„Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős"(2 Korinthus 12:10).

Ábrahám a természetes testi erejének teljében nemzette Izmaelt, de Isten nem fogadta el Izmaelt, és megkérte Ábrahámot, hogy küldje el őt. (1 Mózes 17:18-21; 21:10-14). Krisztus ítélőszéke előtt, amikor bemutatjuk a jó szándékú erőfeszítéseinket, amelyeket emberi képességeink által, Istentől való függés nélkül hoztunk létre, azt fogja mondani, hogy azok elfogadhatatlanok. Mindaz pozdorja, széna és szalma, ami meg fog égni. Csak az fog megmaradni, ami "Isten szelleme" által jött létre.

Amikor Ábrahám eljutott oda, hogy már nem volt nemzőképes, amikor a természetes képessége, hogy gyermeket nemzzen megszűnt, akkor született meg Izsák, Isten ereje által, és ez a fiú már elfogadható volt Isten számára.

Isten szemszögéből nézve egyetlen Izsák értékesebb volt, mint ezer izmaelita. Egy gramm arany értékesebb, mint egy kg fa, amit mindkettőnél a tűz próbája mutat meg. Egy apró elvégzett dolog a Szent Szellem ereje által sokkal értékesebb, mint a saját erőfeszítésünk által elvégzett sokkal több cselekedet.

A megtérés előtti jó cselekedeteink és a megtérés után saját erőfeszítésünkkel szolgálva az Urat, egyaránt szennyes rongyok lesznek. A hit által kezdeményezett igazságos cselekedetek azonban és az a szolgálat, ami a Szent Szellemtől indíttatva végeztünk el - fogják képezni az esküvői ruhánkat a Bárány menyegzőjének a napján (Jelenések 19:8). Micsoda különbség: egyrészt egy szennyes rongy, másrészt egy csodálatos menyegzői ruha! Minden attól függ, hogy az életünket a saját lelki erőnk vagy Isten ereje által éltük meg.

Jézus is a Szent Szellem erejétől függött a szolgálata során. Nem merte volna elkezdeni igehirdető szolgálatát, mielőtt nem kapott volna felkenetést arra a Szent Szellemtől. Harminc éven keresztül egy tökélete szentségben élt a Szent Szellem ereje által, ezért mondhatta róla az Atya, hogy „ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm" (Máté 3:17). Neki mégis szüksége volt a szolgálatra való felkenetésre a Szent Szellem által. Jézus imádkozott azért, hogy fel legyen kenve és meg is történt (Lukács 3:21-22). Mivel szerette az igazságot és gyűlölte a bűnt sokkal jobban, mint bárki, aki korábban élt, ezért sokkal nagyobb felkenetést kapott, mint bárki más (Zsidó 1:9). Ennek eredménye volt, hogy az emberek megszabadultak a Sátán fogságából a szolgálata által. Ez volt a fő célja és az elsődleges megnyilvánulása a felkenetésének (Lásd Lukács 4:18 és Ap.csel. 10:38)

Isten munkáját nem lehetett elvégezni emberi tehetség és képesség által. Azok az emberek, akik természetes szinten sok ajándékkal rendelkeznek, amikor megtérnek, gyakran azt gondolják, hogy most használhatják az intellektuális képességüket, hogy az által befolyásoljanak embereket Isten számára.

Sok keresztyén az ékesszólását, a logikáját és a világos beszédét összetéveszti a Szent Szellem erejével. Ezek azonban csak a lélek erői, és akadályok lesznek Isten szolgálatában, ha rájuk hagyatkoznak. Az emberi lélek erejével végzett munka soha nem lehet örökkévaló. El fog pusztulni, ha nem is belátható időn belül, de Krisztus ítélőszéke előtt mindenképpen.

Jézus nem az ékesszólására vagy az érzelmi erejére támaszkodott, hogy az embereket Isten felé terelje. Tudta, hogy a lélek erejével végzett munka csak hallgatóságának lelkét érné el, szellemileg azonban soha nem segítene rajtuk. Éppen ezért nem használt semmilyen érzelmekre ható zenét, hogy az embereket Istenhez vonzza.

Nem játszott a közönsége érzelmeivel, és nem hozta őket túlfűtött izgalmi állapotba, hogy így vegye rá őket, adják át magukat Istennek. Semmi ilyesmit nem csinált, sem más lélekre ható módszert nem alkalmazott, amelyek manapság olyan gyakoriak az evangélisták és igehirdetők körében. Nem használta az érzelmi szenvedélyt és a lelkesedést az emberek befolyásolására. Ezek a politikusok és a szélhámosok módszerei, Ő pedig egyik sem volt.

Isten szolgájaként Jézus minden munkájában teljes mértékben a Szent Szellemtől függött. Ennek eredménye az volt, hogy a követői is mély életet éltek Istenben.

Jézus nem használta a lélek erejét arra, hogy másokat a saját gondolkodásmódja szerint manipuláljon. Soha nem erőltette rá magát másokra. Mindig megadta másoknak a szabadságot, hogy elutasítsák Őt, ha úgy döntenek. A lelki keresztény vezetők erős személyiségükkel leuralják nyájukat és munkatársaikat. Félelmetes, ahogy az emberek alávetik magukat az ilyen vezetőknek, imádják őket és engedelmeskednek minden szavuknak.

Egy ilyen vezető körül tömegek gyűlhetnek össze, és még az is lehet, hogy mindannyian egységben vannak, de ez csak a vezető iránti odaadás egysége. Az ilyen vezetők még azzal is megtéveszthetik magukat, hogy rendelkeznek a Szent Szellem erejével, de nem képesek különbséget tenni a lélek és a szellem között. A követőik is hasonlóan megtévesztettek lesznek. Az ítélőszék tiszta fényében azonban ki fog derülni, hogy mindez csak emberi lélek ereje volt, és hogy ez akadályozta Isten munkáját.

Jézus nem ilyen vezető volt. Egyetlen keresztyénnek sem kellene ilyennek lennie. Félnünk kellene a lelki erőnk használatától, mert az Istennek az emberre vonatkozó törvényeinek megsértése, és nem lehet más, csak akadály az Ő szolgálatában.

Igazi szellemi munkát sosem lehet az emberi lélek erejével végezni, hanem csak a Szent Szellem erejével. Jézus tudta ezt; és ezért állandóan a szellemi erejét vetette latba. Így volt képes nagyon rövid idő alatt mély és maradandó munkát végezni azokban, akik követték Őt.