Isten kihasználja a természetes képességeinkben és a szellemi ajándékainkban lévő különbözőségeket, hogy bemutassa Krisztus tökéletes képét a világ számára. Önmagában mindegyikünk csak egy hiányos képet tudna bemutatni Krisztusról; önmagában mindegyikünk szolgálata csak egy hiányos, torz keresztyénséget eredményezne. Nagyon hálásnak kell lennünk, hogy rajtunk kívül mások is vannak Krisztus testében más természetes képességekkel és szellemi ajándékokkal, hogy más- más dolgot hangsúlyozzanak. Például, ha két testvér szolgál igével a hívők ugyanazon csoportja felé és az egyik azt hangsúlyozza, hogy "ne légy túlságosan biztos benne, hogy be vagy töltekezve Szent Szellemmel, mert ezzel magadat csaphatod be", a másik testvér pedig azt hangsúlyozza, hogy "légy bizonyos benne, hogy be vagy töltekezve Szent Szellemmel ", felületesen nézve úgy tűnik, mintha ezek ellentmondásban lennének egymással. Azonban mindkét dolog hangsúlyozásának helye van - ezért a szolgálatuk kiegészítik egymást.

Krisztus testében a kálvinisták együtt dolgozhatnak az örményekkel, mindegyikük magával hozva a különböző hangsúlyozásukat - ugyanis mindkét látás megtalálható a Bibliában. Ahogyan Charles Simeon mondta annak idején: "az igazság nem középen van és nem is a szélsőségekben, hanem mindkét szélsőségben együttesen." Ezért szükségünk van olyan emberekre, akik mindkét szélsőséget képviselik.

Ugyanúgy szükség van tehát a könnyen kapcsolatot teremtő és a félénk természetű személyekre. A különböző adottságokkal rendelkező emberek kölcsönösen kiegészíthetik egymást. Néhány ember túlságosan óvatos lehet; sohasem tesz egyetlen lépést sem anélkül, hogy alaposan mérlegelné az előnyöket és a hátrányokat. Csodálkozunk, hogy miért szükséges olyan sok idő, hogy mozduljon, vagy ne mozduljon. Mások, könnyelműek és hajlanak rá, hogy lelkesen rohanjanak előre a következmények mélyebb meggondolása nélkül. Mindkét személyiségtípus megtalálható Krisztus testében, és azok kiegyensúlyozzák egymást. Ha Krisztus teste csak bátortalan, mély gondolkozású személyekből állna, akkor túl lassú lenne az előrehaladás. Ezzel ellentétben, ha Krisztus teste csak szenvedélyes rajongókból állna, akkor viszont túl sok félbehagyott munka lenne.

Minden személy vérmérsékletének megvan a maga erőssége és gyengesége. Különböző emberek keresztyénként - különböző vérmérsékletükkel együtt munkálkodva -Krisztusnak egy teljesebb és pontosabb képét mutathatják be a világ számára. Ezért nem kellene sok időt arra pazarolni, hogy Krisztus testében

megpróbáljunk mindenkit olyanná formálni, mint amilyenek mi vagyunk. Mindenkinek meg kellene engedni, hogy önmaga lehessen. Arra azonban koncentrálnunk kellene, hogy egymás erősségei hogyan tudják kipótolni egymás gyengeségeit.

Péter és János különböző vérmérsékletű emberként együtt munkálkodva több dicsőséget hoztak Istennek, mintha önállóan munkálkodtak volna. Pál és Timóteus - vérmérsékletüket tekintve - feltűnően különböző személyek voltak és mégis együtt munkálkodtak az evangélium ügyében és egy erőteljes csapatot alkottak.

Az Egyházban vannak kiemelkedő és átlagos értelmi képességű emberek, ezért Isten igazságának a bemutatása sokszínű lesz. Egyik csoport sem nézheti le és kritizálhatja a másikat, mivel mindkettőre egyformán szükség van Krisztus testében, hogy bemutassák az evangéliumot egy olyan világ felé, amiben vannak kiemelkedő és közepes értelmi képességű emberek; filozófusok és háziasszonyok, tanulók és farmerek stb. Istennek az Ő munkájához szüksége volt egy olyan különleges képességekkel rendelkező, iskolázott emberre, mint Pál, de olyan tanulatlan halászemberre is, mint Péter. Különböző stílusban hirdették ugyanazt az evangéliumot és különböző módon munkálkodtak, de sohasem lettek volna képesek jól elvégezni egymás munkáját.

A megtérés nem változtatja meg egy ember értelmi képességét és Isten arra sem kényszerít senkit, hogy megváltoztassa a társadalmi helyzetét. Az evangélium sosem tépi ki gyökerestől társadalmi különbségeket itt a földön, jóllehet a társadalmi különbözőségek Krisztusban lényegtelenné válnak. Istennek szüksége volt egy olyan jómódú emberre, mint Filemon, valamint Onemiusra is, aki szolga volt Filemon házánál. A társadalmi szintjük és az életszínvonaluk keresztyénként nem változott meg, de mindketten más módon járultak hozzá Krisztus testének bemutatásához, ahogyan azt a másik sosem lett volna képes megtenni és ezért munkálkodhattak közösen az evangélium ügyében.

Istennek sosem volt szándékában, hogy Krisztus testét olyan emberekkel töltse meg, akik minden dologban hasonlóak - mintha egy gyári futószalagról lejött autók lennének. Nem. A Test teljes szolgálatát a tagok sokszínűsége határozza meg. Ha mindnyájan egyformák lennének, az pangást és szellemi halált eredményezne.

Még az egymás közötti véleménykülönbségeink is hasznosak lehetnek Isten számára, hogy elmélyítsék a közösségünket és elvezessenek bennünket a szellemi érettségre. A Példabeszédek 27.17 mondja: "m iképpen egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját". Szikrák keletkeznek közöttük, de ilyen módon mindkét vas élesebbé válik.

Néha Isten azt akarja, hogy két különböző vérmérsékletű ember együtt munkálkodjon Isten munkájában. Együttműködésük során „szikrák röpködhetnek közöttük", de ez Isten munkájában „élesítheti" őket. Ha az egyik személy olyan, mint vas, a másik pedig olyan, mint az agyag, ott nem keletkezik szikra és nem is élesítik egymást.

Helyette a vas nyomot hagy az agyagon: egy erősebb akaratú személy ráerőltetheti a véleményét egy gyengébb akaratú személyre. Isten akarata azonban nem az, hogy az egyik személy a véleményét ráerőltesse a másikra, hanem inkább az, hogy mindketten tanuljanak egymástól. Lehet, hogy nem értünk egyet, de szép csendben egymásra hangolódunk és szeretjük egymást - jobban mondva most mélyebben szerethetjük egymást, mint korábban.