Írta :   Zac Poonen Kategóriák :   A templom Vezető
WFTW Body: 

A vallási vezetők kigúnyolták Jézust .......a katonák is viccelődtek vele...... Az egyik bűnös, aki mellette volt keresztre feszítve sértegette Őt ......a másik azonban megdorgálta azt és azt mondta neki: „ Ez az ember semmi méltatlan dolgot nem cselekedett" (Lukács 23:35-41). Valóban meglepő, hogy míg Izrael idős Biblia-tanítói és az értelmes római katonák nem tudták megkülönböztetni, hogy ki volt Jézus, egy rablógyilkos, aki semmit sem tudott a Bibliából képes volt arra az utolsó pillanatában. Hogyan volt ez lehetséges? A különbségtételhez nem szükséges intelligencia, Biblia- ismeret vagy tapasztalat. Isten azok számára adja, akik tiszta szívűek. A keresztre feszített rabló arra tanít minket, hogy rendelkezhetünk különbségtételi képességgel. Azon a napon Izrael sok vezetője, papjai és Biblia-tanítói ott voltak a kereszt lábánál és különböző dolgokkal vádolták Jézust (Máté 27:41). A nép vezetői, akiket nem részesített kellő figyelemben, szintén visszaéltek Jézus könyörületességével és azzal vádolták, hogy le akarja rombolni a templomot (ez hamis vád volt, hiszen Jézus sohasem tett ilyen kijelentést) (Máté 27:39).

Mindkét rablót meggyőzték ezek a vádak és szintén csatlakoztak a Jézus ellenes sokasághoz (Máté 27:44). Az egyikük azonban hirtelen közbeszólt és azt mondta Jézusról: " Ez az ember semmi méltatlan dolgot nem cselekedett" (Lukács 23:41). Honnan tudhatta ezt? Honnan ismerhette fel, hogy Jézus volt a Messiás, hogy ilyen kijelentést tegyen? Hogyan volt képes visszautasítani az emberek hamis vádjait akkor, amikor senki sem volt képes felismerni Jézust? Létezhet egyáltalán „füst tűz nélkül"? Félretéve ezt a bölcs világi közmondást, a rabló gondolhatta volna, hogy valami alapja mégiscsak lehet, ha sok száz ember vádolja Jézust. A rabló mégis azt mondta Jézusról, hogy semmi rosszat nem tett!

Miért volt képes a rabló olyan szellemi módon gondolkodni, hogy „ ne a füle hallása szerint ítéljen" (Ézsaiás 11:3)? Mert hallotta, hogy Jézus ezt mondta:

"Atyám! Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek." (Lukács 23:34).

A rabló egyrészt látta a békétlenséget, a háborgást, a keserűséget és az írástudók gyűlöletét. Másrészt látta a megbocsátó lelkületet, az önigazolás hiányát és a békességet, ami Jézusban volt. Így meg tudta különböztetni, hogy ki volt a jó és ki volt a rossz.

Így kell nekünk is gyakorolnunk a különbségtételt a gyülekezetben. Amikor két testvérnek vitája van egymással, ha a rabló által használt „mérőrudat" - különbségtételi módszert - használod, rövid időn belül képes leszel felfedezni, hogy ki a jó és ki a rossz:

"És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!" (Ézsaiás 57:20-21).

Azok, akik Isten szemében rosszak, arra vannak ítélve, hogy állandó háborgásban és békétlenségben éljenek, akik nem szűnnek meg szeméttel és sárral (pletykák, vádaskodások, panaszkodások és sértegetések) dobálni az igaz hívőket. Amikor egy ilyen hívővel találkozol, teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ő egy gonosz személy, mivel Isten az Ézsaiás 57:20-21-ben (KJV) így hívja őket. Nincs szükség további bizonyítékra, még arra sem, hogy megvizsgáljuk az üggyel kapcsolatos tényeket. A személy békétlensége és háborgása egyértelmű bizonyíték mindenre.

A világi bírósági ügyek néha évekig eltartanak, hogy megvizsgáljanak minden bizonyítékot az ítélethozatal előtt. És ennek ellenére tévedhetnek. Ha magunkévá tesszük a világi módszert a gyülekezeten belüli vitákban, akkor eltölthetjük az egész életünket az egyik és a másik fél meghallgatásával, egy döntés meghozatala előtt. És ennek ellenére mégis tévedhetünk!

Isten azonban egy jobb módszert ad nekünk: csak össze kell hasonlítani, hogy kinek van békessége és kinek háborgása. Ellenőrizzük le, hogy ki az, aki lemond a saját igazáról és ki az, aki tele van panaszkodással. És egy biztos választ fogsz kapni, hogy ki a jó és ki a rossz.

A keresztre feszített rabló bemutatta nekünk, hogy mi a különbségtétel titka.