A korinthusi gyülekezetnek írta Pál: „Ti Krisztus teste vagytok és egyénenként annak tagjai" (1 Kor. 12:27). Pál az efézusi keresztyéneknek írt levelében azt a nagy igazságot hangsúlyozta, hogy a hívők egy Test Krisztusban. Krisztus a Feje a gyülekezetnek és a gyülekezet az Ő teste (Ef. 1:22-23). Minden hívő ennek a Testnek egy tagja. Az Ef. 4:1-2-ben a következőt olvassuk:

„ Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben."

Isten az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést várja el a hívőktől. Az Ef. 4:2 az LB fordítás szerint így hangzik: „Elnézőeknek kell lennetek egymás hibáival kapcsolatban, mivel szeretitek egymást."

Senki sem tökéletes egyetlen gyülekezetben sem. Mindenki követ el hibákat. Ezért a gyülekezetben elnézőeknek kell lenni egymás hibáival kapcsolatban, mivel szeretjük egymást. „Ha elkövetsz egy hibát, el fogom fedezni azt. Ha elmulasztasz megtenni valamit, én meg fogom tenni azt". Így kell működnie Krisztus testének. Az Ef. 4:3-ban ezt olvassuk: „ Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében." Az egység nagyon fontos téma Pál leveleiben. Az Úr terhe is ez az Ő gyülekezetével kapcsolatban. Krisztus testében minden egyes tag először is egyénileg kapcsolódik a Fejhez és akkor bensőséges módon és elválaszthatatlanul kapcsolódik a többi taghoz. Ezeknek a tagoknak együtt kell növekedni mindaddig, míg a közöttük lévő egység hasonló nem lesz az Atya és a Fiú közötti egységhez (János 17:21-23).

Pál az Ef. 4:16-ban a következőkről beszél:

„Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben."

A kapcsolatok itt a közösséget jelentik. Figyeljétek meg, hogy hány ízülete van egy karnak. Egy ízület van a vállnál, egy másik a könyöknél, egy a csuklónál, majd mindegyik ujjon három - összesen 18. Az ízületek miatt a kar szabadon működik. Ha erős a felkar és az alkar, de merev a könyök, mit tudna tenni ez a kar? Semmit. Nem csak az erő teszi hasznossá a kart, hanem a működőképes ízületek is.

Nézzük meg, hogyan alkalmazható ez Krisztus testére. Egy jó testvér egy erős felkar. Egy másik jó testvér egy erős alkar. Ők azonban nem tudnak jó közösségben lenni egymással, és ez a tragédia Krisztus testében ma. Az emberi testnél ezt ízületi gyulladásnak hívják, ami nagyon fájdalmas. Sok helyi gyülekezet ízületi gyulladásban szenved. Amikor jól működnek a kapcsolataink, akkor nincs semmiféle lárma. Ha azonban egy testnek ízületi gyulladása van, az recseg-ropog: minden mozgás egészségtelen zajjal jár. Amit „közösségnek" neveznek néhány hívő között, az pontosan ilyen. Recseg-ropog. Ha azonban a kapcsolatok jól működnek, akkor semmiféle zaj nincs. Az egymással való közösségünknek ilyennek kell lenni. Ha a te esetedben nem ez a helyzet, akkor be kell venned valamilyen gyógyszert az ízületi gyulladásra: Meg kell halni az "egódnak". Akkor meggyógyulsz, és a másokkal való közösség dicsőséges lesz. Ez Isten akarata Krisztus Testében.

Az Ószövetség idején lehetetlen volt Isten népe, a zsidók számára, hogy egy test legyenek. Ez csak Jézus mennybemenetele és a Szent Szellemnek az emberben való lakozása után válhatott valóra. Most a kettő eggyé válhat. Az Ószövetségben Izrael egy egybegyülekezés (egy szervezet) volt. A nemzet a méretét tekintve megnőtt, de még mindig egy szervezet volt. Az Újszövetségben azonban a gyülekezetnek egy testnek kell lenni, nem egy szervezetnek. Ha a kettőből nem lesz egy, akkor az csak egy szervezet lesz. Krisztus testében nem a méret a fontos, hanem az egység. Ilyen elvárás szerint nehéz találni olyan 'gyülekezetet", ami ne szervezet lenne. Mindenfelé lehet találni szervezeteket (egybegyülekezéseket), amelyek méretüket tekintve növekednek, de nem jellemző rájuk az egység. A viszály, a féltékenység és a versengés megtalálható még a vezetők között is. Isten arra vágyik, hogy legyenek Krisztus testének látható megnyilvánulásai a különböző településeken, az egész világon.

