Isten igéje három igeidőben beszél az üdvösségről: múlt idő (Efézus 2:8), jelen idő (Fil. 2:12) és jövő idő (Róma 13:11) - vagy más szavakkal beszél megigazulásról, megszentelődésről és megdicsőülésről. Az üdvösségnek van egy alapja és egy felépítménye. Az alap a bűnök bocsánata és a megigazulás.
A megigazulás több mint bűnbocsánatot kapni a bűneinkre. Ez azt is jelenti, hogy az ember igaznak bizonyul Isten szemében Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele alapján. Ez nem a mi cselekedeteinken alapszik (Efézus 2:8-9), még a mi igaz cselekedeteink is olyanok, mint a tisztátalan ruha Isten szemében (Ézsaiás 64:6). Mi Krisztus igazságát öltöztük fel. (Gal. 3:27). A bűnbánat és a hit feltétele annak, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és igaznak legyünk nyilvánítva. (Ap.csel. 21:21).
Az őszinte bűnbánat meg kell, hogy teremje bennünk a helyreállás gyümölcseit: visszatérítve másoknak a pénzt, tárgyakat és adót, ami jogtalanul a tulajdonunkban van, és bocsánatot kérni azoktól, akikkel rosszat tettünk, amennyire lehetséges (Lukács 19:8-9). Amikor Isten megbocsát nekünk, elvárja tőlünk, hogy ugyanolyan módon mi is megbocsássunk másoknak. Ha elmulasztjuk ezt megtenni, Isten is visszatartja a bűnbocsánatát felénk. (Máté 18:23-35). A bűnbánatot és a hitet a vízbe való bemerítésnek kell követni, ami által nyilvánosan bizonyságot teszünk Istennek, embereknek és démonoknak, hogy az óember valóban eltemetésre került (Róma 6:4-6). Ekkor betöltekezhetünk Szent Szellemmel, ami felruház minket erővel, hogy az életünkkel és a beszédünkkel bizonyságot tegyünk Krisztusról. (Ap.csel. 1:8). A Szent Szellembe való betöltekezés egy ígéret, amit hit által Isten minden gyermeke megkaphat. (Máté 3:11; Lukács 11:13). Minden tanítvány előjoga a Szellem bizonyságával rendelkezni, hogy ő valóban Isten gyermeke (Róma 8:16) és bizonyosnak lenni benne, hogy megkapta a Szent Szellemet (Ap.csel, 19:2).
A megszentelődés az épület felépítménye. Megszentelődés (aminek jelentése a bűntől és a világtól való 'elválasztottság') egy folyamat, ami az újjászületéssel kezdődik. (1 Kor. 1:2) és ami az egész életünkben folytatódik. (1 Thessz. 5:23-24). Ezt a munkát Isten kezdi el bennünk a Szent Szellem által, a szívünkbe és az elménkbe írva a törvényét, de nekünk is meg kell tennünk a magunk részét, félelemmel és rettegéssel munkálva az üdvösségünket (Fil. 2:12-13). Meg kell öldökölni a test cselekedeteit a Szent Szellem ereje által. (Róma 8:13). Meg kell tisztítanunk a testet és a szellemet minden szennytől, tökéletesítve a szentséget Isten félelmében (2 Kor. 7:1).
Ha egy tanítvány radikális és teljes szívvel együttműködik a Szent Szellemmel ebben a munkában, akkor a megszentelődés munkája gyorsan halad előre az életében. A munka nyilvánvalóan lassú lesz vagy megáll annak az életében, aki a Szellem vezetését elhanyagolja az életében. Kísértés idején a tiszta szívűségünk és a megszentelődési vágyunk valóban megpróbálásra kerül. A megszentelődéshez a törvény igazságának be kell töltenie a szívünket - és nem csupán külsődlegesnek maradni, mint az Ószövetség idején (Róma 8:4). Ezt hangsúlyozta Jézus a Máté 5:17-48-ban. A törvény követelményét Jézus úgy foglalta össze, hogy teljes szívvel szeretni Istent és felebarátunkat, mint magunkat. (Máté 22:36-40). Most a szeretetnek ez a törvénye az, ami beírásra kerül a szívünkbe, ami Jézus természete (Zsidó 8:10; 2 Péter 1:4). Ennek a külső megnyilvánulása egy győzedelmes élet lesz minden ismert bűn felett és az engedelmesség Jézus minden parancsolatának. (János 14:15).
Lehetetlen bemenni ebbe az életbe a tanítványság azon feltételeinek teljesítése nélkül, amiket Jézus lefektetett (Lukács 14:26-33). Először is az Úrnak kell adni mindenekelőtt a rokonainkat és a saját életünket, elválasztva magunkat minden anyagi gazdagságtól és vagyontárgyaktól. Ez a szoros kapu, amin először át kell menni. Aztán következik a keskeny út, ami a megszentelődés. Akik nem törekednek a megszentelődésre, sosem látják meg az Urat. (Zsidó 12:14).
Lehetséges tökéletesnek lenni a lelkiismeretünkben itt és most (Zsidó 7:19; 9:9-14), de lehetetlen bűntelenül tökéletesnek lenni mindaddig, míg nem leszünk megdicsőült testben Jézus visszajövetelekor. (1 János 3:2). Csak akkor lehetünk olyan, mint Ő. Nekünk arra kell törekedni, hogy már most úgy járjunk, mint Ő járt. (1 János 2:6). Ameddig ebben a romlandó testben vagyunk, tudtunkon kívül követünk el bűnt bármennyire megszenteltek vagyunk (1 János 1:8), de lehetünk tökéletesek a lelkiismeretünkben (Ap.csel. 24:16) és szabadok a tudatos bűntől (1 János 2:1a) már most, ha tiszta szívűek vagyunk (1 Korinthus 4:4).
Így várjuk Krisztus második eljövetelét és a megdicsőülésünket, ami az üdvösségünk utolsó része, amikor tökéletesen bűntelenné válunk (Róma 8:23; Fil. 3:21).