Két bizonyíték arra, hogy Isten még mindig munkálkodik az Ő gyülekezetében, hogy valódi tanítványokat küld oda, és eltávolítja azokat, akik nem akarják követni az Urat. A Szentírásban ezt olvassuk: „Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet üdvözülőkkel.” (Ap.csel. 2:47). (Azokban a napokban csak azokat tekintették „üdvözülőknek”, akik elfogadták a tanítványság üzenetét) Az Úr azt mondta: „Eltávolítom közületek a gőgös és diadalmaskodó embereket, és az alázatosakat és a szerényeket hagyom meg köztetek. Az Úr, a ti Istenetek (akkor) köztetek lesz, és örömkiáltásokkal örvendez majd felettetek” (Sofoniás 3:11-17). Láttuk, hogy mennyei Atyánk a kezdetektől fogva két módon működik az Egyházban. Egy olyan országban, mint India, ahol több mint egymilliárd ember él, megtalálni azokat, akik Jézus Krisztus tanítványai akarnak lenni, olyan, mint néhány tűt keresni százezer szénakazalban! Egész életünket eltölthetnénk ezeknek a szénakazlaknak az átkutatásával, és akkor is csak egy-két tűt találnánk. Hatékonyabb módszer lenne azonban, ha nagyon erős mágneseket tennénk a szénakazlak köré. A tűket akkor a mágnesek könnyedén kihúznák a szénakazalból! Ez a legjobb és leghatékonyabb módszer azok megtalálására, akik teljes szívvel követik az Urat. Isten is ezt akarja. Jézus azt mondta, hogy mások akkor fogják tudni, hogy az Ő tanítványai vagyunk, ha látják, hogy szeretjük egymást (János 13:33-35). Az Ő Egyházának tanúságtétele vonz másokat hozzánk. Ezért azt szeretnénk, ha a gyülekezetünk (és az Úr által rajtunk keresztül alapított összes gyülekezete) olyan mágnes lenne, amely tanítványokat vonz az indiai – és máshol lévő – több ezer szénakazalból. Mivel az Úr azt parancsolta nekünk, hogy tanítvánnyá tegyük az embereket (Ő nem csak megtérteket akar – Máté 28:18-20), a kezdetektől fogva a tanítványság három feltételét hirdettük, amelyeket a Lukács 14:26-33 említ: mindenkinél jobban szeretni Jézust, naponta meghalni önmagunknak, és megszabadulni a birtokunkban lévő anyagi dolgokhoz való ragaszkodástól. Csak azokat akartuk összegyűjteni a gyülekezeteinkben, akik készek voltak megfelelni a tanítványság ezen feltételeinek. Azért imádkoztunk, hogy az Úr küldje hozzánk azokat, akik ilyen tanítványok akarnak lenni. Soha nem hívtunk senkit, hogy csatlakozzon a gyülekezetünkhöz. Azt akartuk, hogy az emberek saját maguk csatlakozzanak hozzánk. 1975 óta, az elmúlt években sosem hívtam egyetlen embert sem, hogy legyen tagja valamelyik gyülekezetünknek. Csak azokat fogadtuk be, akik teljes egészében önszántukból jöttek hozzánk. Hittünk abban, hogy az Úr elküldi hozzánk azokat, akiket pásztorolnunk kell és szolgálnunk kell feléjük. Az Úr maga növeli az Ő gyülekezetének létszámát. Jézus azt mondta: Mindenki, akit az Atya nekem ad, hozzám fog jönni, és aki hozzám jön, azt én semmiképpen sem fogom elutasítani (János 6:37). Hittük, hogy ez ránk, Krisztus földi testére is igaz lesz. Az Úr csodálatos módon adott nekünk tanítványokat. Íme néhány példa: Egy közeli országban háború dúlt, ami miatt sokan kénytelenek voltak mindent hátrahagyni, és kis csónakokban menekülni a családjukkal. Néhány csónak elsüllyedt a tengerben, sokan megfulladtak és meghaltak. Néhányan azonban túlélték és elérték