Három igeszakasz van a Szentírásban, amelyek megmondják nekünk, hogy ki Isten igazi szolgája az Újszövetség szerint. Amikor ezt a három igeszakaszt mindenféle előítélet nélkül olvassuk, akkor fel fogjuk fedezni, hogy mindannyian lehetünk Isten szolgálói ma, ha szeretnénk azok lenni. Az Ószövetség idején csak a léviták lehettek Isten szolgálói. Nem volt megengedve nekik, hogy bármi világi munkát végezzenek, hanem Izrael többi törzse biztosította a megélhetésüket a tizedből. A babiloni keresztyénség ma azt tanítja, hogy az Újszövetség idején is csak azok lehetnek Isten szolgálói, akik feladják a világi munkájukat és ezért az ő megélhetésüket a többi keresztyén tizedéből kell biztosítani. Ez a tanítás azonban emberi hagyományon alapszik, mert ez nem a Szentírás szerinti minta!

1. Szabadnak lenni a bűntől

„ Minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek Istennek" (Róma 6.22).

Ez az első követelmény: szabaddá válni a bűntől. Természetesen könnyebb valakinek szabaddá válni a világi munkától, mint a bűntől. Jézus egy világi munkakörben dolgozott még akkor is, amikor Isten szolgája volt. Egy ember, aki megsértődik és elveszíti a türelmét, ő nem lehet Isten szolgája. Lehet igehirdető vagy inkább egy főpásztor, de nem lehet Isten szolgája. Sok pásztor „más nyelven" dicsőíti Istent vasárnap délelőtt, és miután hazament „anyanyelvén" zsörtölődik a feleségével még ugyanaznap délután. Csak akkor lenne képes a Szent Szellem kontrollálni minket, amikor „más nyelven" szólunk és akkor nem, amikor az anyanyelvünkön beszélünk? Ez egy becsapás. Hálát adok Istennek, hogy 22 éve szólok nyelveken. Ezekben az években teljesen szabaddá váltam a depressziótól, az erőtlenségtől és a csüggedéstől. Hála az Úrnak, hogy a Szent Szellem kontrollálja a nyelvemet akkor is, amikor az anyanyelvemen beszélek a feleségemmel, a testvéreimmel, az idegenekkel és a szegényekkel.

Az olyan férfi, akinek a szemében ott van az asszonyok utáni vágy, nem lehet az evangélium hirdetője, vagy Isten szolgája. Csak aki elég radikális, és kész még a szemét is kivájni, hogy elkerülje a bűnt, az lehet Isten szolgája. Mikor sírtál utoljára a párnádon éjszaka azért, mert rajtafelejtetted a szemed valakin? Ha elnéző vagy magaddal szemben ebben a dologban, lépésről lépésre visszacsúszol először gondolatban, majd egy nap nyilvánosan is elbuksz.

Ha egy ember azért hazudik valamit, hogy egy kicsit több pénzt keressen vagy tiszteletet szerezzen magának, akkor ő valójában a gonosz szolgája, mivel a gonosz a hazugság atyja. Az ilyen ember nem lehet Isten szolgája.

Ha valaki nem képes mindenkit szeretni, beleértve az ellenségét is, vagy jót cselekedni mindenkivel, azzal is, aki megbántotta őt, az teljesen alkalmatlan arra, hogy hirdesse az evangéliumot. Ha a legkisebb keserűség vagy megbocsátatlanság van a szívedben valaki felé, akkor a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy nem nyitod ki a szád, hazamész és bűnbánatot tartasz és megtisztítod a szívedet azoktól a gonosz dolgoktól. Nem lehetsz Isten szolgája.

2. Szabadnak lenni a pénz szeretetétől

„ Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak." (Lukács 16.13).

