Pál a Kolossé 1.24ben a következőt mondja: "Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház;"

Mi az, hogy híja van Krisztus szenvedésének? Nem azt mondta Jézus a kereszten, hogy „elvégeztetett"? Itt egy óriási igazságról van szó. Az evangéliumokban Jézus néhány fizikai szenvedéséről olvasunk, de Ő a lelkében is szenvedett, ami nincs feljegyezve a Szentírásban. Amikor azt mondta a kereszten, hogy „elvégeztetett", azzal nem csak az emberek bűneiért fizette ki az árat, hanem győzött mindenfajta kísértés felett is, amivel egy ember valaha is szembenézhet.

„Megkísértetett hozzánk hasonlóan mindenben és nem követett el bűnt" (Zsidó 4.15).

Minden kísértésben megvan a lehetősége annak, hogy engedjünk a csábításnak és az érzéki örömöt válasszuk, vagy lemondva az érzéki örömökről a szenvedés útját választva ellenálljunk a kísértésnek. Jézus következetesen a szenvedés útját választotta és „testileg szenvedett" (1 Péter 4.1). Ezért Jézus a mi előfutárunk lett. Nekünk most az Ő lábnyomát kell követni és mini-előfutárokká kell válnunk mások számára. Amikor megkísért bennünket a bűn, a Szent Szellem vezet bennünket, hogy testileg mi is ugyanazt a szenvedést éljük át, amin Jézus is keresztülment. Pál a kísértéseket tekintve azt mondta a Kolossé 1.24-ben, hogy - ahhoz képest, amit Jézus elvégzett - még híja van a Krisztus szenvedéseinek az ő testében.

Jézus sokféle módon szenvedett testileg, mert kiállt az igazság mellett. Ha veszel egy poharat, hogy bemutasd mindazt a szenvedést, amin Jézus annak idején keresztülment, akkor az a pohár teljesen tele van. Élete végén Jézus a kereszten azt mondta:

„elvégeztetett." Mi most Jézus lábnyomát követjük és van testünk, ahogyan neki is volt. A Szent Szellem ugyanazt a munkát kell, hogy elvégezze bennünk is, hogy teletöltse azt a poharat. Amikor újjászületünk a poharunk üres, mert még semmit sem szenvedtünk Krisztusért. Ahogyan haladunk előre az időben, ez a pohár fokozatosan megtelik az által, amit Krisztusért szenvedünk. Krisztus, aki testileg szenvedett a földön, azt akarja, hogy mi is átmenjünk hasonló testi szenvedéseken, amiken Ő is átment. Nem nagyobb ugyanis a szolga a mesterénél.

Minden szenvedésnek most a mi testünkben kell végbemenni, ami egy óriási kiváltság. Pál azt mondta, hogy az ő pohara még nem telt meg. Sok keresztyén nincs tisztában vele, hogy amikor valamilyen szenvedésen megy keresztül, akkor osztozik Krisztus szenvedésében. Nem azokról a szenvedésekről beszélek, amiken azért kell keresztülmennünk, mert valami ostobaságot vagy bűnt követünk el. Jézus sosem követett el ostobaságot és bűnt. Azért szenvedett, mert az életmódja teljesen ellentétes volt a világéhoz képest. Az egész szolgálata folyamatos konfliktus volt a korabeli Biblia tanítókkal és teológusokkal, akik gyűlölték Őt és végül megölték.

Hasonlóan van ez ma is, ha Krisztus igazi tanítványai vagyunk, mert akkor mi is szembetaláljuk magunkat ennek a világnak az összes vallási rendszerével és sok un. keresztyén teológiával és vallással. Jézushoz hasonlóan nekünk is konfliktusaink lesznek az olyan vallásos emberekkel, akik de nem ismerik Istent. Kik hívták Jézust

„Belzebubnak"? Nem a görögök vagy a rómaiak, hanem akiknek volt Bibliájuk (akkoriban Ószövetség). Kik voltak azok, akik legjobban üldözték és megölték Őt? A vallásos emberek, akiknek volt Bibliájuk. Ezért, ha be fogjuk tölteni Krisztus minden szenvedését, meg fogjuk tapasztalni, hogy a Bibliával rendelkező vallásos emberek szenvedéseket fognak okozni nekünk, és ez azért van, mert nem ismerik Istent. Jézus azt mondta, hogy azért gyűlölték és üldözték Őt, mert nem ismerték meg az Atyát. Velünk is hasonlóan fog történni.

Pál a következőt mondja a Kol. 1.24-ben: „örülök az érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm azt" . Mindannyian része vagyunk Krisztus testének, a gyülekezetnek. Jézus először a fizikai testében szenvedett, most pedig a szellemi testében, a gyülekezetben kell szenvednie. Nekünk is részünk van ezekben a szenvedésekben. Én nem tölthetem be a ti szenvedéseteket és ti sem az enyémet. Amikor valami szenvedésen mentek keresztül nem tarthatok ki helyettetek. Nektek kell kitartanotok, amikor a rokonaitok vagy a szomszédjaitok szenvedéseket okoznak, vagy amikor üldöznek vagy kiraknak a házadból, mert Jézust akarod követni. Ez a Krisztus szenvedésében való osztozás. Örvendezzél tehát és mondjad a következőt: "Uram, köszönöm neked, hogy megjutalmaztál engem azzal a kiváltsággal, hogy betölthetek egy keveset a szenvedésedből a gyülekezet érdekében, ami a Te tested." Ezt jelenti az, amikor másokért szolgálunk, és amikor a gyülekezetet építjük. Ez az, amit a Krisztus szenvedésében való osztozásnak hívnak. Krisztusnak semmi haszna nem volt a szenvedéseiből, hanem mi nyertünk sokat azok által. Amikor osztozunk Krisztus szenvedésében, akkor semmi hasznunk abból, mert az a gyülekezet érdekében történik. A szenvedéseink hasznát mások fogják élvezni. Készek vagytok erre? Remélem, hogy

azt fogjátok mondani, hogy "igen, Uram. Kész vagyok osztozni a gondolatoddal, szellemeddel és magatartásoddal. Szenvedni akarok, hogy a szenvedésem hasznát mások élvezhessék."

Láttátok már hogyan zúzzák össze a cukornádat az őrlőgépben? Beleteszik a cukornád darabokat az őrlőgépbe, ami összezúzza azt és lé jön ki belőle. Miután ezt néhányszor megismétlik, valaki azt gondolhatná, hogy az összes lé kijött már belőle, de nem! Ismét visszateszik, és még mindig jön ki lé belőle. Mi a haszna az összezúzásnak? Az, hogy valaki más élvezze annak a hasznát. Így tesz Isten bennünket is mások számára áldássá. Ilyen a mi összetörettetésünk is, kipréselve a körülmények és az élet próbái által. Megalázzuk magunkat és örömmel elfogadjuk az összetörettetést, hogy annak haszna fényesség, szépség és Krisztus illata legyen? Csak ilyen módon tudunk áldás lenni mások számára.