Jézus szerint nem minden parancsolat volt azonos fontosságú. Volt egy fontossági sorrend. Néhány parancsolat fontosabb volt a többinél. Bizonyos parancsolatok, mint pl. bizonyos típusú ételek elfogyasztását a 3 Mózes 11 nem támogatta, de az nem volt olyan fontos, mint a gyilkosság vagy a házasságtörés elkövetése. Azonban ezek is parancsolatok voltak, és ez tette Dánielt olyan emberré, akit Isten elfogadott, mert úgy döntött, hogy megtartja az Ószövetségben lévő legkisebb parancsolatokat is.

A Dániel 1:8 a következőt mondja:

„Dániel azonban eltökélte az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével."

Lehet, hogy disznóhús volt az asztalon, vagy valamilyen madár, amit Isten a 3 Mózes 11-ben megtiltott. Lehet, hogy Dániel nem tudott teljes magyarázatot adni arra, hogy Isten miért tiltotta meg ezeket a dolgokat, ezért úgy döntött:

„Ha ez része Mózes törvényének, még ha nem is része a Tízparancsolatnak, akkor is megtartom".

Le van írva, hogy mivel nem akarta megfertőztetni magát, Isten megbecsülte őt, és hatalmas tanúvá tette Babilonban. Isten olyan embert látott Dánielben, aki hajlandó volt megtartani minden parancsolatát.

Így van ez minden korban. Isten mindig is azokat kereste, akik megtartják a parancsolatait, akik mindent megcselekednek, amit Jézus tanított, és nem csak a nekik tetsző parancsolatokat. A Máté 5:19-ben Jézus azt mondta:

„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lesz."

Jézus nem azt mondta, hogy a pokolra fog kerül, de a mennyei elismerés és értékek szempontjából a legkisebb lesz. A legkisebbnek lenni a földön nincs jelentősége. Nem számít semmit. Legkisebbnek lenni azonban a mennyek országában azt jelenti, hogy a Mindenható Isten nem tart sokra téged. Nem akarok ebbe a kategóriába tartozni! Nem érdekel, hogy a világ nem tart sokra engem, de mindenképpen azt akarom, hogy Isten nagyra tartson engem.

Keresztelő Jánosról Gábriel angyal a következőt mondta az apjának, Zakariásnak:

„A te fiad János nagy lesz az Úr szemében."

Nagynak lenni az Úr szemében bizonyára valami értékeset jelent. Én nem akarok a legkisebb lenni az Úr szemében, egy olyan valaki, akit az Úr nem tart sokra. Itt mégis azt mondja, hogy lesznek emberek, akik a legkisebbek lesznek a menny királyságában. Nem azért, mert a fontos parancsolatokat nem tartották meg, hanem azért, mert a kevésbé fontosakat figyelmen kívül hagyták.

Úgy látom, hogy sok keresztyén hozzáállása ma ilyen. Azt mondják, hogy újszövetségi keresztyének, de az Újszövetség néhány kevésbé fontos parancsolatát figyelmen kívül hagyják, és azt mondják:

„Azok nem olyan fontosak, nem kell megtartanod azokat."

Nem kérdőjelezem meg a Krisztusban való hitüket. Nem én döntöm el, hogy a mennybe vagy a pokolba jut-e valaki? Ez nem az én felelősségem. Isten ítéli meg őket, de én abban hiszek, amit Jézus mondott, hogy ha valaki a legkisebb parancsolatot is figyelmen kívül hagyja mindabból, amit Jézus tanított, (és mindazt, amit Jézus később a Szent Szellem által az apostolok leveleiben tanított), akkor az a menny királyságában a legkisebb lesz. Ellentétben azzal, aki nagy lesz a menny királyságában, aki megtartja a legkisebb parancsolatokat is, és arra tanítja az embereket, hogy tartsák meg a legkisebb parancsolatokat is. A Máté 5:19 nem lehet világosabb, teljesen egyértelmű.

Az Újszövetség legkisebb parancsolataihoz való hozzáállásotok határozza meg, hol fogtok állni Isten előtt az Ő királyságában. Jézus azt mondta:

„Ha szeretsz engem, akkor megtartod a parancsolataimat."

Ez az ismertető jele a szeretetünknek. Nem mondhatja senki: „Ismerem Jézust" és az Ő parancsolatait figyelmen kívül hagyja. Amilyen mértékben figyelmen kívül hagyod Jézus legkisebb parancsolatát, olyan mértékben nem szereted Őt. Lehet, hogy a fontos parancsolatokat betartod, de a legkisebbekhez való hozzáállásod határozza meg a helyedet Isten királyságában.