Ez a második követelmény: szabadnak lenni a Mammontól (a pénztől és mindenféle anyagi jellegű dologtól). Szintén könnyebb szabadnak lenni a világi munkától, mint szabadnak lenni a Mammontól. El kell döntened, hogy melyiknek fogsz szolgálni: Istennek vagy a Mammonnak? Sok „teljes idejű szolgáló" azt keresi, hogy Istent és a Mammont is szolgálja. Az un. „Isten szolgái" több pénzt keresnek ma, mint valaha is kerestek, amikor világi munkahelyen dolgoztak. Aki Isten szolgálatában nem képes megfeszíteni magát a földi kényelemmel, a pénzzel és az anyagi dolgokkal szemben, az nem lehet Isten szolgája. Bárki hívő lehet Isten szolgája, de szabadnak kell lennie a Mammon szeretetétől. Ha figyelmesen elolvasod a fenti verset, akkor fel fogod fedezni, hogy Jézus azt is mondta, hogy gyűlölnünk kell a Mammont ahhoz, hogy Isten szolgája legyünk. Ha Isten előtt azt tudod mondani, hogy ez a Mammonnal kapcsolatos magatartásod, vagy legalábbis amit szeretnél elérni, akkor ez feljogosít arra, hogy Isten szolgája legyél, különben nem. Hány teljes idejű munkás érezheti magát feljogosítva Isten szolgálatára a Jézus által itt lefektetett alapelvek szerint? Nagyon kevés!

Annak a próbája, hogy kinek szolgálunk az úgy deríthető ki, hogy kinek a parancsának engedelmeskedünk: Istennek vagy a Mammonnak. Melyik kap elsőséget az életünkben: Isten vagy a Mammon? Senki sem szolgálhat két úrnak. Ha pénzzel kerülsz kapcsolatba, és azonnal reagálsz rá, akkor a Mammon szolgája vagy.

Miért van az, hogy a legtöbb igehirdető csak olyan kényelmes helyekre utazik szolgálni, ahol gazdag hívők vannak? Hány embert érdekel az, hogy rendszeresen látogassa a szegény hívőket és megerősítse őket a hitben? Ők az Isten igazi szolgái.

A gonosz tudja, hogy az az ember, aki a Mammonnak szolgál, az használhatatlan Isten számára. Ezért az ilyen igehirdetőket magukra hagyja. A legnagyobb sértés, amiben a gonosz részesíteni tud téged, ha magadra hagy és megengedi, hogy a világi emberektől és a hitehagyott keresztyénség világi vezetőitől kapjál tiszteletet.

Isten szolgája állandóan azon gondolkozik, hogyan nyerjen meg lelkeket és építsen gyülekezetet. Erről gondolkodik nappal és álmodik éjszaka. A Mammon szolgája azonban arról gondolkozik nappal és álmodik éjjel, hogyan szerezzen több pénzt. Ne legyünk ostobák, mert a „tudatalattink" minden másnál jobban tudja, hogy pontosan mire vágyunk. Ha szereted a Mammont légy becsületes és mondd azt el Istennek, és kérd meg Őt, hogy szabadítson meg attól. Óriási szükség van becsületes hívőkre, de nincs szükség erkölcstelen képmutatókra.

Sok „csodahadjáratról" hallunk manapság, de én még mindig arra várok, hogy lássak egy olyan hadjáratot, ahol a csoda láthatóan „nem arról szól, hogy megkérik az embereket adjanak pénzt"! Jézus és az apostolai sosem fogadtak el adományt emberektől egyetlen összejövetelükön sem. Mégis a tudatlan, ostoba hívők ma bámulják azokat a szolgálókat, akik szemérmetlenül pénzt kérnek és még azt is gondolják, hogy ők Isten nagy szolgái. Krisztus ítélőszékének világosságában nyilvánvalóvá fog válni, hogy az ilyen szolgálók csak maguknak szolgáltak és nem Istennek.

A hívők egy elválasztó vonalat húznak, hogy szétválasszák azokat, akik a tanításukat tekintve evangéliumiak vagy liberálisak. Ebben az esetben azonban a gonosz minden démonával együtt az „evangéliumi" oldalon lesz, mert az ő tanításuk is evangéliumi. (Jakab 2.19)! Isten azonban a Mammont szeretők és az Istent szeretők között húz egy vonalat. Ekkor azt látjuk, hogy az ördög és az ő démonai a Mammon szerelmesei között találhatók meg.

