Az 1 Korinthus 4:2-t a TLB fordítás így adja vissza: „A legfontosabb dolog egy szolgánál az, hogy csak azt tegye, amit a mestere mond neki" - ezt jelenti hűséges szolgának lenni. Nem az a fontos, hogy sok dolgot tegyél, hanem az, hogy csak azt tedd, amit az Úr mond. Ilyen módon akarja elvégezni az Ő munkáját. Ezért várni kell Istenre és megkérdezni Őt: „Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem?" Ha pl. van egy alkalmazottad, nem azt szeretnéd, hogy azt cselekedje, amit úgy érez, hogy meg kellene tennie érted. Nem. Azt szeretnéd, hogy hallgasson rád és azt tegye meg, amit mondasz neki. A legtöbb keresztyén munkás azonban nem arra figyel, hogy mit mondott Isten az Ő Igéjében, hogy azoknak az isteni alapelveknek megfelelően cselekedjen. Helyette úgy végzik Isten munkáját, ahogy azt a legjobbnak gondolják - a saját ragyogó elképzeléseik szerint, ami rendszerint világi. A saját programjaikkal szolgálnak az Úrnak, és nincs türelmük arra, hogy az Úrra várjanak, hogy kitalálják mi az Úr akarata számukra.

Az 1 Korinthus 4-ben Pál azt mondja, hogy Krisztus igaz szolgáját (aki a kereszt útján jár) a világ nem fogja értékelni (és ebbe bele kell érteni a világias hívőket is). Az apostolok Isten legnagyszerűbb szolgái az Ő egyházának. Ők a gyülekezeti vének vénei. Az apostolok gyülekezeteket plántálnak, véneket neveznek ki és útmutatásokat adnak nekik. De nézzük meg, hogyan tekint ezekre az apostolokra a világ? „Isten minket apostolokat utolsókul állított" (1 Korinthus 4:9). A világ szemében az apostolok a társadalmi ranglétra legalacsonyabb fokán helyezkednek el. Olyanok, mint a „halálraítélt foglyok … emberek által megvetettek … bolondok…kigúnyoltak … bántalmazottak", stb. (1 Korinthus 4:9-11 TLB ). Pál összehasonlítja magát és a többi apostolt a testies korinthusi keresztyénekkel és azt mondja: Ti beteltetek és meggazdagodtatok és a világ bölcseknek, erőseknek és előkelőknek tart titeket. Mi viszont a világ szemében lenézettek vagyunk. Jézus Krisztus igazi apostolát ez a világ nem fogja tisztelni; csak a testies keresztyéneket tiszteli a világ. Ha a világ elismerését keresed, biztos, hogy testies keresztyénként fogod végezni.

Krisztus igazi apostolai sosem gazdagodtak meg az evangélium hirdetéséből. Ha látsz egy embert, aki az evangélium hirdetéséből gazdagodott meg, biztos lehetsz benne, hogy ő nem Krisztus apostola. Egy ember, aki házakat és földeket vásárolt magának és a családjának az evangélium hirdetéséből, ő nem Krisztus apostola. Egy ember, aki drága autókat tud vásárolni abból a pénzből, amit az evangélium hirdetésével szerez, az nem Krisztus apostola: ő egyszerűen csak egy testies keresztyén. Pál kereshetett volna sok pénzt az igehirdetési ajándékával, de nem tette. Isten igaz szolgája nem keres pénzt az evangélium hirdetésével. Elfogadhat adományt azért, hogy betöltse a földi szükségleteit, mint Jézus és az apostolok tették, de nem válhat milliomossá ily módon. Pontosan ezt látjuk ma a keresztyénségben. Ezért nem tisztelem azokat, akik apostoloknak mondják magukat és azokat az igehirdetőket akkor sem, ha betegeket gyógyítanak. Jobban tisztelem azokat a katolikus papokat, akik elmennek Észak-Indiába és egyszerűen élve segítenek a szegényeknek, szemben az evangéliumi igehirdetőkkel, akik szegény emberektől szednek tizedet és az evangélium hirdetése által gazdagodnak meg. Te kit fogsz követni? Pált és Pétert? Vagy a mai hamis szolgálókat? Pál később az 1 Korinthus 4:11-12-ben arról beszél, hogy „durván bántak velünk … keményen dolgoztunk a saját kezünkkel."

Pál saját keresetéből gondoskodott magáról, mégis becsmérelték és rágalmazták. Hamis történeteket terjesztettek róla, ő azonban megáldotta őket. Üldözték majdnem mindenhol, ahová csak ment és a „világ szemétjévé és söpredékévé vált." (1 Korinthus 4:13). Ez azt jelenti, hogy a világ úgy tekintett rá, mint arra a mocsokra, ami a szennyvízcsatornában folyik. Abban az időben a világ így tekintett a legnagyszerűbb apostolokra. Ezzel ellentétben, a korinthusi keresztyéneket tisztelte és megbecsülte a világ és ennek örültek. Szomorú vagyok, hogy a keresztyénség elfelejtette, hogy mit is jelent Isten szolgájának lenni. A mi feladatunk most az, hogy bemutassuk a saját országunkban, hogy mit jelent Isten igaz szolgájának lenni - aki nem fog megalkudni, és nem keresi a világi elismerést. Istennél nem számít semmit a teológiai végzettség vagy más világi minősítések. Az ilyen minősítésektől még az ördög sem rémül meg!

A legtöbb keresztyén munkás arra vágyik, hogy felüljön a trónra és elismerést szerezzen. Ne törekedj erre! Légy Isten alázatos szolgája egész életedben. Légy egy átlagos testvér még akkor is, ha a világ és a babiloni keresztyénség kivet magából.

Féltékeny volt Pál a korinthusi hívőkre az elismertségük és a jómódjuk miatt? Nem, hanem szomorúságot érzett miattuk, mert Pál sokkal áldottabb helyzetben volt náluk. Úgy szólt hozzájuk, mint egy atya: nem alázta meg őket. (1 Korinthus 4:14). Az Isten igaz szolgája egy atya. Nem szégyeníti meg az embereket. A tanítók megszégyeníthetik a tanulóikat, ha valamit nem tudnak, egy atya azonban sosem fogja megszégyeníteni a gyermekeit, még akkor sem, ha valami ostobaságot követnek el. Az atyák aránya azonban a tanítókhoz viszonyítva a keresztyénségben kb. 1:10 000 (1 Korinthus 4:15)