Vegyünk szemügyre két embert, akik Istennel jártak: Énokh és Noé.

Az 1 Mózes 5. fejezetében nyolcszor olvashatunk egy kifejezésről: „és meghalt," de pontosan a fejezet közepén olvashatunk olyan valakiről, aki egyáltalán nem halt meg! Énokh volt az. Énokh Istennel járt és Isten még életében elragadta őt a mennybe.

Ez egy kép a feltámadott életről a sok halál között. Énokh egy olyan ember volt, aki a feltámadás erejében élte életét, győzött a halál felett és elvitetett a mennybe. Ez a sok szellemileg halott között egy élő, istenfélő gyülekezet képe, amely győzedelmeskedett a feltámadás ereje által és végül elragadtatott.

Énokh valószínűleg egy istentagadó életet élt az élete első 65 évében, de 65 éves korában egy fiút nemzett, akinek a neve isteni kinyilatkozás alapján „Matuzsálem" volt. Matuzsálem azt jelenti, hogy „halálakor özönvíz fogja elönteni a földet." Úgy tűnik, hogy Isten adott egy kijelentést Énokhnak, amikor a fia megszületett. Isten azt mondta Énokhnak, hogy amikor a fia meghal, a világot özönvíz által ítéli meg. Az ítéletnek ezt a kijelentését először Énokh kapta és nem Noé. Ezért hívják a fiát Matuzsálemnek.

Ha van gyermeked, nem tudhatod meddig fog élni. Ezért minden esetben, amikor Matuzsálem beteg volt, Énokh azon tűnődött, talán itt az ideje a közeli ítéletnek. El tudod képzelni, hogy egy gyermeknek olyan neve legyen, ami azt jelenti, hogy „a halálakor özönvíz fogja elönteni a földet"? Minden alkalommal, amikor nevén szólítod, az az ítéletre emlékeztet. Ez az Isten ítéletétől való félelem végezte el Énokhban, hogy Istennel járjon és rájöjjön, hogy az örökkévaló dolgok fontosabbak, mint az ideig valók. Ez a vészterhes állapot eredményezte azt, hogy Énokh Istennel járt minden nap az élete további 300 évében.

A Biblia azt mondja: „a világ el fog múlni" (1 János 2:17). Ha mi is elhisszük ezt, akkor számunkra is nyilvánvalóvá fog válni, mint Énokh számára, hogy az örökkévaló dolgok fontosabbak, mint az ideig valók.

Isten óriási hosszútűrése az ember felé abban a tényben látszik meg, megengedte Matuzsálemnek, hogy hosszabb élete legyen, mint bárki másnak - 969 év. 969 éven keresztül akárhányszor Matuzsálem nevét hallották az emberek, egy eljövendő ítélet üzenetét hallották. Az emberek azonban elutasították ezt az üzenetet. Nem csak Noé volt az, aki ezt az üzenetet hirdette, Énok is ezt hirdette 300 éven keresztül, és Matuzsálem is további 669 éven keresztül - a neve által.

Noé szintén Istennel járt és hirdette az ítéletet Matuzsálem életének utolsó 120 évében. Énokhnak és Matuzsálemnek nem volt olyan részletes és világos ismerete az özönvízről, mint ahogyan azt Isten később kijelentette Noénak, de ők is tisztában voltak vele, hogy valamiféle ítélet van kapcsolatban az özönvízzel, ami el fog jönni Matuzsálem halálakor.

Júdás azt mondja nekünk, hogy Énokh minden istentelen ember ellen prófétált a maga idejében. (Júdás 1:14-15). Énokh egy próféta volt, aki Istennel járt. Ádám 622 éves volt, amikor Énokh született és 930 éves korában halt meg. (1 Mózes 5:5-23). Ez azt jelenti, hogy Énokhnak ismernie kellett Ádámot 308 éven keresztül. El tudom képzelni, hogy Énokh gyakran megkérdezte Ádámot, hogy voltak a dolgok az Éden kertjében, ahol Ádám annak idején maga is Istennel járt. Énokban egy nagy vágynak kellett lenni, hogy maga is Istennel járjon. Énokh volt az első ember, aki bizonyság rá, hogy az Éden kerten kívül is lehetett Istennel járni. Azt követően is, amikor a bűn bejött a világba, az emberek járhattak Istennel.

Sok nagyszerű igehirdetővel találkoztam életemben, de nagyon kevesen voltak, akik Istennel jártak. Az a kevés azonban vágyat ébresztett a szívemben fiatal koromtól kezdve, hogy magam is Istennel járjak.

Matuzsálem unokája volt Noé és Noé 600 évet élt Matuzsálemmel együtt. Ő bizonyára sokszor megkérdezte Matuzsálemet azzal kapcsolatban, hogyan járt Istennel. Noé szívébe jött egy vágy, hogy maga is Istennel járjon. Azt olvassuk az 1 Mózes 6:9-ben, hogy Noé is Istennel járt. Mivel Noé Istennel járt, Isten kijelentette az ítélettel kapcsolatos szándékát neki.

Ez volt a bűn igaz megítélése, amit Isten kijelentett az első két embernek a Szentírásban, akik Istennel jártak. Énokh és Noé hűségesen hirdette ezt az üzenetet, annak ellenére, hogy senki sem hitt nekik. Attól fogva Isten minden igaz prófétája ugyanezt az üzenetet hirdette: Isten meg fogja ítélni a hívőket és a hitetleneket a bűneik miatt.

Énokh és Noé volt az első két igehirdető, akiket a Biblia megemlít és mindketten Istennel jártak. Attól kezdve Isten azt szerette volna, ha minden igehirdető ugyanezt az üzenetet hirdetné.