A 2 Kor. 4.6 Isten dicsőségéről beszél, mint az egyetlen igazi értékről, amivel rendelkezhetünk a földön. Ahogyan az 1 Mózes 1. fejezetében Isten megparancsolta a világosságnak, hogy messzire világítson, éppen úgy kell annak bevilágítani a szívünkbe is - és ez a világosság egy földi edényben van (2 Kor. 4.7). Az életünk végéig földi edények maradunk. Az egyetlen vonzó dolog ezzel az edénnyel kapcsolatban, hogy az Isten dicsőségét tartalmazza.

Az Ószövetség idején Ábrahám és Dávid anyagi értelemben voltak gazdagok. Ez egy földi dicsőség volt, mert minden emberi lénynek dicsősége a gazdagság, de az Újszövetség idején Isten már olyan embert használt, mint Pál, aki nem volt sem gazdag, sem vonzó. A hagyomány szerint Pál csak 155 cm magas volt, kopasz volt, horgas volt az orra és sokat betegeskedett egész életében. Amikor felállt, hogy beszéljen nem volt egy kimondottan vonzó személyiség, de ő volt az a személy, akit Isten arra használt, hogy „a feje tetejére állítsa a világot," mert fel volt kenve (Ap. csel. 17.6). Pál valóban a „feje tetejére állította a világot", mert az egész világ a feje tetején állt Ádám bűnbeesése óta. Pál egy gyenge földi edény volt, de olyan valaki, aki magában hordozta Isten dicsőségét. Ami belül van, valójában az számít. Sok embernek ma az a benyomása, hogy azok Isten un. nagy szolgálói, akik ott állnak a pódiumon, mint valami filmsztár. Pál apostol azonban nem ezt a képet festi meg számunkra az igazi szolgálóról. Pál nem aranyedény volt, hanem egy földi edény. Ezért ne bátortalanodj el, ha sok emberi korlátot és gyengeséget találsz magadban. Bizonyosodj meg róla, hogy belül egy nagy dicsőség van, hogy tiszta lelkiismerettel és a Szent Szellem kenetével jársz mindenkor az Úrral. Ez az, ami valójában számít.

A földi edényben lévő világosság (2. Kor. 4.6-7) Gedeon seregének 300 katonájára emlékeztet minket, ahol mindenkinek volt egy földi edénye egy benne lévő világossággal. Ezt a 300 embert Isten egy 32 000 fős nagy csoportból választotta ki; ők az utolsó idők győzteseinek a példaképei. Amikor azokhoz a katonákhoz hasonlóan csatába megyünk a Sátán ellen, a mi kardunk Isten beszéde. Nekünk is van egy földi edényünk a benne lévő világossággal. Gedeon katonáinak azt mondták, hogy törjék össze a földi edényüket, hogy a világosság láthatóvá váljon. Ha egy gyertyát egy edénybe teszel, nem fogod látni a benne lévő fényt. Ha azonban az edényt összetöröd, láthatóvá válik a világosság. Pál azt mondja nekünk, hogy az ő földi edényének össze kell törnie, hogy Jézus élete láthatóvá váljon benne. Neki át kellett menni nyomorgattatáson, szorongattatáson, üldöztetésen és letiportatáson, de nem reménytelenségben (2 Kor. 4.8-12). Ezért az ő edénye összetört és az emberek egyértelműen láthatták a világosságot (Jézus életét) benne. Sok hívő nem érti ezt és nem is érdeklődik utána, de ez a kereszt egyedüli útja, az élet útja.

Amikor elvetsz egy gabonamagot a földbe, a külső héja szétreped és szétnyílik. Csak azt követően tud az élet kiáradni a magból. Nekünk újjászületett keresztyéneknek is van a személyiségünknek egy lelki és testi kemény külső burka, aminek össze kell törni. Csak azt követően áradhat ki belőlünk Isten dicsőségének a világossága.

Ezt az alapelvet látjuk az egész Szentírásban. Amikor egy asszony egy alabástrom üvegben kenetet hozott Jézushoz, abban csodálatos illat volt belül, de senki sem volt képes megszagolni azt az illatot, amíg az üveget össze nem törték. Isten hasonló módon különböző körülményeken visz bennünket keresztül, amikor a külső életünk összetörik. Azt követően már nem leszünk vonzók az emberek számára. Lehet, hogy mások számára nagyon okos embernek szeretnél látszani, Isten azonban azt mondja: "Hadd törjem össze ezt a vágyadat." Az ember szellemből, lélekből és testből áll. Amikor Krisztus bejön az életünkbe, akkor egy óriási dicsőség költözik az életünkbe. A lelki életünk azonban megakadályozza, hogy a dicsőség világossága kiáradjon. Isten ezért engedi meg sokszor az életünk összetörettetését, hogy így töltsük be az Ő tervét.

A 2 Kor. 4.10-11 verseket a legtöbb keresztyén félreérti. Sok hívő vágyik az evangélium meghallására, ami fizikai csodákat fog eredményezni az életében, de ha azt akarják, hogy Jézus élete megnyilvánuljon az életükben, a válaszuk meghazudtolja ezeket a verseket. Nekünk Jézus halálát kell hordoznunk a testünkben. Mit jelent a „Jézus halála"? Meghalni a saját akaratunknak és az önző életünknek, ahogyan Jézus tette azt az egész 33,5 évi földi élete során. (János 6.38). Ez azt jelenti, hogy úgy reagálunk a különböző élethelyzetekre, ahogyan Jézus reagált, amikor a földön volt. Hogyan reagált rá, amikor az emberek ördögnek nevezték, amikor Iskariótes Júdás ellopta a pénzét, amikor az emberek leköpdösték, amikor az emberek törvénytelen gyereknek nevezték (Mária fia), amikor az emberek sértegették, kirabolták, meggyalázták, azt mondták neki, hogy hagyja abba a prédikálást és vessék ki Őt a zsinagógából? Meghalt az emberi elismerésnek, a tekintélynek, a hírnévnek, a magas méltóságnak és a saját akaratának. Ezt jelenti „Jézus halála". Nekünk nem volt részünk Jézus fizikai halálában a Golgotán. Mi nem halhatunk meg a világ bűneiért, de volt egy halál az életében, ami ott volt az Ő földi életének mindennapjaiban. Ez az a halál, amiben osztoznunk kell.

Miért hívjuk azt „Jézus halálának"? Mert Jézus volt az első személy, aki megjárta a halálnak ezt az útját önmaga és e világ dolgaiért. Meghalt mindennek, ami emberi volt és így mutatta be az Atya dicsőségét. Te és én is arra vagyunk elhívva, hogy Jézus lábnyomát kövessük. A 2 Kor. 4.17-18-ban Pál azt mondja: „A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk" Ez a dicsőség azonban csak akkor jöhet belénk, ha „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Kor. 4.18). Ez azt jelenti, hogy semmiféle szenvedésünket se nézzük emberi nézőpontból, hanem egyedül Isten szemszögéből. Létezik egy dicsőség, ami munkálkodott az életünkben végig a próbák során és így egy szorosabb közösségre juthattunk Jézus szívével. Ezért aztán bátorságot kaptunk és ilyen módon megkaptuk a szolgálatunkat. Nem nyerhetünk el egy szolgálatot egyedül Isten igéjének tanulmányozása által.