A Biblia azt tanítja nekünk, hogy mindenért, minden körülmények között és minden emberért adjunk hálát.

„Adjatok hálát mindig mindenért az Úr Jézus Krisztus nevében Istennek, az Atyának" (Efézus 5:20).

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztusban " (1Thessz. 5:18).

„Először is arra buzdítalak titeket, hogy hálát adjatok minden emberért " (1Tim. 2:1).

Ezt csak akkor tudjuk értelmesen megtenni, ha megértettük Isten abszolút hatalmát.

Isten úgy gondoskodik rólunk, ahogyan Jézusról gondoskodott. Ugyanaz a kegyelem, amely segített Jézusnak, a Szent Szellemnek ugyanazon ereje, amely lehetővé tette számára a győzelmet, most számunkra is elérhető.

Júdás elárulta Jézust, Péter megtagadta, a tanítványai elhagyták, a tömeg ellene fordult, igazságtalanul ítélték el, hamisan vádolták meg és keresztre feszítették. A Kálvária felé vezető úton Jézus mégis a tömeghez fordult, és azt mondta: „ Ne sírjatok értem, hanem sírjatok magatokért és gyermekeitekért" (Lukács 23:28).

Nem volt benne a nyoma sem az önsajnálatnak.

Tudta, hogy a pohár, amelyet kiivott, az Atyjától jött. Iskariótes Júdás csak a hírnök volt, aki elhozta a poharat. Ezért tudott szeretettel nézni Júdásra, és „barátomnak" szólítani. Ezt nem tudod megtenni, ha nem hiszel Isten abszolút hatalmában.

Jézus azt mondta Pilátusnak: „Nincs hatalmad felettem, ha felülről nem adatott volna neked" (János 19:11).

Ez a bizonyosság tette lehetővé Jézus számára, hogy méltósággal, királyként járjon e világon. Ezzel a szellemi méltósággal élt, és ezzel a szellemi méltósággal halt meg.

Most arra vagyunk elhívva, hogy „úgy járjunk, ahogy Jézus járt". Ahogyan Ő „jó bizonyságot tett" Pilátus előtt, nekünk is bizonyságot kell tennünk egy hitetlen nemzedék előtt.

Pál így szól Timóteushoz az 1 Timóteus 6:13-14-ben:

„Meghagyom néked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus előtt ama szép bizonysággal, hogy tartsd meg a parancsolatot tisztán, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,"

Mint már láttuk, a végső jó az, amelyre Isten törekszik, hogy részesüljünk az Ő természetéből, az Ő szentségéből. Csodálatos hatalmával mindenkit felhasznál, aki az utunkba kerül, hogy beteljesítse célját. Ezért tudunk hálát adni minden emberért.

Miért engedi meg Isten, hogy az az idegesítő szomszéd, az a nyaggató rokon és az a zsarnoki főnök továbbra is zaklasson téged? Könnyedén eltávolíthatná őket, vagy akár elvehetné az életüket, és így kényelmesebbé tehetné az életedet, de nem tesz ilyet. Miért? Mert őket akarja felhasználni arra, hogy megszenteljen téged. Lehet, hogy meg is akarja menteni őket - rajtad keresztül.