Elizeus felkenetésének három fő oka van:

1. A szomjúság:

Az első ok, amiért Isten felkente Elizeust, hogy szomjúhozott és jobban vágyott rá minden másnál a világon. A 2 Királyok 2:1-10-ben azt olvassuk, hogy Illés próbára tette őt ebben a dologban. Először azt mondta Elizeusnak, hogy maradjon Gilgálnál, miközben ő tovább ment, de Elizeus nem hagyta el Illést. Ekkor Illés vezette őt 15 mérföldre Béthel felé, aztán 12 mérföldre vissza Jerikó felé és aztán további 5 mérföldre keletre a Jordán felé, próbára téve Elizeus kitartását és komolyságát minden szakaszon. Végül Illés megkérdezte tőle: ha valamilyen kérése lenne, megadja neki, mielőtt eltávozik tőle. Elizeus csak egy dolgot kért. Ezért követtelek téged egész idő alatt. Ezért nem hagytalak el, még akkor sem, amikor megpróbáltál lerázni engem. A benned lévő kenet kettős mértékét szeretném kérni tőled. Elizeus teljes szívvel vágyott a felkenetésre. Nem lett volna elégedett bármi kevesebbel és megkapta, amit kért.

Hiszem, hogy Isten gyakran hasonlóan vezet minket, ahogyan Illés megpróbálta Elizeust, hogy meglássa, vajon megelégszünk-e bármi kevesebbel, mint a Szent Szellem teljes felkenetése. Ha bármi kevesebbel megelégszünk, akkor csak annyit fogunk kapni. Isten nem adja ezt a felkenetést öntelt, önelégült hívőknek, akik azt gondolják, hogy nagyon jól meglehetnek anélkül is. Ha megértjük, hogy ez a legfontosabb amire minden másnál nagyobb szükségünk van, akkor Elizeushoz hasonlóan készek vagyunk követni az Urat mindaddig, míg győzünk, ahogyan Jákób Penielnél? Őszintén el tudjuk mondani mi is: „Uram, nem hagylak el Téged, míg meg nem áldasz ezzel az áldással?" Ha valóban vágyunk rá és kívánjuk a Szent Szellem erejét, ami a feltámadás ereje, akkor valóban megkapjuk azt. Akkor valóban izraeliták lehetünk, rendelkezve isteni és emberi erővel.

Isten gyakran megenged kudarcokat és csalódásokat az életünkben, hogy megmutassa nekünk mennyire szükségünk van erre a felkenetésre. Akarja, hogy felismerjük, annak ellenére, hogy evangéliumi tanításaink vannak és a Szent Szellem belénk költözött, mégis meg kell ismernünk Isten Szellemének megnyugvó erejét rajtunk. Nem könnyű felkenetéssel rendelkezni. Amikor Illés meghallotta Elizeus kérését, nem azt mondta neki: „Ó, ez egy könnyű dolog, amit kértél. Csak térdelj le ide, a fejedre helyezem a kezem és el fogod nyerni azt." Nem. Illés a következőt mondta Elizeusnak: „Nehéz dolgot kértél." Igen, ez egy nehéz dolog. Meg kell fizetni annak az árát. Késznek kell lennünk azért elhagyni mindent a világban.

Jobban kell vágynunk a felkenetésre, mint bármi más dologra a földön: pénz, kényelem, örömök és jobban, mint a hírnév, a népszerűség, sőt siker a keresztyén munkában. Igen, ez valóban nehéz dolog, de ezt jelenti a szomjúhozás. Amikor eljutunk erre a szintre, akkor odamehetünk Jézushoz és amint a Szentírás mondja: élő víznek folyamai fognak ömleni belsőnkből sok irányba, életet támasztva a halott dolgokból mindenfelé, ahová folynak (János 7:7-39); Ezékiel 47:8-9). Ha megkaptuk a felkenetést vigyáznunk kell, nehogy elveszítsük bármibe is kerül. Fel lehetünk kenve, de azt el is veszíthetjük, ha nem vagyunk óvatosak. Ha megengedjük magunknak a rosszindulatú kritizálást, a felelőtlen beszédet, a tisztátalan fantáziálást, a rejtett büszkeséget, vagy a neheztelést a szívünkben, akkor a felkenetés megszűnik. Pál apostol azt mondta az 1 Korinthus 9:27-ben: „szolgává teszem tagjaimat, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." Hiszem, hogy itt nem az üdvösségének, hanem a felkenetésének elvesztéséről beszél. Sosem szűntem meg csodálni, hogy ez a hatalmas Pál apostol olyan sok gyülekezet létesítése után, olyan sok csodát cselekedve, és akit Isten olyan hatalmasan használt, ennek ellenére abban a veszélyben volt, hogy elveszítheti felkenetését, ha nem körültekintő. Akkor mi a helyzet velünk? Folyamatosan imádkoznunk kell, "Uram, elveszíthetek bármi mást az életemben, de ne engedd, hogy a felkenetésemet elveszítsem."

