Az 1 Mózes 28:11 írja, hogy „a nap lement." Ez csupán egy földrajzi tényről számol be, de valójában Jákób szellemi életében is lement a nap. Jákób világi módon élt, harácsolt és lopott. Isten mégis könyörületes volt vele, és azt mondta neki, hogy nagy terve van az életével. „Én vagyok az Úr, a te atyádnak, Ábrahámnak Istene…. azt a földet, amin fekszel neked és a te magodnak adom. … és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei." (1 Mózes 28:13-14). Ezt hívják „Ábrahám áldásának" (Gal. 3:14).

Amikor Isten elhívta Ábrahámot azt mondta neki:

„Megáldalak téged és a föld minden nemzetsége áldott lesz általad" (1 Mózes 12:2-3). Isten megismételte ezt Jákóbra vonatkozóan is. A Galata 3:14 azt mondja nekünk, hogy ez az áldás akkor lesz a miénk, amikor betöltekezünk Szent Szellemmel.

Mi tehát a célja a Szent Szellemmel való betöltekezésnek? Semmi esetre sem az, hogy nyelveken szóljunk! Az csupán egy ajándék, amit Isten ad néhány gyermekének. Sajnálatos módon sok keresztyén túlságosan eltúlozza azt, de a fő cél nem az. A fő cél még csak nem is a fizikai gyógyulás. Pál sosem gyógyult meg a „testében lévő tövistől." A Szent Szellemmel való betöltekezés elsődleges célja az, hogy Isten megáldjon minket, és ezáltal áldássá tegyen minket minden nemzet számára, akikkel kapcsolatba kerülünk a földön (Gal. 3:14). Amikor Isten betölt minket a Szent Szellemével, akkor áldás leszünk minden ember számára.

Bárki találkozik veled, valamilyen módon áldásban részesül! Hasonló ez az erős parfüm illatú hölgyekhez. Még akkor is szagolhatod a parfümjük illatát, amikor már több méter távolságra vagy tőlük! Akárhová mennek, az emberek szagolják az illatukat. Így van ez velünk is. Ha bemegyünk egy házba, áldást viszünk oda, függetlenül attól, hogy öt percre vagy öt napra látogatjuk meg azt. Ez az „Ábrahám áldása" - élő víz folyama, ami áldás mindenhol a szomjas emberek számára.

Az 1 Mózes 32-ben azt olvassuk, hogy amikor Jákób meghallja, hogy Ézsau közeledik, azt tervezi, hogyan menekülhetne el. A három asszonyt, akiket nem szeretett előre küldte, Ráhel és maga pedig hátul maradt, hogy ha mindenki mást meg is ölnek, ő és Ráhel megmeneküljön! Jákób még mindig a régi önző személy volt. Nagyon bátorító azt látni, hogyan ragadott meg Isten egy önző embert és formálta át 'Izraellé.'

Később arról olvasunk, hogy Isten találkozott Jákóbbal, leterítette őt és kificamította a csípőcsontját. Isten elég hatásosan cselekszik, hogy elvigyen minket arra a helyre, ahol szeretné, ha lennénk. Összetörte Jákóbot és azt mondta neki:

„Mostantól fogva Istennek egy fejedelme leszel (Izrael)." (1 Mózes 32:28). Mikor hívhatta őt 'Izraelnek?' Csak 60-70 évi küzdelem után, kificamítva a csípőcsontját és teljesen összetörve őt. Ekkor azt mondta Isten: „engedd, hogy most elmenjek." Jákób pedig azt mondta: „nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem." Ez az ember az egész életét az elsőszülöttségi jog megvételével, pénzszerzéssel, vagyonszerzéssel, asszonyok és a nyáj megszerzésével töltötte, és most mindent elengedve Istent ragadja meg és kitart mellette. Mintha azt mondaná: „Istenem, a pénznek, az asszonyoknak, a vagyonnak és a földi dolgoknak éltem." Most azonban egyedül Téged akarlak. „Isten vár arra a napra, hogy bejöjjön a te életedbe is." Akkor ugyanazt fogja mondani neked is, mint Jákóbnak: „A neved a továbbiakban nem csaló (Jákób) lesz, hanem Isten fejedelme (Izrael), mert harcoltál Istennel és győztél.

Mikor lett Jákóbból győztes? Amikor a csípőcsontja kificamodott. Ez egy csodálatos igazság, amit már a Szentírás legelején látunk: Istennek össze kell törnie minket, mielőtt hatalommal ruházhatna fel. Az összetört ember, aki Jákóbhoz hasonlóan a botjára támaszkodik, az Isten fejedelme lesz és nem valami hatalmas 'Mr Univerzum.' Isten össze kell, hogy törjön téged testvérem, mielőtt azt tehetné veled, amit szeretne. Ezt követően olvashatunk arról a csodálatos igéről az 1 Mózes 32:31-ben, hogy „ekkor a nap felkelt." Ismét egy földrajzi tény, ami igaz Jákób szellemi életére is. Húsz évvel korábban lement a nap számára, most azonban felkelt.