Ha Isten látja, hogy egy hívő nem odaszánt istenfélő, vagy gyáva, és fél kiállni az igazságért, mert fél mások kritikájától, akkor Isten el fogja rejteni előle azt az igazságot - amit „az istenfélelem titkának" nevez (1 Tim. 3:16). Isten csak azoknak jelenti ki a titkát, akik félik Őt (Zsoltár 25:14). Veszélyes a gyávaság Isten dolgaiban, mivel a „gyáva" a Jel. 21:8-ban lévő felsorolás első helyén van, aki a tüzes tóba kerül - megelőzve még „a gyilkosokat, az erkölcstelen életű személyeket, a varázslókat és a bálványimádókat is!"

Luther Márton azt mondta: „Ha hangosan kijelentem, hogy elhiszem Isten igazságának minden részét, de hallgatok arról a bizonyos igazságról, amelyet az ördög éppen most támadott meg, akkor valójában nem vallottam meg a Krisztust. A kérdés az, hol a legerősebb a harc jelenleg, ami megpróbálja egy katona elkötelezettségét. Hűségesnek kell lenni a harcmező minden területén, mert semmit sem ér és szégyen, ha a katona nem tart ki a harc pillanataiban."

Az elmúlt 43 év alatt a legerősebb támadást a gyülekezeteink azért élték át Indiában, mert azt az igazságot képviseltük, hogy „Krisztus hozzánk hasonlóan megkísértetett, de nem követett el bűnt (Zsidó 4:15)." Mi azonban ellenálltunk, mint " az igazság oszlopa és erőssége" (1 Tim. 3:15) és nem szégyelltük, bátran kinyilatkoztattuk ezt. Ennek eredményét sok megváltozott életben láthattuk.

Figyeljük meg az 1 Tim. 3:16-ban, hogy az istenfélelem titka nem „a testben eljött Krisztus tanításában van," hanem „a testben eljött Krisztus személyében". Sokan farizeussá válnak, mert egy tanításra figyelnek és nem magára Krisztus személyére. „A betű (még ha helyes is a tanítás) megöl. Egyedül a Szellem ad életet" (2 Kor. 3:6). Nekünk az embereket magához Krisztushoz kell vezetni, és nem valamilyen tanításhoz.

Valljuk meg a szellemünkkel (és ne csak az elménkkel - 1 János 4:2), hogy a Jézus eljött testben az mindenekelőtt azt jelenti, hogy mi teljes szívvel elhiszünk, hogy Ő hozzánk hasonlóan megkísértetett, hogy Ő nem kapott semmivel sem többet a Szent Szellem erejéből, mint mi, és hogy mi járhatunk úgy, ahogyan Ő járt, ha hűségesek vagyunk (1 János 2:6).

Ez azt is jelenti, hogy a szellemünk vágyik arra, hogy kövessük Őt - sosem akarja, hogy a magunk javát keressük, és sosem akarja, hogy a magunk akaratát cselekedjük. Szükségünk van a Szent Szellem kijelentésére, hogy megértsük az Atyának való engedelmességről szóló tanítást, amit Jézus is a földi napjai során a kísértésein keresztül tanult meg. Meg van írva, hogy „jóllehet Ő Fiú volt, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet" (Zsidó 5:8). Ő teljesen hűséges volt a kísértés elleni harcaiban. Teljesen hűséges volt „a lelki életének a megtisztításában is, hogy halálra adja azt" (Ézsaiás 53:12). Ezért az isteni élet teljessége nyilvánult meg a testén keresztül. Nagyon kevesen jutnak el oda, hogy megtisztítsák a lelki életüket is, hogy a megszentelődésre törekedve halálra adják azt is, mert nagyon kevesen hűségesek Istenhez, elsősorban az életükben lévő minden ismert bűn elleni harcukban.

Sok hívő életéből hiányzik Isten akarata, mert nem értették meg ezt az igazságot arról az új és élő útról, amit Jézus készített el számunkra az Ő teste által (Zsidó 10:20). Jézus azt mondta, hogy először meg kell ismernünk az igazságot és akkor „az igazság szabaddá tesz minket" (János 8:32).