A Jelenések 14.4-ben a következő van megírva:

" Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül."

Ez nem egy fizikai szüzességre vagy paráznaságra vonatkozó utalás. Az asszony, akit később a Jelenések 17.5 említ, Babilon a paráznaság anyja és az ő parázna lányai.

Ez a vers azt mondja, hogy 144 000-en vannak, akik nem követtek el szellemi paráznaságot. Ők megőrizték magukat tisztán, mint szűz menyasszony Krisztus számára, szeplőtelenül a testi és a világi dolgokkal való paráznaság nélkül. A szellemi paráznaságot a Jakab 4.4 magyarázza meg:

" Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel?"

Ők hűségesek maradtak a kísértés idején, és megőrizték magukat a világiasságtól. Ők azok, akik követték a Bárányt, akárhová ment. Más szavakkal: ők azok, akik felvették a keresztet minden nap - mint ahogyan a Bárány is járt a földön.

Figyeljünk meg egy másik kifejezést a Jelenések 14.3-ban: „akik áron vétettek meg a földről." Azt látjuk, hogy ők szabadok voltak a földi dolgoktól. A „föld lakói" az ellenségei voltak. Szabadok voltak a földi örömöktől, nem foglalkoztak földi dolgokkal. Gondolataikat az odafenn való dolgok foglalták el, ahol Krisztus ül az Atya jobbján. Nem gondoltak arra, hogy „hogyan tudnának olyan sok pénzt keresni a földön, amennyit csak lehet és mégis a mennybe menjenek, amikor meghalnak? Hogyan élhetnek olyan kényelmes életet, amilyet csak lehet és mégis a mennybe menjenek, amikor meghalnak?" A „föld lakói" gondolkoznak így. Ezek az emberek azonban a következőképpen gondolkoztak: "hogyan tehetnék mindent az Isten akarata szerint a földi életem ideje alatt? Hogyan mutathatnám ki a hálámat az Úrnak, amiért meghalt értem a Golgotán?" Ők nem voltak megalkuvók, félszívűek, langyosak, világias emberek, akik „hívőknek" nevezik magukat manapság. Ők teljesen más kategóriába tartoztak. Ők olyan megváltottak voltak, akik szabadok voltak a földi dolgoktól. Gondolataikat nem a földi kényelem, gazdagság vagy tisztelet foglalta el.

Szabadok voltak az emberektől, az emberek véleményétől is. Ennek eredményeként

zsengévé váltak Isten és a Bárány számára.

2

A zsengék azok a gyümölcsök, amik elsőként érnek be a fán. Ők azok, akik azonnal válaszoltak a Szent Szellem hívására és beértek a földi életük alatt. Nem pazarolták el a földi életüket. Kihasználtak minden lehetőséget, amit Istentől kaptak, hogy felvegyék a keresztet. Kihasználtak minden lehetőséget, hogy kövessék a Bárányt. Minden lehetőséget megragadtak, ami útjukba esett, hogy meghaljanak önmaguk számára, és a Szent Szellem vezetésének engedelmeskedve kövessék Jézust. Ezért gyorsan éretté váltak. Ők az első zsengék.

A Jakab 1.18 azt mondja, hogy "az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk."

Nem mindenki válaszol a hívásra megfelelő módon, de lesznek egy kevesen, akik helyesen reagálnak és zsengék lesznek. A 144 000-es számot nem szó szerint kell érteni. Az egy kis létszámú embercsoportot jelképez. Jézus azt mondta, hogy az út, amin járnunk kell keskeny és csak kevesen találják meg azt.

A Jelenések 7-ben azt látjuk, hogy egy „megszámlálhatatlan" sokaság fog Isten előtt állni fehér ruhában, megmosva a Bárány vérében. Közülük sokan csecsemők lesznek minden vallásból, akik meghaltak mielőtt eljutottak volna az érett korra. Emberek milliói vannak a 20. században, akik ilyen koraszülött magzatok. Krisztus igazságossága számíttatott be nekik és ezért vannak a mennyben, de sohasem használták ki a lehetőségeket, hogy győztesekké váljanak. Akik azonban tudatosan választották az életre vezető keskeny utat, az egy olyan csoport, ami megszámlálható. Ők nagyon kevesen vannak. Ők azok, akik komolyan vették a Máté 5-6 és a 7. fejezetben leírtakat és az első zsengék Isten és a Bárány számára.