„Keresek közöttük valakit, aki falat falazna, és állna előttem az országért, …. , de egyet sem találtam." (Ezék. 22:30). A világtörténelemben, Izrael és az egyház történetében számos példát látunk arra, hogy egy különleges helyzetben Isten nagyon gyakran csupán egyetlen embert tud használni terve véghezvitelében. Ha azonban egy ember Istennel van, az mindig a többség.

Noé: Amikor Noé idejében az egész világ betelt gonoszsággal és Isten elleni lázadással, jóllehet nyolc istenfélő ember volt a földön, Isten tervének véghezvitele mégis teljes egészében egyetlen hűséges emberen, Noén múlott. Abban a korban Noé volt az egyetlen ember, aki kegyelmet talált Isten előtt (1 Mózes 6:8). Ha ő hűtlen lett volna Istenhez, az egész emberi faj kipusztult volna, és közülünk senki sem élne ma! Hálát adhatunk Istennek, hogy Noé hűséges maradt.

Mózes: Amikor az izraeliták Egyiptomban voltak, Isten nem tudta kiszabadítani őket a rabszolgaságukból, amíg nem talált egy embert, aki alkalmas volt, hogy képviselje Őt. Isten kész volt várni mindaddig, amíg egy ember alkalmassá vált erre a feladatra. Egyszer, amikor Mózes csupán 40 napig volt távol az izraelitáktól, mind a 2 millióan eltévelyedtek (2 Mózes 32). Alig néhány nap elég volt hozzá, hogy az egész nemzet elhagyja az igaz Istent és bálványimádásba essen, miután Isten embere távol volt tőlük.

Józsué: Azt olvassuk, hogy „az izraeliták az Urat szolgálták Józsué egész életében és a vének minden napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után." (Bírák 2:7). Józsué hatása olyan erőteljes volt az izraelitákra, hogy nem mertek bálványokat imádni az ő és a vének életében. Amikor azonban Józsué meghalt, Izrael gyorsan hanyatlásnak indult. Isten egyetlen embere életének ilyen nagy a hatása.

Illés: A Biblia azt mondja Illéssel kapcsolatban, hogy „igen hasznos az igaz ember buzgóságos könyörgése" (Jakab 5:16-17). Egy ember egyedül vissza tudott fordítani egy egész nemzetet Istenhez, legyőzte a gonoszság erőit és megölte Baál összes prófétáját.

Elizeus: Illés idejében 50 „prófétafiú" (bibliaiskolai tanuló) volt, akik abban reménykedtek, hogy egy nap próféták lesznek Izraelben. Isten azonban nem tartott rájuk igényt, hanem Elizeushoz fordult, aki nem volt „prófétafiú" (2 Kir.2:7,15). Elizeust úgy ismerték Izraelben, mint aki „olyan szolga, aki esővizet öntött Illés kezére" (2 Kir.3:11).

Dániel: Amikor Isten meg akarta győzni a zsidókat Babilonban, hogy menjenek vissza Jeruzsálembe, szüksége volt egy emberre. Így talált rá Dánielre. Dániel hűséges volt fiatalságától fogva és minden próbában nagyszerűen helytállt. Tinédzserként Babilonban szilárdan állt az Úr előtt: „Eldöntötte a szívében, hogy nem fertőzteti meg magát." (Dán.1:8) - ez egy jó vers minden fiatalember számára, hogy emlékezzen rá. Amíg az összes többi fiatal zsidó kész volt megenni a király asztalán felszolgált ételt a királytól való félelem miatt (olyan ételeket, amelyeket Isten megtiltott a Mózes 3. könyvében), Dániel egyedül volt, aki nem volt hajlandó megenni. Aznap három másik fiatalember is ott ült az asztalnál, akik látták Dániel kiállását, és csatlakoztak hozzá. Dánielnek és ennek a három férfinek aztán óriási hatása volt a babiloniakra, Isten tervét illetően.

Pál: Pál több időt töltött Efézusban, mint bármely más gyülekezetben. A három év minden egyes napján Isten teljes tanácsáért imádkozott (Ap.csel. 20:31). Ez volt a legkiválóbb gyülekezet az összes között. Pál nekik szóló levelében lévő legszínvonalasabb tanítása azt jelzi, hogy szellemi beállítottságú gyülekezet voltak. Ezért, ha volt egyetlen gyülekezet, ahol a hívők sokasága megélhette az újszövetségi életet, akkor ez a gyülekezet Efézusban lehetett. Ez sajnos nem így volt. Még a vének sem éltek meg egy ilyen életet. Pál azt mondta a gyülekezet véneinek, amikor elbúcsúzott tőlük: „Tudom, hogy az eltávozásom után jönnek közétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak. Sőt közületek is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják." (Ap.csel. 20:29-30). Mindaddig, míg Pál személyesen jelen volt az Efézusi gyülekezetben, nem tudott a farkas bemenni, mert Pál éberen őrködött a nyáj felett, az Úr házának szigorú ajtóállója volt.

Istennek szüksége van minden generációban valakire, aki az Ő nevéről tiszta bizonyságot tesz, és nem hagyja bizonyságtevő nélkül a mi generációnkban sem. Megfizeted annak az árát, hogy teljes egészében elérhető legyél Isten számára ebben a generációban?