Pálnak az efézusi keresztyénekhez írt levele arra az igazságra összpontosít, hogy a hívők egy testet alkotnak Krisztusban. Krisztus a gyülekezet feje és a gyülekezet az Ő teste. (Ef. 1:22-23) Minden egyes hívő a testnek egy tagja. Az efézusi levél első fele Krisztus testéről tanít, a második fele pedig ennek az igazságnak a részletezésével foglalkozik, ami így kezdődik:

„Ezért … járjatok abban az elhívásban, amiben elhívattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, türelmet tanúsítva egymás felé, szeretetben, igyekezve megőrizni a Szellem egységét a békesség kötelékében …. mert mindannyian egy testnek a tagjai vagyunk." (Ef. 4:1-4) Más szavakkal: ha egyszer egy személy megértette és „felfedezi" azt az igazságot, hogy a gyülekezet Krisztus teste, akkor arra kellene vágynia, hogy alázatosságban, szelídségben, hosszútűréssel, béketűréssel, szeretetben, egységben és békességben éljen a hívő társaival. Amikor egy keresztyén nem így él, az azt jelzi, hogy nem értette meg mit jelent Krisztus teste.

A korinthusi gyülekezetnek Pál azt írta: „Ti Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1 Kor.12:27). Igaz, hogy a korinthusi keresztyének a hívők múltbeli, jelenbeli és jövőbeli csoportjának csupán egy kis részei az egész világon, de az kiformálta Krisztus testét; nekik annak a testnek egy helyi megnyilvánulásának kellett lenniük Korinthusban. Minden hívő csoportnak ez az elhívása minden korban és minden helyen. Isten akarata az, hogy minden keresztyén közösség, legyen az gyülekezet, szervezet vagy egy szolgáló csoport, Krisztus testének egy látható megnyilvánulása legyen a világ felé.

„Ha a láb azt mondja, hogy nem vagyok része a testnek, mert nem vagyok kéz", attól az még a test tagja marad. Mit gondolsz, amikor azt hallod, hogy egy fül azt mondja: „Nem vagyok tagja a testnek, mert csak egy fül vagyok és nem szem?" Attól az nem lenne a test tagja? Tételezzük fel, ha az egész tested szem volna, akkor hogyan hallanál? Vagy ha az egész test csupán egy nagy fül lenne, érezhetnél bármilyen szagot? De Isten nem így teremtett meg minket, hanem sok testrész alkotja a testünket és mindegyik részt oda helyezte, ahová Ő akarta. Milyen furcsa lenne egy test, ha az egyetlen testrész lenne! Ezért Ő sok testrészt teremtett, és az mégis egy test" (1 Kor. 12:15-20 - TLB).

Mindig káros összehasonlítani magunkat másokkal Krisztus testében, akár előnyös, akár hátrányos az számunkra. Az ilyen összehasonlítások büszkeséghez, elbátortalanodáshoz vagy irigységhez vezethetnek. Ha a láb elkezdi összehasonlítani magát a kézzel, azt mondhatja: „Jó, én nem vagyok egy olyan kiváló tagja a testnek, mint a kéz. A zokni és a cipő rendszerint eltakar engem, a test legalsó részén vagyok, és alig veszi észre valaki a létezésemet. A kéz azonban mások szeme előtt van minden nap. Szorgalmasan cselekszik mindig valamit, ezzel szemben én legtöbbször tétlen vagyok." Ha egyszer összehasonlítottuk magunkat ily módon, akkor az az első lépés az elbátortalanodáshoz és az Isten ellen való panaszkodás szellemének a kialakulásához, hogy miért teremtett lábnak kéz helyett. Ez a szellem sok hívőnél azt eredményezi, hogy eltemeti az ajándékait és semmit sem tesz, ami végső soron erősség, és hasznos lenne Krisztus teste számára. Jézus Krisztus gyülekezete azért szenved ma, mert sok hívő valami látványos ajándékot szeretne. Mivel nincs ilyen ajándékuk, ezért eldöntik, hogy nem tesznek semmit.

Ha megértenék, hogy mit jelent Krisztus teste, akkor egyáltalán nem lenne semmi helye az irigységnek. Az emberi testben a láb számára nem probléma, hogy ő csak láb. Sosem vágyik arra, hogy bármi más legyen, és sosem álmodik arról, hogy kéz legyen. Teljesen elégedett azzal, hogy láb legyen. Tudjuk, hogy Isten nem követett el hibát, amikor lábat teremtett. Örvendezik egy lábnak; de örvendezik akkor is, amikor egy kezet lát munkálkodni, még akkor is, ha felfedezi, hogy az sosem tud elvégezni semmi hozzá hasonlót. Így lesz ez mindenkivel, aki „megérti" Krisztus testét. Amikor irigykedtek másra, amikor nem tudtok teljes szívvel örülni egy másik tagot látva, hogy milyen nagyszerű, amikor Isten használja őt, akkor egyértelmű, hogy még nem értettétek meg ezt az igazságot. Bármelyik tag, aki egy szoros közösségben van a fejjel, örvendezni fog és boldog lesz, amikor a test egy másik tagja tiszteletben részesül. (1 Kor. 12:26)

Nincs helye a versenyzésnek Krisztus egyik vagy másik tagja között. Krisztus parancsa az együttműködésre és nem a versenyzésre tanít. Amikor azt látod, hogy valaki sikeresen betölt valamilyen szolgálatot és azt tervezed, hogy megmutasd másoknak, hogy te éppen olyan jól, ha nem jobban be tudod azt tölteni, akkor még mindig az ÉN van az életed középpontjában. Ha engedelmességben éled az életedet a Fejjel, akkor sosem versenyzel a test egyik tagjával sem. Helyette inkább arra összpontosítasz, hogy a saját speciális munkádat végezd el - és jól teszed. Ha hiszünk Isten tökéletes bölcsességében, akkor fel fogjuk fedezni, Isten tudja a legjobban, hogy milyen ajándékot adjon mindegyikünknek. Akkor nem lesz panaszkodás, sem elbátortalanodás sem irigység - másvalaki ajándéka utáni vágyakozás.

Krisztus testében egy Isten által elrendelt változatosság van. Isten használja a különböző mentalitású embereket és ajándékokat, hogy bemutasson egy kiegyensúlyozott képet Krisztusról a világ számára. Egyedül legfeljebb csak egy torz és kiegyensúlyozatlan képet vagyunk képesek bemutatni Krisztusról. Bárki szolgálata önmagában csak egy kiegyensúlyozatlan keresztyénséget hozhat létre. Mennyire hálásaknak kell lennünk, hogy vannak mások is a testben mást hangsúlyozva és más mentalitással.