Mózes 5. könyve a törvény summája, „egy második törvénykönyv", mert ebben a törvénykönyv sok fontos pontját megismétli. Kétféleképpen is feloszthatjuk ezt a könyvet. Először is, tekinthetünk rá úgy, mint Mózes három beszédére: 1. beszéd (1-4. fejezetek), 2. beszéd (5-26. fejezetek), 3. beszéd (27-30. fejezetek). Mindezeket a beszédeket egy olyan ember mondta el, aki azt mondta az Úrnak az égő csipkebokornál, hogy nem tud beszélni! A könyv Mózes énekével (32. fejezet), Mózes áldásával (33. fejezet) és Mózes halálával (34. fejezet) zárul. Másodszor, feloszthatjuk a könyvet úgy, mint három különböző irányba tekintés: 1. Hátratekintés. Két üzenet arról, hogy visszatekint Isten hűségességére a pusztában eltöltött 40 év alatt (1-11. fejezetek). 2. Felfelé tekintés. Két üzenet arról, hogy fel kell tekinteni Istenre - a törvényén keresztül. Az Ő törvénye által látja az ember a saját szükségét (12-31. fejezet). 3. Előretekintés. Két üzenet azokra a csodálatos dolgokra való előretekintés, amelyeket Isten a jövőben fog megtenni (32-33. fejezetek). Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy ebbe a három irányba tekintsünk az életünk során. Soha nem szabad abbahagynunk a három irányba tekintést, bármilyen idősek legyünk is.

1. Hátratekintés (5 Mózes 1-11)

Szükséges dolog visszanézni. Életem során sokszor visszatekintettem arra, hogyan vezetett engem az Úr - és ez megújította a hitemet. Amikor nehéz helyzet előtt állok, és úgy tűnik, nincs kiút, emlékeztetem magam Isten ígéreteire a Bibliából és meghallgatom más hívők bátorításait. A legjobban mégis az erősíti a hitemet, amikor visszatekintek. Az Úr olyankor megkérdezi tőlem: „Cserben hagytalak valaha is, akár csak egyszer is?" Azt kell, hogy válaszoljam neki: „Nem, Uram. Egyszer sem." Akkor Ő azt mondja: „Most sem foglak cserbenhagyni." A hátratekintés sokkal jobban bátorít engem, mint bármi más.

Ismét elbuktál? Nézz vissza, és lásd meg, hogyan bocsátott meg neked az Úr a múltban. Amikor megbocsátott neked, vajon nem tudta, hogy újra el fogsz bukni? Meglepetés volt számára, hogy újra elbuktál? Nem. Akkor újra meg fog bocsátani neked. Hálával nézz vissza, ez megerősíti a hitedet. Légy hálás az Úr irgalmáért. Amikor visszatekintesz a múltbeli hibáidra, megtanulod, hogyan legyél irgalmas más hívőkkel, akik elbuknak. Van azonban egy szempont, ahogyan nem szabad hátranéznünk. Pál azt mondta „ amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén" (Filippi 3:14). Ha helytelenül tekintünk hátra, elbátortalanodunk, és azt gondoljuk, hogy haszontalanok vagyunk, és folyamatos kudarc az életünk, mert olyan sok évet elvesztegettünk az életünkből.

Hadd mondjak némi bátorítást azoknak, akik úgy érzik, hogy elvesztegették az életüket. Jézus mondott egy példabeszédet olyan munkásokról, akik a nap 12 órájából 11 órát nem dolgoztak. A 11. órában egy ember elhívta őket, és megkérte őket, hogy dolgozzanak az ő szőlőjében. Elmentek, és csupán egyetlen órát dolgoztak ott. Jézus azonban azt mondta, hogy ők elsőként kapták meg a bérüket! Akik 12 órát végigdolgoztak, utolsóként kapták meg a jutalmukat! Remélem, ez bátorít téged. Nem szabad csüggedve visszatekinteni, de büszkén sem szabad hátra nézni. „ Amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén" - ez vonatkozik mindazokra a dolgokra, amik elbátortalanítanak minket, mind pedig azokra, amik büszkévé tesznek minket. Ha bármi olyan eszedbe jut, ami elbátortalanít, vagy büszkévé tesz, arra kérlek, felejtsd el ezeket, amint lehet. Mindig úgy kell visszanéznünk, hogy hálásak vagyunk Istennek azért, amit a múltban tett értünk. Erről a fajta hátratekintésről beszélek. Péter azt mondja, hogy akik nem így tekintenek vissza, hanem elfelejtenek megtisztulni a bűneikből, azok vakok és rövidlátók lesznek (2 Péter 1:9).

2. Felfelé tekintés (5 Mózes 12-31)

Az is szükséges, hogy felfelé tekintsünk. Sosem szabad abbahagynunk a felfelé tekintést, hogy egyre többet lássunk meg az Úr dicsőségéből. Jézus dicsőségének egy részét még nem is láttuk. Éheznünk kell erre, mert ez az a kép, amelyre a Szent Szellem akar formálni minket. Ahogyan látjuk az Úr dicsőségét, az megalázkodásra késztet minket, mert meglátjuk a saját szükségünket. Ez a titka annak, hogy alázatosak maradjunk életünk végéig.

Nagyon könnyű egy olyan embernek büszkévé válni, akit Isten felkent, és sok dologra használt. Sok ilyen igehirdetővel találkoztam. Mivel Isten használta őket, büszkék lettek, és eltávolodtak az emberektől. Mi az, ami megtörettetésben és alázatban tart minket életünk végéig? Csak egy dolog. Tekintsünk Jézusra, a hitünk kezdetére és végére (alfájára és ómegájára). Amikor Jézusra tekintünk, lehetetlen büszkének lenni. Egy ember akkor lesz büszke, amikor elkezd más emberekre tekintgetni, és azt képzeli magáról, hogy jobb náluk, vagy több kenete van, mint nekik, vagy, hogy Isten őt többre használja, mint őket, stb. Ha azonban felfelé tekintene Jézusra, arcra esne a porban bűnbánattal telve - úgy, mint János apostol Patmosz szigetén. Aki folyamatosan Jézusra tekint, örökké a porban tartja az arcát. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy az arcunkat a porban tartsuk. Ez a legbiztonságosabb hely. Tehát, ha azt akarod, hogy Isten elégedett legyen veled életed utolsó napjáig, nézz mindig felfelé. Sosem szabadna először befelé tekintenünk, hanem elsőként mindig nézzünk felfelé. Jézusra kell tekintenünk, és ahogyan meglátjuk az Ő dicsőségét, meg fogjuk látni a bűneinket. Ez a legjobb módja annak, hogyan tekintsünk a bűneinkre, máskülönben el fogunk bátortalanodni.

3. Előretekintés (5 Mózes 32-33)

Előrefelé is kell tekintenünk - mégpedig hittel. Istennek csodálatos tervei vannak számunkra. Nagyszerű munkát szán nekünk. Nem tudjuk, mikor kell elhagynunk ezt a világot, de mielőtt az Úr visszatér, azt várjuk, hogy tegyünk valami hasznosat számára ezen a földön. A legtöbb világi ember félelemmel és aggódással tekint a jövőbe. Mi azonban hittel tekintünk előre. Isten azt mondta Mózesnek a Mózes 5. könyvében, hogy mondja meg az izraelitáknak, hogy tekintsenek előre arra az időre, amikor majd Kánaánban fognak élni. Izrael távoli jövőjéről prófétált a Mózes 5. könyvében.