1. Tisztátalanság:

A tisztátalanság a szemünkön és a fülünkön keresztül megy be a szívünkbe és a szívünkből kiáradva a különböző testrészeken keresztül nyilvánul meg - elsősorban a beszédünkön és a nézésünkön keresztül. Mindenki, aki a tisztaságot keresi, ezért különösen óvatosnak kell lennie, hogy mit néz és hallgat. Jézus, aki nagyon gyűlölte a tisztátalanságot azt mondta a tanítványainak, hogy készeknek kell lenniük inkább kivájni a jobb szemüket vagy levágni a jobb karjukat, hogy azokkal ne kövessenek el bűnt. (Máté 5.27-29).

Mikor javasolják az orvosok a jobb kéz amputálását vagy egy szem eltávolítását? Csak akkor, amikor a dolgok olyan rosszra fordulnak, hogy ezen érzékszervek eltávolítása nélkül az egész test elpusztulna. Ezt kell megérteni ezzel a bűnnel kapcsolatban is. A bűn olyan komoly dolog, hogy az egész életünket veszélyeztetheti. A legtöbb hívő nem akarja ezt tudomásul venni, és könnyelműek mikor a nyelvüket és a szemüket ilyen módon használják. Olyannak kell lennünk, mint egy vak és néma ember, amikor a bűn megkísért a szemünkön és a nyelvünkön keresztül. Ezek Jézus figyelmeztető szavai.

2. Hitetlenség:

A Biblia a hitetlen szívet gonosz szívnek nevezi (Zsidó 3.12) Jézus hétszer dorgálja meg a tanítványait a hitetlenségük miatt. (Lásd. Máté 6.30; 8.26; 14.31; 16.8; 17.17- 20; Márk 16.14; Lukács 24.25). Úgy tűnik, más miatt sohasem dorgálta meg a tanítványait! A hitetlenség sértés Istenre nézve, mert azt jelenti, hogy Isten egyáltalán nem képes gondoskodni a gyermekeiről, holott még a gonosz apák is gondoskodnak a gyermekeikről. Manapság sokan egy hamis hitet prédikálnak, ami arról szól, hogyan szerezzünk meg dolgokat Istentől. Jézus azonban nem ilyen hitről beszélt. Ő azt akarja, hogy élő hitünk legyen, ami által a mindennapi életünket élni tudjuk. Győzelem csak akkor lehetséges a depresszió, a rossz kedélyállapot és a csüggedés felett, ha van hitünk egy szerető, mennyei Atyában és az Ő csodálatos ígéreteiben, amiket kijelentett nekünk az Ő igéjében. Két esetben olvassuk Jézusról, hogy meglepődött - egyrészt, amikor hitet látott és másrészt, amikor hitetlenséget! (Máté 8.10; Márk 6.6).

Jézus mindig izgalomba jött, ha hitet látott az emberekben, és csalódott volt, amikor azt látta, hogy az emberek nem bíznak a szerető mennyei Atyában.

3. Szellemi büszkeség:

A szellemi büszkeség bűne leginkább azoknál figyelhető meg, akik a szentséget mindennél fontosabbnak tartják. Mindannyian ismerjük az önigazult farizeusokról szóló példázatot. A farizeusok imája önmaguk felemeléséről és mások lenézéséről szól (Lukács 18.9-14)! A hívők nyilvános imájának több mint 90%-a azt a célt szolgálja, hogy jó benyomást gyakoroljanak a hallgatóikra: egyáltalán nem Istenhez imádkoznak. A példázatban szereplő farizeusok a külső látszat szerint nem voltak gonoszabbak, mint a többi bűnös ember, de Jézus gyűlölte a büszkeségüket, ahogyan a szellemi tevékenységükről gondolkoztak, és ahogyan lenéztek másokat. A szellemi büszkeség az oka, hogy a hívők állandóan megítélnek másokat.

Isten ellenben elfogadta a vámszedő imáját, aki másoknál bűnösebbnek látta magát. Mindenki, aki Isten elé járul, a legfőbb bűnösnek kell, hogy lássa magát.

Jézus azt tanította, hogy a legalázatosabb emberek lesznek a mennyben a legnagyobbak (Máté 18.4). A legnagyobb érték a mennyben tehát az alázatosság. A Jelenések könyvében azt látjuk, hogy azok kapnak koronát a mennyben, akik gyorsan leborulnak az Úr előtt, tudva, hogy egyedül Ő érdemel meg minden koronát (Jel. 4.10- 11). Jézus azt mondta a Lukács 17.10-ben, hogy még ha engedelmeskedünk is Isten minden egyes parancsolatának, akkor is csak haszontalan szolgák vagyunk, akik csak annyit cselekedtek, amit elvártak tőlük.

Akkor mit mondhatunk a saját állapotunkról, amikor olyan gyakran elbukunk!