„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és világítson mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljen a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:14-16).

Jézus használt egy másik szóképet vagy illusztrációt is, a fényt. Jézus korában lámpákat használtak. A lámpa kanóca nagyon kicsi (ma egy izzó is nagyon kicsi), de egy egész szobát bevilágít! Nem a kanóc vagy az izzó mérete a fontos, hanem a fény erőssége, ami belőle árad. A hangsúly nem a mennyiségen, hanem a minőségen van. Vannak egész alacsony watt számú izzók, amelyek olyan halvány fényt bocsátanak ki, hogy alig látni valamit, és vannak hasonló teljesítményű halogén izzók, amelyek egy egész utcát megvilágítanak. Egy izzó lehet nagyon kis teljesítményű vagy nagyon nagy teljesítményű. Nem a mérete a fontos, hanem a teljesítménye – az a fényerősség, amellyel meg tud világítani valamit. Jézus pedig azt mondja: „Ti vagytok a világ világossága”.

A világ sötétségben van, és nem szabad, hogy bennem is legyen valami ebből a sötétségből. Ha én egy izzó vagyok, és a világ sötétsége van bennem, akkor olyan vagyok, mint egy kiégett izzó. Sok gyülekezetben vannak olyan keresztyének, akik olyanok, mint a kiégett izzók. Valamikor régen égtek, de mára kiégtek: visszaestek, és már nincs fényük. Mi az a fény? Azt mondja itt: „Úgy fényljen a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. Régen a folyamatos világításra az olajjal megtöltött lámpást használták, amiben egy kanóc égett. Az olaj a Szent Szellemet jelképezi.

A Szent Szellemmel felkent ember egyik ismertetőjegye, hogy jót cselekszik. Az Ap.csel. 10:38-ban az áll, hogy amikor Jézus felkenetett Szent Szellemmel és hatalommal, akkor körbe járt, és jót tett. Nem azért járt körbe, hogy pénzt gyűjtsön az emberektől a szolgálatára, mint ahogyan azt ma sok úgynevezett „felkent” szolgáló teszi. Ő ennek pontosan az ellenkezője volt. Jót cselekedett, és soha nem kért érte pénzt. Az emberek önként adtak neki ajándékokat, anélkül, hogy kérte volna, és Ő elfogadta azokat, de soha senkinek nem adta tudtára, hogy mire van szüksége. Mindenféle fizetség nélkül járt körbe, hogy jót tegyen.

Azt mondja: „Úgy fényljen a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és ne titeket dicsőítsenek, hanem Istent!” Ha azért teszel jó cselekedeteket, hogy dicsőséget szerezz magadnak, az valójában sötétség. Sok jócselekedet, amit sok keresztyén tesz, valójában önmaga reklámozása, hogy dicsőséget szerezzen magának. A szervezetük vagy a szolgálatuk valójában sötétség, mert nem a mennyei Atyát dicsőíti meg. Ehelyett egy szervezet vagy emberek kapnak dicsőséget. Jézus azonban azt mondta: „Lássák az emberek a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. Ez az igazi világosság, amikor egy ember jót cselekszik, és ennek eredményeként Krisztus dicsőül meg, nem pedig az egyén.

Ezt jelenti a világosság bemutatása. A János 1:4-ben ezt a világosságot így írja le: „Jézus Krisztusban volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága”. A világosság tehát nem egy tanítás, vagy egy bizonyos üzenet – hanem egy élet. Ez Jézus élete, amely a Szent Szellem által árad ki belőlünk. Jézus belőlünk áradó élete olyan, mint egy régi lámpa, ahol a benne lévő olaj táplálta a kiáradó fényt.

Jézus nagyon világosan mondta a János 8:12-ben: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat sötétségben.” Ha valaki a János 8:12 szerint sötétségben jár, akkor kétségtelenül kijelenthetjük, hogy az illető nem követi Jézust. Ha azt mondod, hogy „Hát, most egy kicsit sötétben járok”, annak az az oka, hogy minden bizonnyal nem Jézust követed. Kérlek, ne keverd össze a sötétségben járást azzal, hogy nem vagy biztos Isten akaratában. Még Jézus is zavarban volt az Atya akaratával kapcsolatban, tanácstalan volt a Gecsemáné kertben. Ezért imádkozott egy órán keresztül: „Atyám, mi a Te akaratod, kiigyam ezt a poharat vagy ne?” Ez nem sötétség. A tanácstalanság a hitélet része, de a sötétség valami más, ami ellentétes Jézus életével. Jézus azt mondta: „Aki engem követ, az nem járhat sötétségben, hanem az élet világossága van benne, mert én vagyok a világ világossága”.

Majd azt is mondta, hogy Ő csak bizonyos ideig lesz a világ világossága. „Amíg a világban vagyok, én vagyok a világ világossága” (János 9:5). Mennyi ideig volt Ő a világban? 33 és fél évig volt a világban. Ez minden.

Lehet, hogy az emberek szuper-szellemiek, és azt mondják: „Krisztus most nincs a világban?”. Nos, ha elolvassátok a János 17:11-et, akkor az azt mondja: „Már nem vagyok ebben a világban”. Meg kell szabadulni a szuper-szellemiségtől. Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus elhagyta ezt a földet és a mennybe ment, a keresztre feszítés előestéjén azt mondta: “Már nem leszek ebben a világban, mert Hozzád megyek, Szent Atyám”, de ti itt lesztek ebben a világban.” Amikor tehát azt mondta a János evangéliumának 9. fejezetében: „Amíg a világban vagyok”, akkor arról a 33 és fél éves időszakról beszélt, amikor ebben a világban élt. Miután felment a mennybe, attól fogva ki a világ világossága?

A Máté 5:14 azt mondja: „Ti vagytok a világ világossága”. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy „Ki a világ világossága?”, a Szentírás szerint a válaszom az lenne, hogy „Én. Én vagyok a világ világossága, másokkal együtt, akik Jézust követik.”. Gondoltál már valaha erre? Gondoltál már arra, hogy a „Ki a világ világossága?” kérdésre azt válaszold: „Én és mások, akik Jézust követik”? Ez a helyes válasz.

Nagyon könnyű azt mondani: “Ó, ne nézzetek rám. Csak nézzetek Jézusra”. De Ő nincs itt a földön! Azt mondta: „Én csak addig vagyok a világ világossága, amíg a világban vagyok”. Nagyon sok keresztyén nem olvasta el figyelmesen a Szentírást, és sokféle téves elképzelés van a fejükben, amelyek a saját értelmükből fakadnak, és teljesen tévesek. Ahogyan Isten 100%-ban Jézus Krisztusra hagyatkozott abban a 33 és fél évben, hogy tökéletesen bemutassa a világosságot az Ő életén keresztül, úgy most az Ő egyházára – a földi tanítványaira – hagyatkozik, hogy ugyanezt a világosságot tökéletesen bemutassák.

„Lássák az emberek a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”.