Az a teher van a szívemen, hogy kiegyensúlyozottságot hozzunk a Nagy küldetés teljesítésének dolgában. Minden keresztyén tudja, hogy milyen fontos a „Nagy küldetés" teljesítése, amit Jézus parancsolt meg a tanítványainak közvetlenül a mennybemenetele előtt. A Nagy küldetés első része a Márk 16:15-16-ben található:

„Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik."

Van azonban ennek a Nagy küldetésnek egy másik része is - a másik fele, ami a Máté 28:18-20-ban van leírva, és így szól:

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevében, t anítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"

Azt fedeztem fel, hogy a legtöbb keresztyén - újjászületett keresztyének, keresztyén szolgálatok és keresztyén gyülekezetek - az utolsó 52 évben, amióta újjászülettem - a Nagy küldetés Márk 16:15 szerinti első részét hangsúlyozza. Nagyon kevesen hangsúlyozzák a Máté 28:19 szerinti második részt. Úgy hiszem, hogy a 99%-uk elsődlegesen a Márk 16:15-re teszi a hangsúlyt, és csupán 1%-uk hangsúlyozza a Máté 28:19-20-at. Ez olyan, mintha száz ember próbálna egy fatörzset cipelni, ahol 99 ember van a fatörzs egyik végén, és csak egy ember a másik végén, aki azon fáradozik, hogy azt a végét megtartsa. Én így látom ezt.

Megértettem, hogy az Úrtól kapott elhívásom attól fogva, hogy elkezdtem tanítani az Igét, amire ajándékot kaptam az, hogy a Nagy küldetés második részét hangsúlyozzam, ami csupán 1%-ban van teljesítve, az egyensúlynak azonban 50-50%-nak kellene lennie. A Nagy küldetés első részét úgy ismerjük, mint evangelizálás. Ezt általában missziós munkának hívják, és gyakran azt igényli, hogy eléretlen területekre kell elmenni. Nagyon fontos az evangélium üzenetét elvinni az eléretlen területekre: hogy az ember bűnös, hogy mindenki vétkezett és híjával van Isten dicsőségének, hogy Krisztus meghalt a világ bűneiért, hogy Ő az egyetlen út az Atyához, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és hogy aki hisz Őbenne és bemerítkezik, az megmenekül, aki pedig nem hisz az el fog kárhozni.

Azt akarta az Úr azonban, hogy itt megálljunk? Ha egyszer egy személy elfogadta azt a tényt, hogy ő bűnös, és elfogadta Krisztust, mint Megváltót, ez minden? Egyáltalán nem. A Máté 28:19-ben arra kér minket, hogy menjünk el minden nemzethez és tegyük tanítványokká őket.

Az első apostoloknak, akik hallották ezt a parancsolatot nem volt kétségük, hogy mit jelent a „tanítványság," mert Jézus nagyon világosan megmagyarázta nekik a Lukács 14-ben. Amikor Jézus látta az őt követő óriási sokaságot, akkor azt olvassuk a Lukács 14:25-ben, hogy megfordult és a legkeményebb szavakat mondta nekik, amit valaha bárkinek is mondott.

A következő néhány hétben mélyebben fogjuk tanulmányozni a „tanítványság feltételeit." Ez jó alkalom, hogy megvizsgáljuk magunkat is: mi valóban tanítványok vagyunk, ahogyan Jézus meghatározta azt? Megértettük a Nagy küldetés kiegyensúlyozottságának igazi jelentését, ahogyan Jézus a tanítványság kérdését hangsúlyozta?