümölcsöt terem minden hónapban, és a levelei pedig gyógyulást hoznak.

A Jelenések 22:7-ben ezt olvassuk: „Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit." Az Úr itt nem azt mondja, hogy hamarosan visszajön. Nem. Azt mondja, hogy gyorsan, hirtelen fog visszajönni, mint az éjjeli tolvaj, minden figyelmeztetés nélkül.

A Jelenések 22:8-9-ben ezt olvassuk:

„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd."

János hibát követett el, amikor leborult az angyal előtt, akit Isten azért küldött, hogy mindezekre az igazságokra megtanítsa őt. Leborult az angyal előtt, hogy imádja őt, aki megmutatta neki mindezeket a dolgokat. Az angyal azonban azonnal figyelmeztette: „Ne tedd, mert szolgatársad vagyok. Egyedül csak Istent imádd!" Ez az egyik jele Isten igaz szolgáinak: ha meglát valakit, aki ragaszkodik hozzá, azonnal figyelmezteti őt, hogy az Úrhoz ragaszkodjon, és ne emberekhez! A mennyben csak egy dalt énekelnek - az új dalt -, ami így szól: "Csak te vagy méltó". Ez az angyal megtanulta ezt a dalt, ezért azonnal figyelmeztette Jánost arra kérve őt, hogy egyedül Istennek adja a dicsőséget.

A Jelenések 22:11-ben ezt olvassuk: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, tartsa meg a szentségét ezután is."

Ez egy csodálatos bátorítás, ami a Biblia utolsó lapján található. Ez azt mondja az embereknek, hogy továbbra is „legyenek igazságtalanok" és továbbra is „cselekedjenek gonoszságot." Ez a következőképpen értelmezhető: „Ha végigolvastad az egész Bibliát, és az utolsó laphoz érsz, és még mindig nem akarsz megtérni, elhagyni a bűneidet, akkor csak légy továbbra is igazságtalan és cselekedj továbbra is gonoszságot. Ekkor nincs remény számodra". Ha azt követően, hogy elolvastad a Jelenések könyvében, hogy Isten megítéli a bűnt, és még mindig ragaszkodni akarsz a vágyaidhoz, keresed a bűn élvezeteit, mocskos könyveket olvasol és pornó filmeket nézel, ha még mindig meg akarod tartani a keserűségedet valakivel szemben, és nem tudsz megbocsátani, ha még mindig rágalmazni és pletykálni akarsz, és féltékeny lenni, és önmagadnak és ennek a romlott világnak élni, akkor menj és tedd azt. Isten nem fog megállítani téged, de nézd meg, mi az, ami világosan meg van írva a 11. vers második részében: „Aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, tartsa meg a szentségét ezután is." A szentségre való törekvésnek sosincs vége. Ezért törekedjünk az igazságra és a még nagyobb szentségre. Az az állapot, amiben befejezzük az életünket, az fogja meghatározni, hogy hol töltjük el az örökkévalóságot. Ha bűnben és mocsokban élünk, bűnben és mocsokban fogjuk folytatni és gonosz dolgokat cselkedve fogjuk eltölteni az örökkévalóságot a tüzes tóban. Ha törekedtünk az igazságra és a szentségre ebben az életben, akkor ez lesz a törekvésünk az örökkévalóságban is. Az az állapot, amiben a halálunk pillanatában leszünk, az lesz jellemző az egész örökkévalóság idejére.

„Amikor a sűrű felhők telítődnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, amely helyre leesik a fa, ott marad." (Préd. 11:3).

A Jelenések 22:21-ben ezt olvassuk: „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájunkkal. Ámen." Csodálatos látni, hogy végződik Isten Igéje. Egyedül a kegyelem által lehet részünk az Új Jeruzsálemben. Csak az Isten által adott erő és segítség tehet minket szabaddá az oly sok éven át tartó szolgaság kötelékétől. A kegyelem megbocsátja a bűneinket! És a kegyelem segít győzni a bűn, a világ és a Sátán felett! Az Ószövetség utolsó szava ezzel ellentétben az „átok." A Malakiás 4:6 mondja: „hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal." Az Újszövetség Jézus születésével kezdődik, és egy áldással végződik: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal!" Milyen csodálatos, hogy szabadok lehetünk attól az átoktól, amivel az Ószövetség befejeződik. Az Újszövetségben kegyelmet nyerhetünk, Isten áldását megtapasztalva az életünk minden területén, és az egész örökkévalóságot Istennel való közösségben fogjuk tölteni. Hallelúja! Minden dicsőség és tisztelet a Mi Istenünknek és a Báránynak, aki megszabadított a bűneinktől. Ámen és Ámen!