Amikor elkezdtük az összejöveteleket a lakásomon 1975 augusztusában, akkor egyáltalán nem akartunk egy új gyülekezetet indítani. Csak az apostolok plántálnak gyülekezeteket - és én egyáltalán nem éreztem magam feljogosítva erre! Ahogyan azonban az idő telt, azt vettük észre, hogy egyre többen jöttek, hogy találkozzanak velünk és nem volt választásunk, folytatni kellett az összejöveteleket velük együtt. Sosem hívtunk senkit, hogy csatlakozzon hozzánk. Nem akartuk azt sem, hogy bárki csak azért csatlakozzon hozzánk, mert elege volt a saját gyülekezetéből - tisztában voltunk ugyanis azzal, hogy az ilyen személyeknek hamarosan elegük lenne belőlünk is! Jézus csak azokat hívta, hogy kövessék Őt, akik „megfáradtak és nehéz terheket hordoztak" (Máté 11:28) - más szavakkal azokat, akiknek elegük volt a saját kudarcos életükből és reménytelenül vágytak arra, hogy győztesek legyenek . Azt akartuk, hogy csak ilyen emberek csatlakozzanak hozzánk.

Már több száz felekezet volt Indiában és mi bizonyosak voltunk, hogy Isten nem akar még egy felekezetet indítani rajtunk keresztül. A protestáns reformáció kezdete óta minden új mozgalmat azért indított el az Úr, hogy az újszövetségi élet bizonyos jellemzőit hangsúlyozza, amit a körülöttük lévő gyülekezetek nem tettek meg. Különben nem lett volna Istennek szüksége arra, hogy valami újat kezdjen.

Most az Úr egy új gyülekezetet indított el rajtunk keresztül. Kíváncsi voltam, hogy miket akar az Úr hangsúlyozni rajtunk keresztül. Bizonyára nem voltunk szellemibbek, mint mások. Mindannyian kegyelem által megmentett bűnösök voltunk és óvatosak a saját hiányosságainkat illetően sok területen. Nem tudtunk egyetérteni sok más gyülekezettel sok területen, ahol azt éreztük, hogy eltértek az újszövetségi tanítástól és gyakorlattól. Ahogy folytattuk az összejöveteleket, kezdetben volt ugyan néhány olyan terület, ahol nem értettünk egyet, de ezek kezdtek kikristályosodni a gondolkozásunkban:

1. Bemerítés vízbe:Gyakoroltuk a hívők víz alá merítését az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében. Emiatt különböztünk minden olyan főáramlathoz tartozó felekezettől, akik a csecsemő keresztséget gyakorolták.

2. Betöltekezés Szent Szellemmel:Hittünk a Szent Szellemmel való betöltekezésben és a Szent Szellem minden ajándékában. Ez megkülönböztetett minket a Testvérektől és a Baptistáktól! Mi azonban nem hittük el azt, hogy a nyelveken szólás a Szent Szellemmel való betöltekezés bizonyítéka lenne, hanem inkább Isten erejének megnyilvánulása (Lásd Ap.csel. 1:8 és 10:38). Ezért különböztünk a Pünkösdiektől és a Karizmatikusoktól!

3. Tanítványság:Megláttuk azt, hogy az Urunk azt parancsolta nekünk, hogy tegyük tanítvánnyá az embereket (Máté 28:19), akik megfelelnek a tanítványság feltételeinek, amiket a Lukács 14:26-27-ben és 33-ban fektetett le. Ezért nem értünk egyet a legtöbb gyülekezettel, akik csak az evangelizációt hangsúlyozzák és nem a tanítványságot.

4. Pásztorok:Felfedeztük, hogy a „pásztor" egy ajándék (Efézus 4:11) és nem egy hivatal (pozíció) a gyülekezetben. Az Újszövetség világosan tanította, hogy a gyülekezeteket „vének" vezették és nem egyetlen pásztor (Titus 1:5). Minden gyülekezetben legalább két vénnek kell lenni, hogy elkerüljék az egy ember általi uralkodás veszélyét, és hogy a vezetőség kiegyensúlyozott legyen. Ez majdnem minden gyülekezettől megkülönböztet minket.

