„Ti vagytok a föld sója” (Máté 5:13). Jézus nem a sokaságnak mondta ezt. Ne feledjük, hogy a Hegyi beszéd elsősorban a tanítványainak szól, a sokaság pedig körbeült és hallgatta. A sokaság biztosan nem a föld sója – nincs bennük só. De a tanítványoknak a föld sójának kell lenniük. Jézus mestere volt a szóképek használatának, és ránk bízta, hogy megértsük a mögöttük rejlő jelentést, miközben a Szent Szellem ihletését és kinyilatkoztatását keressük. “Ti vagytok a föld sója, de ha a só ízetlenné válik, hogyan lesz sós? Semmire sem jó többé, csak arra, hogy az emberek kidobják és eltapossák.”

Ezt a képet arra használja, hogy megmutassa nekünk, hogy a tanítványai mindig kevesen lesznek. Ha van egy tányér rizs és curry, mennyi sót fogsz beletenni abba az egész tányér rizsbe és currybe? Még fél teáskanálnyit sem tennél bele. Nagyon kevés só kell ahhoz, hogy az egész tányér ételnek jó íze legyen. De ha a só íztelen, akkor, még ha 20 kanál sót is teszel bele, az sem fog változtatni az ízén. Tehát nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Amikor Jézus azt mondja: „Ha a só ízetlenné válik” (Máté 5:13), egyáltalán nem a só mennyiségéről beszél.

A só mennyiségének az ételhez viszonyított aránya körülbelül olyan, mint az igaz tanítványok aránya a világ népességéhez viszonyítva (és néha még a gyülekezetben lévők számához képest is!). Az igazi tanítványok nagyon kevesen vannak.

De csak az igaz tanítványok azok, akiket a föld sójának neveznek. Nekik köszönhető, hogy a föld megmenekül az ítélettől. Ábrahám egyszer imádkozott Istenhez a gonosz Szodoma városáért, amelyről az Úr azt mondta, hogy el fogja pusztítani. Azt kérdezte az Úrtól (azzal kapcsolatban, hogy vajon mégis elpusztítja-e): „Tegyük fel, Uram, hogy csak tíz igaz embert találsz Szodomában?”. (1 Mózes 18:32), az Úr azt mondta: „Nem pusztítom el Szodomát, ha tíz igaz ember van abban a városban”. Tíz ember elég lett volna ahhoz, hogy megóvja a várost a pusztulástól, de még tízen sem voltak ott, ezért elpusztult.

Jeremiás idejében az Úr még tovább csökkentette ezt a számot. Jeremiás abban az időben prófétált, amikor Izráelt a babiloni király fogságba készült vinni (ez volt Isten büntetése), de előtte Jeremiás elment prófétálni. Prédikált és figyelmeztette őket 40 éven át, de nem hallgattak rá. Az Úr azt mondta Jeremiásnak:

„Menj végig Jeruzsálem utcáin, és nézd meg, találsz-e egyetlen embert (nem tízet, csak egyetlen embert), aki igazságot cselekszik, aki az igazságot keresi, és én megkegyelmezek az egész városnak” (Jeremiás 5:1).

Elképesztő, de egyetlen igaz ember sem volt, és így az egész város fogságba került.

Isten nagyon gyakran így néz körül. Ezékiel is próféta volt Babilon idején, és Isten azt mondta Ezékiel által:

„Kerestem egy embert mindnyájuk között, aki a résre álljon nekem, és építse a falat, hogy ne pusztítsam el az országot, de nem találtam senkit” (Ezékiel 22:30).

Isten ugyanazokat a szavakat mondta: minőség, nem mennyiség. Nem tízezer embert keresett. Csak egyetlen embert keresett.

Bámulatos, hogy Isten mire képes egy emberen keresztül, ha az teljes szívvel és radikális módon cselekszik. Gondoljunk csak Mózesre – egyetlen ember az Ószövetségben, akin keresztül Isten meg tudott szabadítani 2 millió izraelitát. Senki más nem volt Izraelben, aki alkalmas lett volna arra, hogy vezető legyen. Illés idejében, bár volt 7000 ember, aki nem hajtott térdet Baál előtt (ez 7000 hívő képét jelenti, akik nem imádják a bálványokat), mégis csak egy ember (Illés) volt, aki le tudta hozni a tüzet az égből. Ugyanez az arány ma is fennáll. Lehet, hogy 7000 hívő között csak egy olyan hívőt találsz, aki szolgálatával vagy imájával le tudja hozni a tüzet a mennyből.

A 7000 azt mondhatja: „Én nem teszem ezt, és nem teszem azt”. Az ő bizonyságtételük negatív! „Nem járok moziba, nem iszom, nem játszom szerencsejátékot és nem dohányzom”. Nem imádják Baált, de ki hozhatja le a tüzet az égből? Az, aki Isten színe előtt él, mint Illés; Illésnek volt sója.

Ugyanez van az Újszövetségben is. El tudjátok képzelni, milyen veszteséggel kellett volna szembenéznie az egyháznak, és milyen veszteséggel kellett volna szembenéznünk, ha Pál apostol soha nem létezett volna? Milyen hiányos lenne ma a Szentírás? Ő egy ember volt! Természetesen Isten munkáját nem akadályozza egyetlen ember kudarca (Isten használhatott volna valaki mást is), de azt látjuk a Szentírásban, hogy Isten gyakran többet ér el egyetlen emberen keresztül, aki teljes szívvel teljesít, mint tízezer megalkuvó emberen keresztül. Ezt hangsúlyozza Jézus, amikor azt mondja tanítványainak:

„Olyanok vagytok, mint a só”. Soha ne panaszkodjatok: „Olyan kevesen vagyunk!”