Az első próba: Amikor Ábrahám 75 éves volt, Isten elhívta őt, hogy hagyja el a Káldeában lévő, Úr szülővárosát és rokonait, és Istenben bízva lépjen ki az ismeretlenbe. Ez volt az első próba, amin átment. Nem volt könnyű otthagyni az apját, az anyját és a testvéreit stb. Amíg a rokonainkhoz kötő köldökzsinór nincs elszakítva, addig sosem lehetünk Jézus tanítványai! Jézus a következőt mondta:

„Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg az atyját, az anyját, a gyermekeit és a testvéreit, és a saját lelkét is, az nem lehet a tanítványom" (Lukács 14:26).

Ábrahám azonnal engedelmeskedett Istennek. Azon tűnődtem, hogy mi lett volna, ha Ábrahám nem engedelmeskedik Isten hívásának. Isten bizonyára nem erőltette volna őt, talált volna valaki mást, és soha többé nem hallottunk volna Ábrahámról. Akkor valaki más mondott volna igent Istennek és vált volna a hit és a Messiás ősapjává! Milyen sokat mulasztott volna Ábrahám, ha nem ment volna át az első próbán! Nem sok elképzelése volt, amikor hátat fordítva a rokonai könyörgésének kijött Úrból, hogy milyen dicsőséges jövőt tervezett el Isten a számára. Isten még ma is elhív embereket, mint ahogyan elhívta Ábrahámot. Az elhívottak közül keveseknek van fogalma arról, hogy milyen csodálatos dolgok várhatnak még rá, amikor meghallják Isten hívását. Az elmúlt 20 évszázad történelme tele van olyan emberek csodálatos történeteivel, akik véghezvitték Isten tervét, mert Ábrahámhoz hasonlóan ugyanolyan örömmel, odaadással, azonnal válaszoltak Isten hívására.

A második próba : Ábrahámot - miután elszakadt a rokonaitól - Isten az anyagi dolgokkal kapcsolatban tette próbára. Ez egy további elvárás a tanítványok felé! Jézus a következőt mondta:

„Aki le nem mond minden vagyonáról, az nem lehet az Én tanítványom." (Lukács 14:33)

Az 1 Mózes 13. és 14. fejezeteiben két eseményről olvashatunk, ahol Ábrahámot Isten megpróbálta a mammonnal kapcsolatban. Először, amikor ő és Lót különváltak, mert a nyájaik túlságosan megszaporodtak ahhoz, hogy együtt maradhassanak. Idősebb férfiként és olyan emberként, akit Isten hívott Kánaánba könnyű és jogos lett volna Ábrahám részéről, ha a föld jobb részét foglalja el, de igazi önzetlenséggel és nagylelkűséggel átengedte Lótnak, hogy ő válasszon először. Lót azt választotta, ami emberi szemmel nézve a legjobbnak tűnt: Sodoma földjét. Ábrahám és Lót sem sejtette, hogy Isten csendben figyelte ennek az osztozkodásnak az eredményét, ahogyan mindannyiunk pénzügyi tranzakcióit is figyeli. Isten nagyon boldog volt Ábrahám önzetlenségének láttán és azonnal szólt hozzá. Azt mondta neki, hogy az ő leszármazottai fogják örökölni mindazt a földet, amit Ábrahám lát mind a négy égtáj felé. Ez magában foglalta azt a részt is, amit Lót választott.

„ Az Úr pedig monda Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre." (1 Mózes 13:14-15)

Az 1 Mózes 14-ben azt látjuk, hogy Ábrahám ismét Isten szolgájához méltó módon viselkedett az anyagi dolgokban. Ábrahám kiszabadította az embereket és Sodoma királyának vagyonát az ellenséges királyok kezéből. Sodoma királya ezért felajánlotta minden vagyonát jutalomként Ábrahámnak, de Ábrahám megtagadta, hogy bármit is elfogadjon.

„ És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez, hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot." (1 Mózes 14:22-23).

Ábrahám valójában a következőt mondta: „miután minden Isten tulajdona a mennyen és a földön, nekem nincs szükségem semmire tőled." Isten most is hallotta az ő beszélgetésüket és látomásban szólt Ábrahámhoz, hogy Ő maga fogja megjutalmazni őt.

„ E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges." (1 Mózes 15:1).

Ha tiszteljük Istent, akkor bizonyára megbecsül minket.

A harmadik próba : Ábrahám kiállta a próbát a szüleivel és az anyagi gazdagsággal kapcsolatban. Most a fiával kapcsolatban kellett a következő próbán átmennie. Az 1 Mózes 22:2-ben Isten azt mondta Ábrahámnak:

„ Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked."

Nagy áldozat volt, amire Isten azon az éjszakán kérte őt. Ábrahám ide-oda járkálhatott volna, másnap semmit sem cselekedve meg abból és senki sem tudta volna meg, hogy Ábrahám engedetlen volt Istennek. Így akarta Isten megpróbálni Ábrahámot, hogy vajon féli-e Istent vagy sem? Isten ugyanígy próbál meg minket is. Titokban beszél a szívünkhöz - olyan csendesen, hogy akik velünk élnek még azok sem tudják meg, hogy Isten mit mondott nekünk. Ez az oka annak, hogy Isten miért adott mindegyikünknek egy teljesen személyes területet - a gondolkozásunkat - , hogy ott próbáljon meg minket, vajon féljük-e Őt vagy sem? Ábrahám kiállta a próbát. Nem azt kereste, hogy csak az emberek előtt legyen jó bizonysága, hanem engedelmeskedni akart Istennek a mások által nem látható területen is. Ezért korán reggel maga mellé vette Izsákot és elindultak a Mórija hegye felé, hogy feláldozza Istennek a szíve számára legkedvesebbet. Ezt mondta:

„Uram én jobban szeretlek Téged, mint bárkit vagy bármit a földön."

Ekkor volt az, hogy Isten megesküdött és megígérte Ábrahámnak, hogy mérhetetlen gazdagsággal áldja meg őt:

„ És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek." (1 Mózes 22: 16-18)

Semmiben sem gyönyörködik Isten annyira, mint az engedelmesség áldozatában. Senki sem kaphat megfelelő minősítést Istentől, aki nem megy át ezen a próbán. Csak amikor eljutunk arra, hogy őszintén el tudjuk mondani az Úrnak: „k icsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!" (Zsoltár 73:25), akkor kaphatunk megfelelő minősítést Istentől. Ez a Mórija hegye, amit mindegyikünknek meg kell mászni, ahol feláldozunk mindent az oltáron, ami kedves számunkra és egyedül maradunk Istennel.