Nem értjük, hogy néhány imánkra miért késik Isten válasza. Az Ő útjai azonban tökéletesek, és Ő teszi a mi utunkat is tökéletessé (Zsoltár 18:30-32).

Jézus azt mondta az Ap.csel. 1:7-ben, hogy nem engedte meg nekünk, hogy megismerjük az események időzítését, mivel Isten azt a maga hatalmában tartotta meg.

Bizonyos dolgokat Istenhez megtart magának, pl. az embernek nincs megengedve, hogy

1. imádják (Máté 4:10);
2. dicsőségben legyen részük (Ézsiás 42:8);
3. bosszút álljanak (Róma 12:19);
4. megismerjék az események időzítését (Ap.csel. 1:7).

Ez a négy dolog Isten kiváltsága. Minden keresztyén kész lenne elfogadni, hogy nincs megengedve neki, hogy imádják őt, sőt azt is, hogy dicsőségben legyen része. Sokan hajlandók elfogadni azt is, hogy nincs megengedve nekik, hogy bosszút álljanak. A szellemi ember azonban el fogja fogadni azt is, hogy nincs megengedve neki, hogy megismerje az események időzítését, miként készségesen elfogadja a másik hármat is. Ezért, amikor az Úr hosszú ideig késik néhány imánk megválaszolásával, nekünk alázatosan el kell fogadni az Ő akaratát.

Isten még mindig a trónon ül, és mindig megemlékezik az övéiről, és mindent a javunkra fordít.

„Mindig győz, aki Istennel azonos oldalon áll - számára nincs elveszett lehetőség. Isten akarata akkor a legkedvesebb számára, amikor az az ő kárára diadalmaskodik." (dalszöveg részlet)

Ezért továbbra is "szánjuk oda magunkat az imádságra és az Ige szolgálatára" (Ap.csel 6:4). Akkor képesek leszünk korlátozás nélkül "hirdetni az Isten országát, és tanítani az Úr Jézus Krisztust." (Ap.csel 28:31)

Élő víznek folyamai ömlenek belőlünk

Szükségben lévő hívők az egész világon vannak, akiknek szükséges meghallaniuk az Újszövetség jó hírét. A hívőket ezekben a napokban sok országban kihasználják a prédikátorok, és a szekták vezetői, akik uralkodnak rajtuk, akik a pénzüket akarják, Az elhívásunk az, hogy szabadságot hirdessünk ezeknek a rabszolgasorba taszított hívőknek.

Ahhoz, hogy tudjuk, hová kell mennünk, érzékenyen kell figyelnünk a Szellem vezetésére (Ézsaiás 30:21). Közeleg az idő, amikor sok hívő nem akarja majd meghallani az igazságot. Ezért készen kell állnunk arra, hogy bármikor hirdessük az Igét „alkalmas és alkalmatlan időben" (2Timóteus 4:2-3).

Igényeljük tehát Isten ígéretét, és higgyük, hogy "élő vizek fognak kiáradni gyülekezetünkből minden irányban - kelet és nyugat felé - egész évben" (Zakariás 14:8).

De hogyan fognak ezek az élő vizek kiáradni belőlünk mások felé?

A Zsoltárok 23:5-ben arról olvashatunk, hogy a "poharaink túlcsordulnak". Az eredeti héber szó, amit a "túlcsordul" szóra használnak, a "revayyah". Ez a szó (a héberben) csak egyetlen másik helyen fordul elő a Bibliában - a Zsoltárok 66:12-ben, ahol "bőség helye"-ként fordítják. Ebből arra következtetünk, hogy ahhoz, hogy eljussunk erre a helyre, ahol "poharunk tele van" élő vízzel, át kell mennünk a Zsoltárok 66:12 előtti versekben említett tapasztalatokon - vagyis a 10-12. verseken, ahol ezt olvassuk:

- Isten megtisztít minket, mint az ezüstöt;

- Isten hálóba (szűk körülmények közé) fog minket terelni;

- Isten megengedi, hogy mások nyomasztó terheket rakjanak ránk;

- Isten megengedi, hogy az emberek a fejünkön táncoljanak,

- Isten lángoló "tűzbe" (tüzes megpróbáltatásokba) fog minket helyezni;

- Isten ezután "jéghideg vízbe" (ahol nem érezzük az Ő jelenlétét) helyez minket.

Azok, akik elfogadják Istennek ezen próbáit az életükben, végül azt fogják tapasztalni, hogy a poharuk túlcsordul megáldva másokat. Dicsőség az Úrnak!