Az Ap.csel. 1.5-ben van egy ígéret, hogy "Szent Szellemmel fogtok megkeresztelkedni." Amikor Keresztelő János azt mondta, hogy „Szent Szellemmel fogtok megkeresztelkedni", a tanítványai azonnal egy földi királyságra gondoltak. Egy ószövetségi személy mindig földi dolgokra gondol. Akkor is így van ez, amikor sok keresztyén azt mondja: "Isten megáldott engem". Ők ilyenkor ugyanis anyagi jellegű áldásokra gondolnak: pénz, jó munkahely vagy egy ház. Ez az ószövetségi emberekre jellemző gondolkozás. Ha ilyen gondolataid vannak, akkor ez azt jelzi, hogy még az ószövetségben élsz, egy ószövetség szerinti keresztyén vagy. Ha azt gondolod, hogy a földi áldás az elsődleges jele Isten áldásának, akkor csak gondolj a materialista szemléletű emberek millióira, akik nagyobb áldásban részesülnek, mint te és meg fogod látni, hogy butaság így gondolkozni. Az újszövetségi áldás jele az, hogy egyre jobban hasonlítunk Krisztusra.

Az apostolok világi módon gondolkoztak Pünkösd előtt. Ezért, amikor az Úr azt mondta nekik, hogy hamarosan betöltekeznek Szent Szellemmel, akkor arra gondoltak, hogy egy földi királyság jön létre és ezért megkérdezték az Urat:

„ Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izráelnek?" (Ap.csel. 1.6).

Az Úr a következőt válaszolta:

„Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." (Ap.csel 1.7). Sokan tanulmányozzák a Jelenések könyvét és kutatják a végidők eseményeit. Nem a mi dolgunk tudni, hogy pontosan mikor jön vissza Jézus és állítja helyre a királyságát, amit viszont meg kell ismerni az a Szent Szellem hatalma.

Mi az ismertető jele a Szent Szellemmel való betöltekezésnek? Jézus teljesen világossá tette ezt az Ap.csel.1.8-ban, hogy erőt kaptok. Egy szóval sem mondta sosem, hogy a nyelveken szólás lenne a Szent Szellemmel való betöltekezés egyértelmű jele. Az apostolok sem beszéltek erről egyetlen szóval sem. Ennek ellenére sok keresztyén ma azt hirdeti, hogy "az ismeretlen nyelven való szólás" a jele, annak ellenére, hogy egyetlen vers sincs a Bibliában, ami erről tanítana.

Az Ap.csel. 19.2-ben Pál feltesz egy kérdést néhány efézusi tanítványnak: "vettetek-e Szent Szellemet, amikor hívőkké lettetek"? Pál kérdése itt világosan arra tanít minket, hogy

- lehetséges megkapni a Szent Szellemet azzal egy időben, amikor valaki hívővé válik,

- lehetséges hinni Jézusban és mégsem betöltekezni ez annak a jele, hogy valaki valójában nincs újjászületve,

- bizonyosságunk van arról, hogy befogadtuk-e a Szent Szellemet vagy nem.

Az efézusi tanítványok azt válaszolták Pálnak, hogy nem is hallottak a Szent Szellemről. Ekkor Pál megkérdezte őket: "kinek a nevére keresztelkedtetek meg?" Abban az időben a keresztyének már nem egyedül Jézus, hanem "az Atya, a Fiú Jézus Krisztus és a Szent Szellem nevére keresztelkedtek meg". Pál arra számított, hogy az efézusi tanítványok már hallottak a Szent Szellemről, amikor megkeresztelkedtek, ők azonban azt mondták, hogy János nevére keresztelkedtek meg. Ekkor Pál rájuk helyezte a kezét és megkeresztelte őket az Atya, a Fiú Jézus Krisztus és a Szent Szellem nevére és azok betöltekeztek Szent Szellemmel. Elkezdtek ismeretlen nyelven beszélni és prófétálni.

Figyeljétek meg a Szent Szellem különböző működését az Apostolok cselekedeteiben. A 2. fejezetben a 120 tanítvány imádkozott a felházban és a Szent Szellem leszállt rájuk. A 8. fejezetben a szamaritánusok kaptak Szent Szellemet, amikor Péter és János rájuk helyezte a kezét. A 9. fejezetben Pál kapott Szent Szellemet Anániás kézrátétele által. A 10. fejezetben Kornélius kézrátétel nélkül, egy prédikálás hallgatása közben töltekezett be Szent Szellemmel, mielőtt még bemerítkezett volna vízbe. A 19. fejezetben kézrátétellel kapták a Szent Szellemet. Ez arra tanít minket, hogy be lehet töltekezni Szent Szellemmel kézrátétellel vagy anélkül és vízbe való bemerítés előtt is. Nem a módszer a lényeg, hanem a végeredmény.