1. Áron is megvegyétek az alkalmakat:

A gondatlanság és a bűn miatt elvesztegetett időt sosem lehet pótolni. Isten meg tud bocsátani nekünk egy elhibázott életet és be tud vinni minket Isten királyságába is, de már nem tudja visszaadni az elvesztegetett éveket. Az elvesztegetett idő örökre elveszik. Sosem nyerhető vissza. Ezért nagyon jó az Úr követését fiatal korban elkezdeni. A földi életünk nagyon rövid. Ezért fontos, hogy áron is megvegyük az alkalmakat, kihasználva minden lehetőséget a kísértések legyőzésére, és tegyünk jót mindenkivel. Gyökerezzünk meg az alázatosságban, a tisztaságban és a szeretetben, bármibe is kerül. Egy napon, amikor Jézus visszatér, és színről színre látjuk Őt, ne kelljen megbánnunk semmit, ahogyan azt követően éltünk, hogy Isten világosságot adott nekünk. Ha majd sok hívő meglátja Jézust, azon a napon rá fognak jönni, hogy Jézus mennyire szerette őket, össze fognak törni szomorúságukban és bánatukban, hogy a földi életük során annyira félszívűek voltak még akkor is, ha a mennybe jutottak. Isten mentsen meg minket az ilyen bánattól. Most van itt az ideje, hogy elgondolkozzunk ezen és legyünk bölcsek. Sose add el az elsőszülöttségi jogodat (szellemi áldást) egy tál lencséért (a test kívánságának engedve), mint Ézsau tette.

„ Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsidó 12:14). „Ha majd színről színre látjuk Őt, azt kívánjuk bárcsak sokkal többet adtunk volna Neki."

2. Engedd, hogy a belső embered megújuljon mindennap:

A külső emberünk mindennap megromol, ami egy automatikus folyamat. Ez Isten akarata, jóllehet a belső emberünk mindennap megújulhat (2 Kor. 4:16). Ez azonban nem automatikus. A legtöbb hívőnem újul meg mindennap, mert nem teszik meg azt az egy dolgot, amit Jézus mondott, amit minden nap meg kellene tenniük - felvenni a keresztet (Luk. 9:23). Meg kell újulnod a belső emberben, hogy Jézus életéből egyre nagyobb mértékben részesülj. Ennek egyedüli forrása, hogy testünkben hordozzuk Jézus halálát minden nap. (2 Kor. 4:10). Minden egyes napra be van osztva egy adag baj, próba és kísértés, ahogyan azt Jézus a Máté 6:34-ben mondta. Ezekben a próbákban hordoznunk kell a keresztet, meghalni önmagunk számára, hogy minden egyes kísértés valamilyen dicsőséget hozzon számunkra.

Isten nem azt akarja, hogy az életünk egy hullámvasút legyen: egyszer a csúcson és másszor a gödörben. Az Ő vágya az, hogy az életünk - a belső emberben folyamatosan megújulva - csak felfelé haladjon. Ezért legyünk rendíthetetlenek Jézus halálának hordozásában, kihasználva minden lehetőséget, amelyek naponta adódnak számunkra. Nem nyerhetünk isteni életet 'izgalmas' összejövetelekből és konferenciákból. Sokan becsapják magukat, hogy szellemivé váltak, mert érzelmi élményeket éltek át egy összejövetelen vagy egy konferencián. A növekedés azonban nemcsak az összejövetelek és a konferenciák látogatásából származik. A növekedés a kereszt hűséges hordozásából származik a mindennapi élet fáradozásai során. Nem mehetünk összejövetelre mindennap. Mivel azonban minden nap kísértést szenvedünk el, ezért lehetőségünk van mindennap megújulni.

Törekednünk kell rá, hogy minden napot panaszkodás és morgolódás nélkül éljünk meg, teljesen az Úrra bízva magunkat a naponkénti kísértésekben, felismerve, hogy az életünk nem a miénk (ne azt tegyük, ami nekünk tetszik), hanem az Úré, mert Ő teremtett és váltott meg minket. Ebben az esetben meg fogjuk tapasztalni a megújulást nap mint nap, ahogyan a testünk romlását sem vesszük észre mindennap, hanem csak egy hosszabb idő után. Tehát a belső ember megújulása is csak néhány év múlva lesz érzékelhető. A megújulás azonban mindennap megtörténik, ha hűségesek vagyunk (2 Kor. 4:16). Ezért légy hűséges a kis és nagy dolgokban egyaránt. A végén rá fogsz jönni, hogy érdemes volt teljesen halálba adni a testedet (Gal. 5:24): Istent tenni az első helyre és teljesen Őbenne élni.