Ha hatékony szellemi hadviselést akarunk folytatni, akkor nem szabad tudatlannak lennünk a Sátán módszereit, megtévesztéseit és taktikáit illetően. Abból, ahogyan a Sátán megkísértette Jézust a pusztában az étellel, arra következtethetünk, hogy minket is meg fog kísérteni a természetes testi vágyainkon keresztül. Jézus beszélt róla a tanítványainak, hogy óvakodjanak a túl sok ételtől és ruházattól. Ha az étel és a divatos ruhák befolyással vannak ránk, akkor a Sátán minden bizonnyal hatalmat fog venni felettünk, mivel akkor a királyságunk e világ királysága lesz. Óvatosnak kell lennünk, ezért ne arra tanítsuk a fiatal lányokat a gyülekezetünkben, hogy csinos ruhákban járjanak, mert ha így nőnek fel, akkor a Sátán fogságába esnek.

Lucifer, az angyalok fejedelme akkor vált Sátánná, amikor elkezdett úgy tekinteni magára, mint aki a legfontosabb az angyalok között (Ez. 28:11-18; Ézs. 14:12-15). Így lép be a Sátán sok hívő szívébe is. Amikor egy testvér elkezd úgy gondolkozni, hogy ő fontos személy a gyülekezetben, akkor nyilvánvaló, hogy megfertőzte őt a Sátán szelleme. Ekkor hatástalanná válik a szellemi hadviselése, főleg, ha a körülötte lévő - különbségtételre képtelen - hívők még az egóját is táplálják azzal, hogy fontosnak érezze magát!

Amikor egy testvér hosszú ideig beszél az összejövetelen túlzott mértékben a szellemi ajándékához képest és elárasztja a szegény, türelmes testvéreket a gyülekezetben az igeismeretével, az egyértelmű jele annak, hogy kezdi magáról azt érezni, hogy ő egy fontos személy, és hogy nagyobb másoknál. Ez a Sátán szelleme. Ugyanakkor gyakran azt tapasztaljuk, hogy az ilyen testvér még csak nem is győztes olyan alapvető dolgok felett, mint a sértődöttség. Ha arra figyelmeztetik az összejövetel után, hogy máskor legyen rövid, akkor megsértődik. Az ilyen testvérek nyilvánvalóan nem tartanak folyamatos önvizsgálatot, mert ha ezt tennék, akkor érzékelnék, hogy a Szellem megítélte őket a büszkeségük és önteltségük miatt.

Amikor Jézus arra figyelmeztette a tanítványait, hogy ne használjanak különböző címeket, akkor arra a sátáni szellemre figyelmeztette őket, ami azt keresi, hogy felemelje magát mások fölé a gyülekezetben. Egy „Tiszteletes" nagyobb, mint egy hétköznapi testvér. Egy „Pásztor" szintén nagyobb, mint egy hétköznapi testvér. Jézus azonban azt mondta, hogy mindnyájunknak testvéreknek kell lennünk. A babiloniak hadd tartsák meg a címeiket, de te kerüld őket még szellemben is. Mindig azt keressed, hogy a szellemedben te legyél a gyülekezet legfiatalabb testvére, akkor biztonságban tudhatod magad, és hatékony tudsz lenni a Sátán elleni harcodban is.

Lucifer is elégedetlen volt azzal a körülménnyel, amibe Isten helyezte őt. Ezért vált Sátánná. Ez az elégedetlenség szelleme az, amit a Sátán most kiáraszt az emberi szívekbe szerte a világon, ami nagyon sok hívőt is megfertőzött. Nincs semmi rossz a földi, anyagi körülményeitek javításában, de amikor azt látod, hogy más testvérnek több van, mint neked, akkor ne legyél féltékeny rá, ne kívánd azt, ami az övé, és ne várj semmiféle ajándékot tőle. Légy megelégedett azzal, amit Isten adott neked. „Aki gyűlöli az ajándékot, élni fog" (Péld. 15:27b). Ne légy tudatlan a Sátán módszereivel kapcsolatban. Abban a pillanatban, amikor elégedetlen vagy a fizetéseddel, a házaddal, a bőrszíneddel vagy bármi mással, akkor megnyitod a szíved ajtaját a Sátánnak.

A Sátán megbénította a keresztyének óriási tömegét, és hatástalanná tette őket az ellene vívott szellemi harcban, mert sikerült megfertőznie őket a testvéreik, a rokonaik, a szomszédjaik, a körülményeik, sőt maga Isten elleni morgolódással és a panaszkodással. Akkor tudunk győzedelmeskedni a Sátán felett, ha engedelmeskedünk a következő figyelmeztetéseknek:

• „Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok EGY TESTBEN; és háládatosak legyetek." (Kol. 3:15).

• „Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások MINDEN EMBERÉRT." (1 Tim. 2:1).

• „Hálákat adván mindenkor MINDENEKÉRT a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának." (Ef. 5:20).

Ha már megtanultunk hálát adni a Krisztus testében lévő minden testvérünkért, akkor meg kell tanulni hálát adni minden emberért is, aztán pedig minden körülményért. Tudjuk, hogy a mennyei Atyánk ellenőrzése alatt tart minden embert és minden körülményt. Ha valóban elhisszük ezt, akkor biztos, hogy minden időben dicsőíteni fogjuk Istent, és a királyságunk mennyből való és nem e világból való lesz. Ekkor a Sátán el fogja veszíteni a hatalmát felettünk. Csak ekkor leszünk képesek hatékony hadviselést folytatni a Sátán ellen. A Jel. 12:8-ban van egy csodálatos ige, ami arról szól, hogy „a Sátánnak és a démonainak nem találtatik helyük a mennyben." Így kell ennek lenni a mi életünkben is: a szívünkben, az otthonunkban és a gyülekezetünkben. A SÁTÁNNAK ÉS AZ Ő SEREGÉNEK NEM SZABAD HELYET ADNI EZEN HELYEK EGYIKÉBEN SEM.