Szenvedélyesen egyre jobban meg kellene ismernünk Istent, mert ez az örök élet. Az egész örökkévalóságot azzal töltjük, hogy egyre jobban megismerjük Istent. Ez az oka, hogy az örökkévalóság nem lesz unalmas senkinek, akinek szenvedélye Isten megismerése. Ebben az esetben a földi életünk sem lesz unalmas többé. Tanuljunk meg valamit Isten életéből és útjaiból az 1 Mózes 2-ből, ahogyan Ádámmal foglalkozott. Ott azt látjuk, hogy Isten látta, Ádámnak egy feleségre van szüksége, és Ő betöltötte ezt a szükséget, feleséget adott neki. Ebből látjuk, hogy milyen Isten természete. Isten folyamatosan figyel az emberek szükségleteire, és mindent megtesz, hogy betölthesse ezeket a szükségeket. Amikor részesedünk ebből az isteni természetből, mi is ilyenné válunk - mindig figyeljük a körülöttünk lévők szükségleteit és problémáit, és tegyünk meg mindent, hogy ezeket a szükségeket betöltsük! Ez gyakran nagy áldozatokkal jár részünkről. Ezért meg kell kérdeznünk magunktól, hogy hajlandóak vagyunk-e megfizetni ezt az árat az isteni természetben való részesedésért.

A mi ádámi természetünk pontosan az ellenkezője ennek az isteni természetnek. Ádám élete végtelenül önző, csak saját és családtagjai szükségleteire figyel. Annyira tele van önzéssel és féltékenységgel, hogy azt sem akarja, mások szükségleteit valaki más betöltse. Ellenkezőleg, szereti látni az emberek szenvedését.

Amikor az ember vétkezett, Isten kerubokat helyezett az élet fája elé karddal, akik minden irányba forogtak, hogy őrizzék a fához vezető utat. Az élet fája az örök életet jelképezi - Isten megismerését. Az élet fája elé helyezett karddal Isten szimbolikusan megmutatta Ádámnak, hogy ha valaki részesedni akar az élet fájából, először meg kell tapasztalnia, hogy a kard lesújt a saját önző életére. Az 1 Mózes 3: 21-ben azt olvassuk, hogy amikor Ádám és Éva vétkeztek, Isten megölt egy állatot az Édenben, és felöltöztette őket az állat bőrével. Ott is ugyanazt a leckét tanította nekik Isten, hogy az öltözködésük egyetlen módja az áldozat és a halál útja. Ádám és Éva eleinte "halálba adás" nélkül próbáltak felöltözni, csak fügefalevéllel. Isten azonban elvetette ezeket a leveleket, és megmutatta nekik, hogyan kell megfelelően felöltözni. Látjuk tehát, hogy Isten kezdettől fogva az áldozatot, mint utat hangsúlyozza az ember számára, hogy közösségben legyen vele és felöltözze a természetét.

Isten azt mondta Káinnak, az alapvető problémája az, hogy "nem akart jót tenni" a testvérével, Ábellel (1 Móz 4: 7). Júdás azokról beszél, akik "Káin útján" járnak (Júdás 11). Kik ők? Akik nem akarnak jót tenni a testvéreikkel. Mindannyiunknak jó, ha önvizsgálatot tartunk ebben a kérdésben. Őszintén elmondhatod, hogy a legjobbat kívánod a helyi gyülekezetben lévő testvéreidnek és családjaiknak? Azt is elmondhatod, hogy a legjobbat kívánod más hívőknek, akiket más felekezetekből ismersz? Majd tágítsd tovább a kört, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy a legjobbat kívánod-e az összes ismerősödnek, beleértve a rokonaidat, az ellenségeidet és azokat, akik bármilyen módon ártottak neked. Ha zavart érzel a szívedben (az öröm helyett), ha valami jó történik egy másik személlyel vagy gyermekeivel, vagy ha örömöt érzel a szívedben (a bánat helyett), amikor valami gonosz történik vele vagy családjával, mit jeleznek az ilyen hozzáállások? Csak azt, hogy Ádám élete él és munkálkodik benned.

Ha őszinte vagy önmagadhoz, hamar rájössz, hogy Káin útját járod-e vagy sem. Gyorsan kell cselekedned, ha észreveszed ezt a gonosz ádámi életet magadban; add halálba, ha azt akarod, hogy Isten tüze és kenete folyamatosan rajtad legyen.

Akkor lesz sok gyümölcs, ha a búzaszem a földbe hullik és teljesen elhal. Aki teljesen meghal önmagának, sosem sértődik meg, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek, vagy mit nem tesznek. Mindig jót fog kívánni mindenkinek. Soha nem fog haragudni semmilyen őt érintő kérdésben, és soha nem veszekszik senkivel. Soha egyetlen könnycseppet sem hullat önsajnálatból, mert bizony a halottak nem sírnak a sírjukban!

Káin arca barátságtalan és komor volt, amikor nem jó szándékkal viszonyult testvéréhez (1 Mózes 4:6). Lehet, hogy nem vesszük észre, de a szívünkben lévő hozzáállás gyakran tükröződik az arcunkon. Ha mindenki felé jó szándékú vagy, arcod mindig ragyogni fog az Úr örömétől. Sok hívő jár Káin útján. Erőtlen a mosolyuk és a szájukat elhagyó „Dicsőség az Úrnak" a hívő társaik felé való rossz hozzáállásukat leplezi. Amikor az emberek ellened fordulnak, és gonoszul cselekszenek veled, Isten felhasználja őket, hogy megvizsgálja a szíved valódi állapotát. Ha nem vagy képes szeretni őket, a szíved megvizsgálása jelezni fogja, hogy nem részesedtél az isteni természetből, mert Isten természete még az ellenségeit is szereti. Jézus még Iskariótes Júdás felé is jószándékkal viszonyult.

Isten a legjobbat kívánja minden embernek. Az evangélium üzenete az, hogy mi is részesedhetünk ebből a természetből. Akik nem értették meg az evangélium üzenetét, egyáltalán nem értették meg az evangéliumot.