Ha nagyra értékeled a szellemi táplálékot, amit a gyülekezetben kaptál éveken keresztül, akkor nagyon nagyra fogod értékelni a gyülekezetet. Gondolj arra, hogy mennyire hálás vagy annak, aki meghív téged egy tál ételre. Mennyivel inkább kellene hálásnak lenned a szellemi táplálékért, amit folyamatosan kaptál évről évre a gyülekezetben. Vagy nézzük ezt a dolgot más oldalról. Tételezzük fel, hogy volt ott valaki, aki gondoskodott a gyerekeidről, megvédte őket a veszélytől, gondoskodott róluk, amikor betegek voltak, bátorította őket, amikor csüggedtek voltak, segítették őket a tanulásban, hogy jó jegyeket kapjanak. Tételezzük fel továbbá, hogy ez a valaki mindent megtett nemcsak egy nap vagy két nap, hanem sok éven keresztül. Nem lennél hálás neki? Legalább hálás vagy a gyülekezetnek, a gyerekeid védelméért? Az egyik ok, ami miatt sok hívő nem növekszik szellemileg, mert nem hálásak azért, amit a gyülekezetben kaptak. Azok, akik lemorzsolódnak a gyülekezetből, azok mindenért hálátlanok, amit önzetlenül kaptak olyan sok éven keresztül a gyülekezetben.

A Lukács 17:15-ben tíz leprásról olvasunk, akik meggyógyultak, de csak egy volt, aki visszament az Úrhoz, hogy hálát adjon neki és dicsőítse Istent. Amikor szükségben voltak, mindnyájan hallatták a hangjukat, hogy kegyelmet kérjenek, amikor azonban meggyógyultak, kilenc teljesen hálátlan volt azért a jótéteményért, amit kaptak. Csupán egy volt, aki hallatta a hangját, hogy hálát adjon. Bizonyára több ezren voltak ott mások is, akik meggyógyultak Palesztinában, akiket egyáltalán nem izgatott, hogy hálát adjanak az Úrnak, de ez a szamaritánus férfi visszament és hálát adott az Úrnak. Valami ilyesmit mondhatott az Úrnak: "Uram, teljesen más lett az életem azt követően, hogy megérintettél engem. Bemehetek a városba. Visszamehetek a családomhoz. Örömöt hoztál az életembe. Nem akarom természetesnek venni ezeket az áldásokat. Mindezért neked tartozom hálával és nagyon hálás vagyok minden áldásodért az életemben". Jézus értékelte ennek az embernek a szellemi hálaadását, amit kifejezett felé. Ezt követően Jézus még többet adott neki. Azt mondta neki, hogy a hite mentette meg őt. A leprából való megtisztulástól többet kapott, mint egyszerűen azt, hogy meggyógyította őt az Úr. Meggyógyult, de mivel hálás volt, üdvösséget is nyert. Bizonyos vagyok benne, hogy találkozni fogok ezzel a samáriai emberrel a mennyben, de nem vagyok benne biztos, hogy a többi kilenccel is találkozom. Amikor visszamentek az Úrhoz, hogy hálát adjatok neki, többet fogtok kapni, mint mások.

Az Úr jelen van a gyülekezetében, ami az Ő teste a földön. Az Úr iránti nagyrabecsülésünket most az Ő testének értékelésével mutathatjuk ki. Ha nem értékeled, és nem becsülöd meg a gyülekezetet, te veszítesz vele, és nem a gyülekezet. Isten hatalmasan megáldotta azokat, akik megbecsülték a gyülekezetet, és akik hálásak voltak azért, amit a gyülekezettől kaptak.

Jézus nagyon nagyra értékelte a tanítványai hűségét. Egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy ha mindnyájan el is elhagynák Őt, akkor sem lenne magányos, mert az Atya vele lesz (János 16:32). Neki nem volt szüksége azokra a tanítványokra. A Lukács 22:28-ban mégis azt mondta nekik, hogy hálás volt, hogy mellette voltak. Ő a dicsőség Ura volt. Nem volt rá szüksége, hogy bárki mellette legyen, de ha nem is igényelte a támogatásukat, mégis értékelte a hűségüket. Talán azt mondta nekik: „Ti kijöttetek ebből a régi zsidó rendszerből és elhagytátok a régi tömlőt. Látjátok a különbséget a Menyasszony szelleme és a parázna szelleme között, kijöttetek és velem vagytok, készen arra, hogy megfizessétek az árát, bármibe is kerül."

Remélem, az Úr elmondhatja nekünk az utolsó napon, hogy mellette álltunk és nem szégyelltük Őt, hogy szerettük a gyülekezetet, amibe belehelyezett minket, és megáldott minket azért, mert nem kritizáltuk a gyülekezetet, mint sokan mások. Testvérek! Értékeljük azt az óriási védelmet, amit a gyülekezetünk biztosított nekünk és a gyermekeinknek. Ti fiatalemberek sosem fogjátok felfogni, hogy a gyülekezet milyen sok mindentől védett meg titeket: balesettől, veszélytől és bűntől. Csak amikor majd az Úr előtt fogtok állni, akkor fogjátok megérteni, hogy a gyülekezet szigorú elvárásai tartottak meg titeket, hogy visszamenjetek a világba és tönkretegyétek az életeteket. Azon a napon majd látni fogjátok, hogy amit sok évvel korábban hallottatok a gyülekezetben az megvédett titeket a veszélytől sokkal később. Az Úr meg fogja mutatni neked azt is azon a napon, hogy a gyermekeid milyen sok veszélytől menekültek meg azáltal, amit a gyülekezetben hallottak. Ezek és sok más áldás ellenére mégis mindannyian kevéssé értékeljük és becsüljük meg a gyülekezetet.

Szeretnél eljutni oda, hogy áldás lehess mások számára? Ezért mindenekelőtt tanulj meg hálát adni az Úrnak azért, amit érted tett és a gyülekezetért, amit neked adott. Ne tekintsd a gyülekezetet egy természetes dolognak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a gyermekek, akik akkor fogják fel a szüleik igazi értékét miután meghaltak. Taníts minket Uram, hogy hálásak legyünk egymásnak a gyülekezetben most, amíg nem késő.