2. A tisztaság iránti vágy :

A második ok, amiért Elizeus fel volt kenve, hogy az indítékai tiszták voltak. Isten dicsősége volt az egyetlen vágya. Ezt így szó szerint nem írja, de az nagyon nyilvánvalóvá válik, ha valaki olvassa az élete beszámolóját. Isten népe nagy szükségben volt, és Elizeust nagyon bántotta, hogy Isten nevét szégyen érte, ahogy korábban Illést is bántotta. Sóvárgott a felkenetésre, hogy betölthessen egy szolgálatot Istenért azon a földön, eltörölve a szégyent arról a dicsőséges névről. Gyakran a nem tiszta, énközpontú motiváció az oka, hogy Isten gyermekei nem kapnak felkenetést. A legtöbb keresztyén boldog, ha külsőleg igaznak látszik, Isten azonban azokat keresi, akik belsőleg igazak. Azt nézi, hogy vajon az Ő dicsőségét vagy a sajátunkat keressük. Azt figyeli, hogy az Ő nevét ért szégyen bánt-e minket vagy nem. Ha a szívünket nem nyomja, és nem sérti, amikor látjuk, hogy Isten nevét gyalázat éri a földön napjainkban, akkor kétlem, hogy Isten valaha is felkenne minket. Az Ezékiel 9:4-ben arról olvasunk, hogy Isten elpecsétel magának bizonyos embereket, mint az Ő tulajdonát. Azokat pecsételte el, akik sírtak és nyögtek a bűnök miatt, amelyeket Isten népe között láttak. Ők képezik Isten maradékát és ők azok, akiket felken - azokat, akiknek a szíve az Ő neve miatt aggódik, és akik egyedül az Ő dicsőségét keresik.

3. Elizeus nem szerette ezt a világot :

A harmadik ok, amiért Elizeus fel volt kenve az volt, hogy nem szerette ezt a világot. Ez egyértelművé válik a Naámánhoz való hozzáállásából. Amikor Naámán pénzt ajánlott neki elutasította, hogy pénzt fogadjon el a csodatételért, amit véghezvitt. Elizeus nem szerette ezt a világot és a pénzt. Nem kereste a maga hasznát az Úr munkájában. Géházi azonban pontosan az ellenkezője volt. Ő Elizeus segítőtársa volt, ahogyan Elizeus Illésé. Ha Elizeus megkaphatta Illés szellemének kettős mértékét és átvehette a szolgálatát, bizonyára Géházi is megkaphatta volna Elizeus szellemét és átvehette volna a szolgálatát.

Ő azonban nem kapta meg a felkenetést, hanem helyette leprát kapott. Miért? Mert Isten látta az Ő szívét. Annak ellenére, hogy kívülről nagyon szelleminek tűnt, Géházi szívében mélyen belül ott volt a személyes haszonszerzés iránti vágy. Az elején talán még őszintén lépett be az Úr munkájába, de nagyon hamar elkezdett azon gondolkozni, hogy anyagi előnyökhöz jusson. Azt gondolta, hogy anyagi gazdagságot is gyűjt magának a felkenetésen túl, de tévedett. Sok keresztyén munkás ugyanezt a hibát követi el. Az Úr szabadítson meg minket attól, hogy a gyülekezetben vagy a keresztyén szervezetnél lévő pozíciónkat és szolgálatunkat arra használjuk, hogy személyes nyereséget szerezzünk.

Isten keresi a férfiakat és az asszonyokat az országunkban ma, akiket felkenhet a Szellemével - egy maradékot, akik készek megfizetni az árat, hogy megkapják és megőrizzék az erővel való felruházást.

Egyedül a felkenetés képes megtörni az ellenség igáját az országunkban (Ézsaiás 10:27).

Jézus neve ránk van bízva, de rendelkezünk felkenetéssel? Ó, bizony szomjúhoznunk kell a Szent Szellem erejét az életünkben és a szolgálatunkban, hogy megdicsőítsük Istent, betöltsük akaratát és elhozzuk az Ő királyságát.