A 4 Mózes 13. fejezetében arról van szó, hogy az izraeliták Kánaán határához Kádas-Barneába érkeztek, ahhoz a földhöz, amit Isten megígért nekik. Ez két évvel azt követően volt, hogy elhagyták Egyiptomot (5 Mózes 2.14). Isten azt mondta nekik, hogy menjenek be és vegyék birtokba azt a földet. Az izraeliták 12 kémet küldtek ki, hogy kikémleljék a földet. Mind a 12 kém visszajött és azt mondta, hogy a föld valóban csodálatos. Tízen azonban azt mondták, hogy "hatalmas, legyőzhetetlen óriások laknak azon a földön." Közülük ketten azonban - Káleb és Józsué - a következőt mondta: "Az Úr segíteni fog nekünk, hogy legyőzzük azokat a hatalmas óriásokat." A 600 ezer izraelita azonban a többségre hallgatott.

Mit tanulhatunk meg ebből? Mindenekelőtt azt, hogy veszélyes a többséget követni, mert a többség rendszerint téved. "Az életre vezető út keskeny és kevesen találják meg azt" - mondta Jézus. A többség mindig a pusztulásba vezető széles úton jár. Ezért, ha a többséget követed, akkor bizonyára velük együtt a széles úton haladsz a pusztulás felé. Soha ne gondold azt, hogy egy nagy gyülekezet az szellemi gyülekezet. Jézus gyülekezetében mindössze 11 tanítvány volt.

Amikor tíz vezető mond valamit és kettő pontosan annak az ellenkezőjét, akkor kire hallgatsz? Isten a kettő oldalán állt - Józsué és Káleb oldalán. A hitetlenség és a Sátán állt a másik tíz kém oldalán. Az izraeliták ostobák voltak és a többséget követték - és ezért kellett a pusztában vándorolniuk a következő 38 évben. Nem tudtak különbséget tenni, hogy mi van Istentől és mi nem! Isten és egy személy már mindig a többséget jelenti bármennyi emberrel szemben, ezért én mindig Isten oldalán akartam állni. A 2 Mózes 32-ben azt látjuk, hogy Isten egyetlen ember - Mózes - oldalán állt, amikor minden izraelita az aranyborjút imádta. A 12 törzs közül egyedül Lévi törzse állt ki Mózes mellett és most amikor Isten Józsuéval és Kálebbel volt, még a Lévi törzse sem ismerte fel, hogy Isten melyik oldalon áll!

Mindebből a következő a tanulság számunkra ma. A keresztyénség általában véve tele van megalkuvással és világiassággal. Isten itt-ott felemel egy-egy embert, akik kompromisszum nélkül képviselik Isten igéjét. Ha van megkülönböztető képességed, akkor fel fogod ismerni, hogy Isten azzal a néhány emberrel van. Melléjük fogsz állni a többséggel szemben és velük együtt be fogsz menni az ígéret földjére.

Hogyan tudod beazonosítani azt az embert, aki Isten oldalán áll? Onnan, hogy a hit beszédét szólja. Józsué és Káleb a hit beszédét szólta: "Le tudjuk győzni őket". "Le tudjuk győzni a harag, a szexuális vágy, a féltékenység, a zúgolódás és a pénz szeretetének óriásait. Győzni tudunk a Sátán felett. Isten össze fogja zúzni a Sátánt a talpunk alatt." Így beszél az az ember, aki Isten oldalán áll. Az az ember, aki nem Isten oldalán áll, a következőt mondja: "Nem kell olyan szigorúan ragaszkodni a Bibliához. Végül is esendő emberek vagyunk. Mikorra az életünk végéhez érkezünk, addigra győztesek leszünk. Meg kell értened az ember lélektanát." Őszintén szólva nem foglalkozom „pszichológiával", mert én Isten igéjében hiszek. Sok keresztyén pontosan úgy tér rossz útra, mint az izraeliták, mert emberi módon gondolkoznak. Isten elrejtette ezeket az igazságokat a bölcsek és az értelmesek elől és megjelentette a kisdedeknek. Ha az értelmedet használva emberi módon gondolkozol, és úgy tanulmányozod a Bibliát, garantálhatom neked, hogy rossz úton jársz. Amire szükséged van, az a Szent Szellem kijelentése. Ezért hívott el Jézus halászokat az Ő tanítványainak és nem olyan professzorokat, mint Gamáliel és az ő tanítványai. Egyetlen Gamáliel tanítványt hívott el később, aki Pál volt, ezért az Úrnak ki kellett vinnie őt három évre a pusztába, hogy megszabaduljon minden büszkeségétől és semmi legyen Ő előtte, hogy kijelentést kaphasson.

Isten megharagudott azokra az izraelitákra, akik kételkedtek az Ő erejében, ezért azt mondta nekik, hogy „akik látták az én csodáimat, és megkísértettek engem tízszer, azok nem fogják meglátni azt a földet" (4 Mózes 14.22-23). A "tízszer" nem volt túlzás. Valóban „tízszer" lázadtak fel Isten ellen:

Itt látható a tíz lázadás felsorolva:

1. Amikor az egyiptomi sereg üldözte őket a Vörös tengernél (2 Mózes 14.11).
2. Amikor a víz keserű volt Máránál (2 Mózes 15.24).
3. Amikor nem volt kenyerük Sin pusztájában (2 Mózes 16.2-3).
4. Amikor megtartották a mannát másnapra (2 Mózes 16.20).
5. Amikor kimentek szombaton mannát keresni (2 Mózes 16.27-28).
6. Amikor nem volt innivaló vizük Refidimnél (2 Mózes 17.3).
7. Amikor az aranyborjút imádták (2 Mózes 32).
8. Amikor panaszkodtak Thaberánál (4 Mózes 11.1).
9. Amikor húst kértek (4 Mózes 11.4; 33).
10. Amikor megtagadták, hogy bemenjenek Kánaánba (4 Mózes 13).

Isten kilenc lehetőséget adott nekik. Az izraeliták kihasználták Isten megbocsátását - pontosan úgy, ahogyan sok hívő ma - és nem fogják fel, hogy a kilencedik lehetőség volt az utolsó esélyük. Isten türelme elfogyott és megbüntette őket, amikor tizedszer is fellázadtak. Akkor már nem volt lehetőség visszafordulni. Megbánták, amikor meghallották a büntetést és még egy lehetőséget kértek, de már túl késő volt (4 Mózes 14.39-45) Sok hívő szintén azt fogja megtapasztalni egy napon, hogy már nem lesz lehetősége bemenni egy győzedelmes életbe.