Krisztus testében minden egyes tag értékes akkor is, ha nincs ajándéka. Azért értékes, mert a test tagja. Ez valójában azt jelenti, hogy Isten jobban megbecsüli azt a tagot, akinek nincs ajándéka, ha egység van a testben (1 Kor. 12:24-25). A gyülekezetben az isteni mintát kell követnünk és megbecsülni azokat, akik istenfélők és alázatosak, akkor is, ha nem rendelkeznek ajándékkal. Babilonban az ajándékkal rendelkező igehirdetőket, énekeseket, és a megtért űrhajóst becsülik meg. A gyülekezetben (Isten sátrában) azonban megbecsüljük azokat, akik félik az Urat (lásd Zsolt 15:1-4). Egy egész világ a különbség Babilon és Jeruzsálem között. Ma Isten arra hív minket, hogy kijöjjünk Babilonból és Jeruzsálemet építsük (Jel. 18:4).

Bárcsak megláthatnánk Krisztus testét, akkor egyáltalán nem lenne helye a féltékenységnek. Az emberi testben a láb számára nem probléma, hogy ő csupán egy láb. Sosem vágyik arra, hogy bármi más legyen, mint láb. Sosem vágyik arra, hogy kéz legyen. Teljesen elégedett azzal, hogy láb legyen. Tudjuk, hogy Isten nem követett el hibát, hogy lábnak teremtette azt. Örül, hogy láb lehet; ugyanolyan öröm látnia, hogy a kéz mit tud elvégezni, mégsem gondol arra, hogy valaha is bármi hasonló dolgot kellene tennie. Így lesz ez mindenkivel, aki „látással rendelkezik" Krisztus testéről. Amikor másokra irigykedsz, mikor nem tudsz tiszta szívvel örülni, ha látod, hogy Isten milyen nagyszerűen használ más tagokat, egyértelmű, hogy még egyáltalán nem értetted meg ezt az igazságot. Bármelyik tag, aki szoros közösségben él a Fejjel örülni fog és boldog lesz, amikor a testnek egy másik tagját megbecsüli Isten (1 Kor. 12:26).

Az 1 Sámuel 18:1-8-ban arról olvashatunk, hogy Jonathán szövetséget kötött Dáviddal. Ez egy csodálatos kép arról, hogy milyennek kellene lennie Krisztus testében a szövetségi kapcsolatnak. Azt mondja ott, hogy Jonathán és Dávid lelke egybeforrt. Ez a mi elhívásunk Krisztus testében is - egybeforrni, hogy egy legyünk úgy, hogy ne legyen semmi rés közöttünk (ne legyen félreértés, féltékenység és gyanú stb.), amin keresztül az ellenség bejöhetne és megosztást hozhatna be. Lehetetlen ilyen szövetséget kötni az önmagunknak való folyamatos meghalás nélkül.

Krisztus Testében egy Isten által elrendelt változatosság van. Isten a különböző vérmérsékletű embereket és ajándékokat használja fel, hogy kiegyensúlyozott képet adjon a világnak Krisztusról. Különleges és egyedi szolgálatod van Krisztus Testében, amelyet senki más nem tud betölteni. Ez a szolgálat azonban önmagában soha nem lesz kiegyensúlyozott. Kiegyensúlyozatlan lesz. Meg kell találnia az egyensúlyát, ha közösségben akar dolgozni másokkal, akik különböző szolgálatokat látnak el a Testben. Isten így tart alázatban bennünket - azáltal, hogy függővé tesz minket másoktól. Dicsőség az Úrnak!

Jézus nem azért jött, hogy jövedelmének a tizedét adja az Atyjának. Azért jött, hogy új szövetséget kössön, és az új szövetség alapján építse fel az egyházat. Jézus 100%-ban odaadta magát az Atyjának, és most azt mondja nekünk: "Kövess engem". Kész vagy arra, hogy Krisztus testét építsd, bármi legyen is az ára - legyen az a pénzünk, a becsületünk, a kényelmünk, a fizikai energiánk, a hírnevünk, a munkánk vagy bármi más? Nem lehet korlátja annak, amit hajlandóak vagyunk feláldozni az Úrért. Nem szabad semmiben a saját kényelmünket vagy a jólétünket keresnünk. Mindennek, amit teszünk, Krisztus Testének építéséhez kell igazodnia. A polgári foglalkozásunknak is a megélhetésünk eszközének kell lenni, hogy ne legyünk terhére másoknak a gyülekezetben, hogy anyagilag támogassanak minket.