Ezen a héten folytatjuk a tanulmányunkat arról, hogy mit jelent betölteni a Nagy küldetést minden szempontból. Az utolsó héten a tanítványság első feltételét néztük meg, ami Krisztus mindenekfelett való szeretete, amikor Krisztust jobban szeretjük, mint a szüleinket, mint a feleségünket, mint a gyermekeinket, mint az összes vérszerinti vagy gyülekezeti testvérünket, és mint a saját életünket.

A tanítványság második feltételéről a Lukács 14:27 beszél:

„Valaki nem hordozza a maga keresztjét, és én utánam jön, nem lehet az én tanítványom."

Jézus ismét teljesen egyértelmű: „nem lehet".

Mit jelent a keresztet hordozni minden nap? Jézus azt mondta: „a maga keresztjét." Nekem nem Jézus keresztjét kell hordozni, és más keresztjét sem kell hordozni, hanem csak a magam keresztjét. Jézus így magyarázta ezt a Lukács 9:23-ban:

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem."

A Lukács 9:23-ban a „naponta" szó szerepel, ami a Lukács 14:27-re is érvényes. Ha életünk mindennapján fel kell vennünk a keresztet, és követnünk kell Krisztust, akkor ez azt kell, hogy jelentse, hogy Krisztus maga is naponta hordozta a keresztet. Máskülönben hogyan kérhetne arra, hogy kövessem Őt naponta felvéve a magam keresztjét?

Az Úr Jézus életében az egész harminchárom és fél éves élete alatt volt egy belső kereszt, amely végül egy fizikai keresztben is nyilvánvalóvá vált, amit a Golgotára vitt. Meg kell értenünk, mi ez a belső kereszt , mert ha nem veszem fel ezt a keresztet az életemben - nem lehetek tanítvány.

Ma már nem nagyon használjuk a „kereszt" szót, mert a keresztyénség szimbólumává vált. Az embereknek aranykeresztjeik és elefántcsontkeresztjeik vannak, de abban az időben, amikor Jézus beszélt róla, a kereszt volt a legszörnyűbb kivégző eszköz, amit a rómaiak kitaláltak. Ma talán a hóhérkötél, a villamosszék vagy a guillotin lehetne a legmegfelelőbb. A kereszt a kivégzés szimbóluma volt azok számára, akiket halálra ítéltek, mert bűnözők voltak. Csak bűnözőket feszítettek keresztre.

Jézus valami bennünk lévő dologról beszélt, amit halálra kell adni mindennap, ha követni akarjuk Őt. Mit jelent ez? Jézus a saját életünkre utalt: „Ha valaki szereti a maga életét, el fogja veszíteni azt."

Ez az a kereszt, amelyet vállalnunk kell, ahol önmagunkat minden nap keresztre feszítjük. Amikor Jézusnak a Gecsemáné kertben mondott szavaival élve azt mondjuk: „Ne az Én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd." Az én erősségem a saját akaratomban van. Azt akarom tenni, ami nekem tetszik. Ez minden bűn gyökere, és ha ezt nem adom halálra, akkor nem veszem fel a keresztet.

Ez olyan valami, amit minden egyes nap meg kell tenni. Csak ebben az esetben lehetek tanítvány. Nem kell feltétlenül minden egyes nap kimondanom ezeket a szavakat, de ennek egy magatartásformának kell lenni: „Ma nem fogom a magam akaratát cselekedni semmilyen területen, hanem Isten akaratát fogom cselekedni." Ez az egyik dolog, amit Jézus akkor mondott nekünk, amikor imádkozni tanított: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is."

A mennyben egyetlen angyal sem a saját akaratát cselekszi. Ők mindig Isten akaratára várnak, hogy azt cselekedjék. Ez az, amit Ők minden egyes napon tesznek a mennyben. Ha a földi napjaink a menny napjaihoz hasonlítanak, ha az életünk mennyei élet akar lenni, akkor itt van a titok: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is."

Más szavakkal, egy tanítvány Úrhoz való viszonyának a következőnek kell lenni: „Uram, én sosem akarom a magam akaratát cselekedni semmiben. Nem azt akarom feleségül venni, akit akarok; nem azt a munkát akarom elvállalni, amit akarok; nem ott akarok élni, ahol akarok, hanem tudni akarom, mi a Te akaratod, minden egyes területen. Ha valaki rosszul bánik velem, úgy akarok reagálni rá, ahogyan Te akarod, és nem úgy, ahogyan a testem, az én életem akar reagálni".

Ezt jelenti felvenni a keresztet minden egyes nap, és Jézus azt mondja, ha nem így cselekszel, egyáltalán „nem lehetsz az Én tanítványom."

Ismerve a Nagy küldetés másik felét, amit Jézus a Máté evangéliuma 28. fejezetében parancsolt, úgy látod, hogy a hívők, akikkel minden nap találkozol, a kereszthordozásnak ezen az útján járnak? Meghalnak minden egyes nap önmaguknak? Te magad is ezt teszed? Ez a bizonyíték arra, hogy a Máté 28:19-ben adott megbízatást mennyire nem veszik komolyan a keresztyének.