5. Pénz:A pénznek olyan nagy ereje van, hogy Jézus azt egy Istennel szembeni másik úrként azonosította (Lukács 16:13)! Felfedeztük, hogy szükséges egy világos bizonyság ezen a téren, mert sok keresztyén munkának Indiában rossz híre van, az istenellenes pénzügyi gyakorlat miatt. Igehirdetők és pásztorok a beszámolóikban és imaleveleikben pénzért koldulnak. Jézus és az apostolai sosem számoltak be a munkájukról senkinek (kivéve a munkatársaiknak); és sosem kértek senkitől pénzügyi támogatást a szolgálatukra. Inkább a mennyei atyjukban bíztak, Ő indítsa az embereket arra, hogy adjanak annyi pénzt a munkájukra, amennyi szükséges. Mi ugyanígy bízhatunk a mennyei Atyánkban. Ezért eldöntöttük, hogy sosem írunk beszámolót a munkánkról senkinek (kivéve a saját gyülekezetünknek) és sosem kérünk pénzt senkitől. Eldöntöttük azt is, hogy nem gyűjtünk adományt egyik istentiszteletünkön sem, hanem csak önkéntes felajánlásokra tartunk egy perselyt - mivel az Úr azt mondta, hogy minden adományt titokban kell adni (Máté 6:1-4). Pénzügyi politikánk tehát alapvetően különbözik szinte minden más gyülekezettőlIndiában .

6. Önfenntartás:A legtöbb keresztyén munkás számára Indiában a keresztyén munka egy megélhetési keresetet jelent és nem egy Istentől való elhívást . Közülük sokan a nyugati keresztyén szervezetekhez csatlakoztak, hogy fizetést kapjanak. A keresztyén munka egy üzlet számukra, ami által nagy jövedelemre tesznek szert! Pál apostol ezzel szemben a saját kezével dolgozott és gondoskodott magáról, hogy megkülönböztesse magát az ilyen igehirdetőktől az ő napjaiban (2 Korinthus 11:12). Bizonyára nincs semmi rossz abban, ha a teljes idejű szolgáló véneket támogatják a gyülekezetükben lévő hívők, mivel azonban ez a gyakorlat van Indiában, mi úgy éreztük, hogy a véneknek önfenntartóknak kell lenniük - azért, hogy ez megkülönböztesse őket más munkásoktól, ahogyan Pál tette a maga idejében. Felfedeztük, hogy a látásunk ezen a területen is különbözik majdnem minden más gyülekezettől Indiában.

7. A Nyugattól való függés:Sok gyülekezet Indiában erősen függ a nyugati keresztyénektől - mind a szolgálatot, mind a pénzügyi forrásokat illetően. Azt láttuk, hogy ez akadályt jelent a bizonyságtételünk szempontjából a nem keresztyének felé Indiában. Azt láttuk, hogy sok indiai igehirdető feltétel nélkül elfogadja az amerikai módszereket és tanításokat. Ezért eldöntöttük, hogy nem csatlakozunk egyik külföldi szolgálathoz sem és nem fogunk függni semmilyen külföldi szolgálattól, sem pénzügyi forrástól. Azt akartuk, hogy a szolgálatunk valóban indiai szolgálat legyen, indiai vezetőséggel - ugyanakkor nyitottak vagyunk befogadni hívőket bármelyik országból érkeznek. Ezen a területen is különbözünk a legtöbb gyülekezettől Indiában. Ezek voltak azok az okok, ami miatt Isten egy új gyülekezetet indított Indiában. Megláthattuk, hogy Istennek szüksége volt egy ilyen bizonyságra az országunkban. Ezért engedelmeskedtünk Istennek és engedtük, hogy azt tegye velünk, amit akart.

Minden gyülekezet csodálatos látásokkal rendelkezik, amikor elindul , de az idő fogja megpróbálni azokat a látásokat - milyenek lesznek a dolgok néhány évtized múlva? Ahogy most, 49 év után visszatekintünk, bár még mindig látjuk a hiányosságainkat sok más területen, hálát adunk Istennek, hogy a fenti hét területen kompromisszumok nélkül megtartott minket.

Minden dicsőség egyedül az Úré!