Láttad már az Ő erejének nagyságát, ami meg tud nyilvánulni bennünk? A legnagyobb erő, amelyben Isten valaha is megnyilvánult ebben a világegyetemben, nem a teremtés volt, hanem Jézus feltámadása (Efézus 1:20).

Amit a körülöttünk lévő világegyetemben látunk, az az első teremtés. Jézus feltámadásával kezdődött a második teremtés, az új teremtés. Az új teremtés hatalmasabb, mint az első teremtés. Amit a János 20-ban olvashatunk, az hatalmasabb, mint amit a Teremtés könyve 1. fejezetésben olvashatunk. Krisztus feltámadása a legnagyobb erő megnyilvánulás volt, amit valaha is láttunk ebben a világegyetemben. A morális erő nagyobb, mint a fizikai erő.

Pál azért imádkozott, hogy kijelentést kapjon arról, Isten akarata, hogy megtapasztaljuk ezt az erőt. Azt akarja, hogy először a belső életünkben tapasztaljuk meg ezt az erőt. Később, egy napon majd a testünkben is megtapasztaljuk. Isten munkája mindig belülről kezdődik. Egy nap meg fogjuk tapasztalni Krisztus feltámadásának erejét a testünkben. Ma Isten azt akarja, hogy a feltámadásnak ezt az erejét a szellemünkben tapasztaljuk meg. A feltámadás ereje egy olyan erő, amely feltámaszt minket a szellemi halálból. A bűn törvénye a szellemi halálba taszít minket. A feltámadás ereje ezzel szemben megelevenít minket.

A feltámadás ereje, amely megelevenít és kihoz minket a bűn törvénye alól, az olyan, mintha felemelnénk egy könyvet a gravitáció törvényével szemben (amely lefelé akarja húzni). A feltámadás ereje felemel bennünket a mennyekbe. Az Efézus 2:1-6-ban olvassuk, hogy amikor halottak voltunk bűneinkben, ez az erő volt az, amely feltámasztott minket, és Krisztus mellé ültetett minket a mennyekben (Efézus 2:6). Néhányan talán azt gondolják, hogy ez egy fantáziadús, képzeletbeli megfogalmazás, de nem az. Valóban igaz. Ha nem hiszed el, hogy ez igaz, akkor soha nem fogsz részesülni ennek előnyeiből - mert a hitünk mértéke szerint kapunk dolgokat. Legyen Isten igaz, és minden ember hazug. Az érzéseink mind csalókák. Még a látásunk is becsaphat minket.

Van egy történet két kisfiúról, akik a naplementét nézték. Az idősebb fiú, aki körülbelül 12 éves lehetett, azt mondta: „Hé, a nap mozog. Reggel keleten volt, most meg nyugaton van". A kisebbik fiú, aki csak 6 éves volt, azt mondta: „Nem emlékszel, mit mondott nekünk apa? Nem a nap mozog, hanem a Föld forog a tengelye körül." Az idősebb fiú azt mondta: „Én abban hiszek, amit látok, és amit érzek. Láttam a napot keleten, és most nyugaton van, és nem éreztem, hogy a föld forogna a lábam alatt. Nem mozdult." A kisebbik fiú azt mondta: „Én apának hiszek."

Kinek volt igaza - annak, aki hitt az apjának, vagy annak, aki azt hitte el, amit látott és érzett? Sok keresztény is így él. A látása és érzése szerint, de az érzékeink becsaphatnak minket. Ezért én a mennyei Atyámnak hiszek; amit Ő mond, az mindig igaz, még akkor is, ha nem látom, vagy nem érzem.

Elhiszem tehát, amit Isten mond, hogy feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban." Nem érdekel, hogy mit mondanak az érzéseim. Tudom, hogy az érzéseim ugyanolyan csalókák, mint a látásom. Azt tapasztaltam, hogy amikor elhiszem, amit a mennyei Atyám mond, akkor minden rendben van az életemben. Amikor nem hiszünk a mennyei Atyánknak, akkor sok problémánk adódik. Itt azt mondja nekünk, hogy a feltámadásnak ez a csodálatos ereje nem érhető el minden ember számára, hanem csak azok számára, akik hisznek. Ha nem hiszed ezt, akkor nem fogod megtapasztalni ezt az erőt. Jézus azt mondta Tamásnak: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek" (János 20:29). Én is közéjük tartozom.