Milyen meglepőek Jézus szavai, amiket Mártának mond a Lukács 10:42-ben: „Egy a szükséges dolog." Sok jó dolgot csinálhatunk, és sok, valóban helyénvaló lehet a fontosságát illetően, Jézus azonban határozottan kijelenti, hogy egy dolog van, ami minden másnál fontosabb. Mi ez az egy dolog?

Jézus és a tanítványai éppen megérkeztek Bethániába. Amint Márta meglátta őket, örömmel fogadta őket a házában, leültette őket és a konyhába sietett, hogy valami ételt készítsen nekik. Közben Jézus elkezdett a jelenlévőknek prédikálni. Amikor Márta észrevette, hogy a testvére Mária leült, hogy Jézus beszédét hallgassa ahelyett, hogy jött volna segíteni neki, mérgesen kirohant a konyhába, és Jézushoz fordulva így panaszkodhatott neki: "Uram, én itt szorgoskodom a konyhában, hogy valami ételt készítsek nektek, a nővérem pedig csak ül és semmit sem csinál. Mondd meg neki, hogy keljen fel és segítsen nekem!" Meglepetésre azonban Márta volt az, akit Jézus megdorgált. Azt mondta, hogy nem Mária volt az, aki hibát követett el.

Fontos megjegyezni, hogy Márta semmi bűnös dolgot nem cselekedett, amiért így viselkedett. Örömmel befogadta Jézust a házába. A konyhában végzett munkát nem önmaga, hanem Jézus és a tanítványai számára végezte. Márta azokat a mai hívőket példázza, akik befogadták Jézust a szívükbe, és akik önzetlenül azt keresik, hogy az Úrnak és másoknak szolgáljanak. A buzgóságuk ellenére azonban mégis ők azok, akiket Jézus megdorgál. Mi az, amit meg kell kérdezniük maguktól? Mi volt a rossz a cselekedetükben? A válasz bizonyára Jézusnak ebben a négy szavában található meg: „Egy a szükséges dolog." Mártát nem a szolgálata miatt dorgálta meg Jézus, hanem azért, mert nem a legfontosabb dolgot tette az első helyre.

Mária - mondta az Úr: te a jobb részt választottad. Mi volt az? Mária egyszerűen leült Jézus lábaihoz és hallgatta Őt. Semmi több. Ez volt azonban a jobb dolog. Ez az a szükséges dolog, ami minden másnál fontosabb. Mennyi helye van az életünkben a hallgatásnak? Mennyi időt töltünk Jézus lábainál ülve és olvasva az Ő Igéjét, keresve azt meghalljuk, hogy szóljon hozzánk azon keresztül? Talán nem sokat. Más dolgok miatt nem marad arra idő, úgyhogy gyakran mi is ugyanazt a hibát követjük el, mint Márta. Lehet, hogy nem földi dolgok azok, amik lefoglalják a gondolatainkat. Lehet az keresztyén szolgálat is. Lehetünk nagyon aktívak az összejöveteleken imában, dicsőítésben vagy bizonyságtételben, és mégis azt tapasztaljuk, hogy az Úr megdorgál minket, mint ahogyan Mártát is megdorgálta.

Legalább három szellemi igazságot megtanulhatunk abból, hogy Mária leült Jézus lábaihoz:

1. A leülés nem hasonlítható a járáshoz, a futáshoz, de még az álláshoz sem, elsősorban a nyugalmat fejezi ki. Ez arra tanít minket, hogy a szívünknek és az elménknek meg kell nyugodni, mielőtt meghallhatnánk, hogy Isten szól hozzánk. A be nem vallott bűn kizárja az előbbit, míg ennek a világnak a gondjaival és gazdagságával való túlzott elfoglaltság az utóbbit akadályozza. Rossz lelkiismerettel, szorongással vagy félelemmel telve hogyan remélhetjük, hogy Isten "szóljon egyáltalán"? A Zsoltárok 46:10 azt mondja nekünk, hogy csendben kell lennünk, ha meg akarjuk ismerni Istent.
2. Egy személy lábainál ülni, az alázatosságot is jelent. Mária nem karosszékben ült egy szinten Jézussal, hanem alacsonyabb szinten. Isten sosem szól a büszke emberhez, kivéve az ítéletet. Mindig kész azonban szólni és felkínálni az Ő kegyelmét azoknak az alázatos lelkeknek, akik olyanok lesznek előtte, mint a gyermekek. (Máté 11:25).
3. Máriához hasonlóan leülni, az az alávetettséget fejezi ki. Ilyen a tanítvány magatartása a Mestere jelenlétében. Az alávetettségünk az Isten Igéjének való engedelmesség megnyilvánulása. Isten az Ő Igéjében nem azért szól, hogy kielégítse a kíváncsiságunkat, vagy, hogy információkat adjon nekünk. Az Ő Igéje az Ő szíve vágyának a kifejeződése. Ő azért szól, hogy engedelmeskedjünk Neki. Jézus egyértelművé tette a János 7:17-ben, hogy csak akkor fogjuk megismerni mi az Ő akarata, ha készek vagyunk megcselekedni azt.

Sok keresztyén hónapokon és éveken keresztül olvassa a Bibliát anélkül, hogy azt keresné, mit szól Isten hozzájuk azon keresztül. Ennek ellenére mégis úgy tűnik, mintha teljesen meg lennének elégedve. Kérdezlek titeket: Halljátok az Úr hangját minden nap? Ha nem, miért nem? Ő szól azokhoz, akik figyelnek rá. Mi az, ami befogta a szellemi fületeket? A csendesség, az alázatosság szellemének vagy az engedelmességnek a hiánya, amikor szólt hozzátok? Vagy talán nincs vágy bennetek, hogy halljátok Őt? Bármi is legyen az, Isten megadja, hogy ez azonnal és véglegesen orvosolható legyen. Imádkozd el Sámuel imáját: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád." Most nyisd ki a Bibliádat és keresd az Ő arcát komolyan. Te is meg fogod hallani az Ő hangját.