1. Jézus hozzáállása a különböző szolgálatokhoz

A Lukács 9.49-50-ben Jézus arra tanít minket, hogy mit tegyünk, ha olyan valakivel találkozunk, akinek a mi szolgálatunktól teljesen eltérő szolgálata van? Valaki démonokat űzött ki, de nem csatlakozott a tanítványokhoz. János megkérte Jézust, hogy tiltsa meg neki, de Jézus azt mondta Jánosnak, hogy hagyja őt és hadd folytassa azt a szolgálatot. Tarts ki az elhívásod mellett és hagyd, hogy mások is betöltsék a magukét. Sok keresztyén annyira fontosnak tartja a saját szolgálatát, hogy úgy érzi, mindenkinek azt kellene tenni.

„ Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?" (1 Kor. 12.17).

Egy érett keresztyén felfogja, hogy Isten különböző szolgálatokat ad különböző embereknek. Ha valaki evangélista szeretne lenni, más pedig szociális munkát akar végezni, hagyni kell, hadd töltse be mindkettő a saját szolgálatát. Mindkettőn keresztül megnyilvánulhat valami Krisztusból, ezért ne kritizáljunk másokat. A teremtésben változatosság van. Isten a növényeket sem teremtette ugyanolyan színűre, ugyanolyan alakúra vagy ugyanolyan méretűre. A szivárványban is olyan sok szín van, és így van ez Krisztus testében is. Korlátolt gondolkodású emberek azonban sosem látnak meg semmi mást csak a saját szolgálatukat. Az ilyen emberekre illik a következő mondás: „Hála Istennek minden szolgálatért és ragaszkodj a saját szolgálatodhoz."

2. Jézus magatartása a bűnösökkel szemben

A János 8.1-11-ben egy asszony csodálatos történetét olvassuk, akit házasságtörésen kaptak, és akit a farizeusok meg akartak kövezni. Sok farizeus van ma is, akinek a zsebe állandóan tele van kövekkel, hogy másokat dobáljon meg azokkal. Sok igehirdető köveket dobál, amikor prédikál. Jézus sosem dobott követ senkire. Ő mindig szánalommal volt azok felé, akik bűnt követtek el. Sosem látjuk Jézust az evangéliumokban, hogy bírálná a gyilkosokat, a tolvajokat és a házasságtörőket, hanem azt látjuk, hogy a farizeusokat és a vallásos képmutatókat a zsinagógákban pokolra ítéli, de az asszonynak, akit házasságtörésen kaptak azt mondja: "Nem ítéllek el, többé ne vétkezz" (János 8.11). Ebben a két mondatban benne van a teljes evangélium - megigazulás és megszentelődés. Jézus azt mondta a farizeusoknak: "Aki nem vétkezett az vesse rá az első követ" (János 8.7). Ezért, ha kísértést érzel arra, hogy egy követ dobj valakire, emlékeztesd magad erre a két dologra:

• arra a mélységre, amiből kiragadott téged az Úr,
• arra a bűnre, ami még ma is ott van a testedben.

Ekkor ki fogod üríteni a zsebeidből a köveket. Ezt követően sosem leszel képes egyetlen követ sem dobni senkire.

3. Jézusnak a Szentíráshoz való viszonya

A Lukács 2.47-52-ben arról olvasunk, amikor Jézus Jeruzsálembe ment Józseffel és Máriával ottfelejtették őt a templomban. A 12 éves Jézus jobban ismerte a Szentírást, mint Izrael írástudói, akik meg voltak lepődve Jézus írásmagyarázatain. Jézusnak nem volt Bibliája otthon. Nem volt nyomtatott Biblia akkoriban, és nagyon drága volt kézírásos ószövetségi tekercsekkel rendelkezni. Senkinek sem volt ilyen otthon. Honnan ismerhette akkor Jézus 12 éves korában a Szentírást? Gondosan figyelt, amikor a zsinagógában és az iskolában olvasták. Ma van nyomtatott Bibliátok az otthonotokban - és sokan közületek több változattal is rendelkeztek. Mégis, a legtöbb keresztyén ma olyan kevéssé ismeri a Bibliát. Nem építhetitek Krisztus testét, ha nem tanulmányozzátok Isten igéjét. Még Jézusnak is gyermekségétől fogva tanulmányoznia kellett a Szentírást, hogy szolgálni tudja az Atyát. Ha túl kényelmes vagy tanulmányozni a Bibliát, biztos vagyok benne, hogy Isten sosem fog használni téged. Ha azonban szorgalmasan tanulmányozod a Szentírást és keresed a Szent Szellemmel való betöltekezést, Isten hatalmasan fog használni téged. Ezért a megtérésed napjától fogva tedd szokásoddá az Isten igéjén való elmélkedést. Így meg fogod ismerni Isten gondolatát és Isten útjait.