Először Isten királyságát keressük, Isten mindent megad nekünk, amire ebben a földi életben szükségünk van, anélkül, hogy hajszolnánk azokat. Az egész keresztyén életem alatt ezt tapasztaltam meg. A menny és a föld elmúlnak, de Isten beszéde örökké megmarad. Mi mindannyian egy élő bizonyságai vagyunk annak, hogy Isten gondoskodik minden szükségéről azoknak, akik az Ő királyságát keresik először. Jóllehet egyikünk sem mondhatja, hogy következetesen Isten királyságát keresi először mindenkor a keresztyén életében, de be kell tudni bizonyítani, hogy nem a pénzt hajszolja. Ha igehirdetők vagyunk, akkor rendelkeznünk kell azzal a bizonysággal is, hogy nem azért megyünk valahova, mert tudjuk, hogy ott pénzt kereshetünk, hogy ott a gazdagok kegyeit keressük, hogy nem kerüljük el a szegényeket, hogy nem érdekel minket a kapott adomány, hogy nem tájékoztatjuk az embereket a pénzügyi szükségeinkről, és nem várjuk el az emberektől, hogy pénzt adjanak nekünk. Pál a bizonyság rá, hogy ő egy ilyen életet élt. Pál azt mondta, hogy azért élt így, hogy leleplezze az összes pénzt szerető igehirdetőt az ő idejében, akik azt állították magukról, hogy ők is úgy szolgálták Istent, mint Pál tette (2 Korinthus 11.10-13).

Ma is óriási szükség van olyan Pálhoz hasonló bizonyságtevőkre, akik leleplezik a pénzszerető igehirdetőket, akik bőségesen megtalálhatók a keresztyénségben. Nagyon jól tudjuk, hogy a gonosz annyira gyűlöl minket és a szolgálatunkat, hogy elhiteti azokkal a hívőkkel (akik sosem jönnek el az összejövetelünkre vagy nem hallottak minket beszélni), hogy eretnekeknek, antikrisztusoknak, terroristáknak, hamis prófétáknak stb. hívjanak minket. Ez azért van, mert annyira zavarjuk a Sátán királyságát annak a ténynek a leleplezésével, hogy azok a teljes idejű munkások, akik szeretik a pénzt és Krisztus evangéliumát hirdetik, valójában a Sátán szolgái. (Lásd 2 Korinthus 11.15 a 10-13 versekkel összefüggésben).

Jézus azt mondta, hogy ha nem voltunk hűek (becsületesek) a hamis Mammonon, akkor Isten sem fogja ránk bízni az Ő királyságának kincseit. (Lukács 16.11). Amikor ma az isteni kijelentés óriási hiányát látjuk, és unalmas igehirdetéseket hallgatunk, akkor megértjük, hogy ennek oka az, hogy ezek az igehirdetők nem voltak becsületesek a pénzügyi területen.

3. Szabadság az emberek tetszésének keresésétől

„Aki embereknek akar tetszeni, az Krisztus szolgája nem lehet " (Galata 1.10).

Ez a harmadik követelmény: szabadnak lenni az emberek tetszésének keresésétől. Még egyszer: könnyebb szabadnak lenni egy világi munkahelytől, mint szabadnak lenni az emberek tetszésének keresésétől. Ha Isten igéjét hirdetve az emberek tetszését keressük, akkor emberek és nem Isten szolgája vagyunk. Amikor egy igehirdető azt akarja, hogy ismét meghívják egy jóhírű gyülekezethez, ahol több pénzt és tiszteletet kaphat a következő évben, kísértést érezhet, hogy változtasson az üzenetén, hogy amit mond, az senkit se sértsen meg. Így azonban emberek szolgájává válik. Amikor úgy imádkozol nyilvánosan, hogy jó benyomást szerezz az embereknél, akkor az emberek véleményét dicsőíted és nem Isten szeretetét. Isten nem hallgatja meg az ilyen imákat, mert azok az embereket dicsőítik és nem Őt. Ugyanígy megvizsgálhatjuk az öltözködésünket, azt, ahogyan az emberekkel beszélünk, sőt még azt is, hogyan járunk. Ha ezek bármelyikét „szentséggel" és esetleg „alázattal" is, de emberek tetszésére tesszük, akkor emberek és nem Isten szolgái vagyunk. Ha a feleséged, vagy férjed tetszését keresed is, akkor sem lehetsz kedves Isten előtt.

Minél kedvesebb vagy Istennek annál inkább fognak gonosz dolgokat mondani rólad olyan emberek, akik nem ismerik Istent - még keresztyén vallási vezetők is. Jézusra azt mondták, hogy az „ördögök fejedelme". Annál inkább ilyeneket mondanak az Ő tanítványaira, ha nem keresik a pápa, az érsek, a főpásztor, vagy bárki más emberi lény tetszését.