India partjait. Az indiai kormány egy táborban helyezte el ezeket a menekülteket. Két gyülekezetünk is a tábor közelében volt. Így néhány testvérünk ezekből a gyülekezetekből meglátogatta ezeket a menekülteket (akik nem megtért, csak névleges keresztények voltak), és megosztotta velük az evangéliumot. Ennek eredményeként sokan újjászülettek közülük. A testvéreink ezután rendszeresen meglátogatták őket a táborban, és gyülekezetet alapítottak. Két éven át részt vettek számos konferenciánkon Bangalore-ban és máshol. Annyira lelkesek voltak a tanúságtételük megosztásában, hogy konferenciáinkon rohantak a szószékre, és bátran tanúskodtak. A többi gyülekezeti tagunk alig kapott lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen! Mindannyian inspirálva éreztük magunkat a buzgóságuktól. Az egyik konferencián, miután beszéltem arról, hogy a Biblia szerint a feleségeknek alá kell rendelniük magukat férjeiknek, ahogy a gyülekezet Krisztusnak, egy friss házas feleség közülük sírva imádkozott az Úrhoz, és könyörgött neki, hogy adjon neki kegyelmet, hogy már a házassága kezdetétől fogva alárendelt feleség legyen. Életemben még soha nem hallottam feleséget ilyen buzgón sírni és imádkozni egy ilyen kérésért! Körülbelül két év múlva az indiai kormány úgy döntött, hogy visszaküldi őket a hazájukba. Addigra azonban ezek a hívők már szilárdan megerősödtek a hitben, és mielőtt visszatértek, hármat közülük elöljáróknak tudtunk beállítani. Így Isten tökéletesen időzítette indiai tartózkodásukat. Visszatérésük után nem sokkal újra háború tört ki a területükön, és három különböző területre szóródtak szét, de csodálatos módon mindhárom csoportban ott volt az egyik elöljáró, akit beállítottunk! Így három gyülekezetként működhettek tovább az elöljárók vezetése alatt. A tanúságtételük hatására sokan mások is csatlakoztak ezekhez a gyülekezetekhez. Az egyik testvérünk többször meglátogatta őket, és bátorította őket. Egy másik testvérünk úgy döntött, hogy letelepedik egy új helyen, és ott egy kis vállalkozást indít. Itt sem volt korábban egyetlen gyülekezet sem. Ennek a testvérnek a tanúságtétele hatására néhányan tanítványok lettek, és ma már van ott egy szép gyülekezet – 2000 év után először. A legnagyobb csoda azonban, amelyet Isten az elmúlt 50 évben közöttünk tett nem az, hogy 2000 év után ott alapított gyülekezetet, ahol eddig nem volt, hanem az, hogy istenfélő véneket emelt fel, akik felügyelik a sok gyülekezetet. Olyan szellemi módon gondolkodó elöljárók vannak, akik készek szolgálni és pásztorolni Isten bárányait fizetés nélkül, valóságos csoda egy olyan országban, mint India – ahol a legtöbb keresztyén munkás fizetett szolgáló, és a pénz főként külföldi forrásokból származik. Isten azonban olyan embereket küldött hozzánk, akik évtizedek óta ingyen szolgálnak gyülekezeteinkben, mint elöljárók. Mivel nem adunk fizetést a presbitereknek, ez távoltartott tőlünk sok „pénzsóvár keresztyén szolgálót”, akik egyébként csatlakoztak volna hozzánk. Ma sok más keresztyén gyülekezet és szervezet ezzel a problémával néz szembe. Az országszerte szétszórt mágneseink kihúztak néhány kiváló és őszinte tűt a szénakazlakból. Reméljük, hogy a jövőben még továbbiakat is kihúzhatunk. Dicsőség az Úrnak!