WFTW Body: 

Az örök élet azt jelenti, hogy ismerjük Istent, mint Atyánkat, Jézus Krisztust pedig, mint Urunkat, Megváltónkat és Előfutárunkat (János 17:3). Meghitt kapcsolatot kell kialakítanod a mennyei Atyáddal és Jézussal, ha kitartó keresztyén életet akarsz élni. Ez a legnagyobb biztosíték a visszacsúszás ellen.

Nem elég izgalmas üzeneteket hallgatni, még akkor sem, ha azok Istentől származó felkent szavak. Még az égből lehullott manna is büdös lett a férgektől 24 óra alatt (2 Mózes 16:20). Könnyű elveszíteni a keresztyén életed frissességét, és 24 óra alatt áporodottá válni! Amikor azonban ugyanazt a mannát a frigyládában (a Szentek Szentjében a sátorban), Isten jelenlétében tartották, nem szaporodtak el benne a férgek és nem büdösödött meg 40 éven át, amíg az izraeliták a pusztában vándoroltak, sőt az azt követő több száz év alatt Kánaánban sem (2 Mózes 16:33; Zsidó 9:4). Ez Isten jelenlétének ereje, ami mindent frissen tart az életünkben. Tehát mindent, amit másodkézből hallasz az Úrról, másoktól (összejöveteleken és hangszalagokon), az Úr elé kell vinni, és át kell alakítanod első kézből származó ismeretté, amelyet közvetlenül az Úrtól kapsz az Ő Igéjén keresztül.

A Máté 11:27-29-ben Jézus azt mondja nekünk, hogy nem ismerhetjük meg az Atyát, hacsak Jézus ki nem nyilatkoztatja nekünk. Annak érdekében, hogy megkapjuk ezt a kinyilatkoztatást, hív bennünket, hogy jöjjünk Hozzá, vegyük magunkra az igáját (a keresztet), és tanuljunk Tőle szelídséget és alázatot (olvassuk el együtt ezt a 3 verset). Ezt a két dolgot kéri csak Jézus, hogy tanuljuk meg Tőle. Tehát bele kell nézned az Igébe, hogy meglásd Jézus dicsőségét különösen ezeken a területeken.

(1) Szelídség. Először is Jézus szelídsége abban nyilvánult meg, hogy mindig a bűnös emberek oldalára állt a farizeusokkal szemben. Ezt látjuk a házasságtörésen rajtakapott asszony esetében (János 8:1-12), és a bűnös asszony esetében is, aki megkente a lábát Simon farizeus házában (Lukács 7:36-50). Amíg Simon nem elítélő módon viszonyult a bűnös nőhöz, Jézus sem mondott semmit. Abban a pillanatban azonban, amikor Jézus látta, hogy Simon megveti őt, megfeddte őt az udvariasság és az Isten iránti szeretet hiánya miatt (Lukács 7:40-47). Jézus nagyon szigorúan bánt azokkal, akik bírálták a megtérő bűnösöket. Mindig a megtérő bűnös oldalára állt a Bibliát bunkósbotként használó farizeusokkal szemben. Nagyon vigasztaló számunkra, ha tisztában vagyunk ezzel. Ezt a szelídséget meg kell tanulnunk Tőle! Jézus szelídségének másik oldala azokkal szemben tanúsított megbocsátó magatartásában nyilvánult meg, akik ártottak neki. Amikor az emberek a démonok fejedelmének nevezték, azonnal azt mondta, hogy megbocsátott nekik (Máté 12:24, 32). Amikor rosszul bántak vele, sosem fenyegette meg őket, csak csendben maradt (1 Péter 2:23). Ez Jézus szelídségének másik oldala, amelyet szintén meg kell tanulnunk. Le kell ráznunk magunkról a keserűség, a bosszú, a harag vagy a megbocsátatlanság legkisebb gondolatát is, mintha azonnal leráznánk egy gyíkot vagy egy csótányt, amely a kezünkre esett.

(2) Alázat. Máté evangéliumának első hat versében olvasható Jézus - születésével választott - családfája, ami mutat nekünk valamit Jézus alázatából. A zsidó genealógiák általában nem említik a nők nevét. Négy nőről van szó itt: Támárról, Ráhábról, Ruthról és Betsabéról. Támárnak úgy született gyermeke, hogy házasságtörést követett el az apósával, Júdával (1 Mózes 38). Ráháb jól ismert prostituált nő volt Jerikóban (Józsué 2). Rúth moábita nő volt - Moáb leszármazottjai vérfertőzés révén születtek - Lót lánya házasságtörést követett el az apjával (1 Mózes 19). Végül Betsabé volt az, aki házasságtörést követett el Dáviddal. Miért szerepel ennek a négy nőnek a neve (akik valamennyien valamilyen módon kapcsolatban állnak a szexuális bűnnel) az Újszövetség legelső fejezetében? Azért, hogy megmutassa, Jézus azért jött a világra, hogy azonosuljon a bűnösökkel és megmentse őket.

Jézus alázatossága meglátszik abban az egyszerű (asztalos) munkában is, amelyet a földön vállalt, és abban a szolgai hozzáállásban, amellyel egész földi életét élte. Állandó készenlétben volt, hogy szolgai hozzáállással figyeljen mások szükségeire, és gyorsan mozdult az észlelt szükségek betöltésére (pl. Jézus megmossa a tanítványok lábát).

Andrew Murray „Alázatról" szóló könyve a következőképpen határozza meg az alázatot: „Késznek lenni semmivé válni, hogy Isten legyen minden mindenben". Ez okozott örömöt Jézusnak. Ezt kell megtanulnunk Tőle. Vedd hát mindig a nyakadba Jézus igáját, és tanulj Tőle szelídséget és alázatot. Így egyre többször tudja majd kinyilatkoztatni nektek az Atyát.