Az 1 János 2.12-14-ben János a keresztyén élet három szintjéről ír:

- szellemi gyermekkor (csecsemők, kisdedek),

- szellemi ifjúkor,

- és szellemi érett kor.

Gyermek (csecsemő) keresztyének azok, akiknek csak a bűneik megbocsátásáról és arról van bizonyosságuk, hogy Isten az Atyjuk. Ebben a két dologban minden gyermek (csecsemő) keresztyénnek bizonyosnak kell lenni. Ez azonban csak az alap, a keresztyén élet kezdete. Nem fogsz tudni felnövekedni az érett korra, ha nem lépsz tovább erről az alapról. Az érettség következő szintje az, amikor Isten igéje megingathatatlanná és tartóssá válik a szívünkben, hogy erősek és győztesek lehessünk a Sátán felett. (1 János 2.13-14). Erről a szintről még tovább növekedve mások szellemi atyjává kell válni. A szellemi atyák az Istennel való közvetlen kapcsolat által ismerik meg Istent és az Ő útjait, ami több, mint megismerni Istent, mint Atyjukat. Amikor éretté válsz, akkor személyesen ismered Istent: a tulajdonságait, a munkálkodásának alapelveit, stb. Valójában az ilyen atyák tudnak tanácsot adni más hívőknek, amire óriási szükség van ma a gyülekezetekben.

Akik másoknak állandóan a bűneik megbocsátásáról és arról beszélnek, hogy Isten egy jó Atya, aki minden földi szükségükről gondoskodik és meggyógyítja őket, azok még csecsemők, akik az olyan csecsemőket szeretik, akik állandóan azt mondogatják: "mama, papa". Mindannyian itt kezdjük, de nem szabad ebben az állapotban leragadni. Fel kell növekednünk és megtanulni hogyan harcoljunk a Sátán ellen, mert csak akkor tudunk továbblépni erről a szintről. Tovább kell haladni, hogy egy nagyon bensőséges módon ismerjük meg Istent. Mind közül ez a leghatalmasabb dolog, mert csak erre a szintre eljutva tudunk sokak számára áldás lenni a gyülekezetben, mint „atyák".

Az érettség különböző szintjén lévő hívőket János arra figyelmezteti, hogy "ne szeressék a világot és azokat, amik a világban vannak " (1 János 2.15). Szükséges még a szellemi atyákat is arra figyelmeztetni, hogy ne szeressék a világot? Igen. A legérettebb keresztyének vannak mindig a legnagyobb veszélyben a világ szeretetét illetően. Ezért őket még inkább arra kell figyelmeztetni, hogy „ ne szeressék a világot! Ha a világot szereted, akkor nem vagy képes szeretni az Atyát."

Három dolgot említ János, ami jellemző a „világra":

• a test kívánsága (szexuális vágyak, túlzott táplálkozás és lustaság);

• a szem kívánsága (az a vágy, hogy mindent megvegyünk, amit látunk, ami a pénz szeretetével van kapcsolatban);

• és a büszkeség („az élet kérkedése"), ami mind közül a legnagyobb bűn.

Ez a három dolog a legjellemzőbb a világra. Aki ezek közül bármelyiket szereti, az nem szereti az Atyát. Mindezek azonban és a világ is hamar el fognak múlni. Csak azok maradnak meg örökké, akik az Atya akaratát cselekszik. (1 János 2.17)

Ezt sosem szabad elfelejteni!