Amikor Gedeon sereget gyűjtött, hogy harcoljon Izrael ellensége ellen, 32 000 ember tartott vele. Isten azonban tudta, hogy nem voltak mindannyian teljes szívűek, ezért megrostálta őket. Először azokat küldte haza, akik féltek, de még azt követően is maradtak 10 000-en. Levitte őket a folyóhoz, hogy megpróbálja őket. Csak 300-an voltak, akik kiállták a próbát és megfeleltek Isten elvárásának (Bírák 7:1-8).

Azt a módot, ahogyan a 10 000 ember ivott a folyóból, hogy enyhítse szomjúságát arra használta fel Isten, hogy meghatározza ki alkalmas Gedeon seregébe. Nem is sejtették, hogy ezzel próbára tették őket. Közülük 9700-an megfeledkeztek az ellenségről, miközben letérdeltek, hogy oltsák a szomjúságukat. Mindössze 300-an maradtak állva, akik éberen őrködve a tenyerükből itták a vizet.

Megszokott dolog az életben, hogy Isten próbára tesz minket - a pénzhez való viszonyunkat, a vágyainkat, a világi megbecsülést és a kényelmünket stb. Gedeon seregéhez hasonlóan gyakran mi sem vagyunk tudatában, hogy Isten megpróbál minket.

Jézus figyelmeztetett minket, nem szabad, hogy a világ gondjai megterheljenek minket. Azt mondta: „V igyázzatok, hogy valamiképpen meg ne nehezedjék a ti szívetek a dobzódás, a részegség és ez élet gondjai miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap." (Lukács 21:34).

Pál így bátorította a korinthusi keresztyéneket:

„Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna. És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének….. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképpen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul." (1 Kor. 7:29-35)

Nem szabad megengednünk, hogy ezen a világon bármi eltérítsen minket az Úrnak való teljes odaszenteléstől. A törvényes világi dolgok nagyobb csapdának tűnnek, mint a bűnös dolgok - mert a törvényes dolgok nem tűnnek bűnösnek és ártalmasnak!!

Csillapíthatjuk a szomjúságunkat, de össze kell tenni a kezünket, és csak annyit kell innunk, amennyi szükséges. A mennyei dolgokra és nem a földi dolgokra kell koncentrálnunk. Mindent el kell hagynunk, ha Jézus tanítványai akarunk lenni. Mint egy megfeszített gumiszalag, az elménk gondoskodik a szükséges földi dolgokról, ha azonban ezek a dolgok már rendelkezésre állnak, a gondolatunk, amikor felszabadul a megfeszítésből, mint a gumiszalag visszaugrik a normál helyzetbe, a gondolatunknak is vissza kell térnie az Úr és az örökkévaló dolgokhoz.

Ezt jelenti, hogy „az odafennvalókról és nem a földi dolgokról gondolkodunk." (Kol. 3:2). Sok hívőnél a gumiszalag sajnos fordítva működik. Elméjük időnként megfeszül, hogy örökkévaló dolgokra gondoljanak, amint azonban lehetőségük adódik, visszatérnek a normális állapotukhoz, hogy evilági dolgokkal foglalkozzanak!