„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata" (Róma 12:2).

"Ki féli közületek az Urat, és engedelmeskedik szolgájának (az Úr Jézusnak)? Ha az emberek sötétségben járnak, egyetlen fénysugár nélkül, bízzanak az Úrban, és támaszkodjanak Istenükre" (Ézsaiás 50:10 - Élő Biblia).

Az ószövetségi időkben Isten gyakran mennyei hangon tudatta akaratát szolgáival. Az Újszövetség idején azonban Isten a szívünkben lévő Szent Szellem belső bizonyságtétele által igyekszik vezetni bennünket. Ez a hit útja, és magasabb rendű, mint az ószövetségi vezetési módszer. Ezért, amikor Isten akaratát meg akarjuk tudni egy dologban, időnként zavarba jövünk. Isten ezt azért engedi meg, hogy erősítse a hitünket. Azt akarja, hogy közelebb kerüljünk Hozzá, és így jobban megismerjük. A bizonytalanság ilyen időszakait Isten arra is felhasználja, hogy megrostálja az indítékainkat. Ezért nem kell meglepődnünk vagy elcsüggednünk, amikor tanácstalanok vagyunk. Még Pál apostol is gyakran tanácstalan volt, de soha nem esett kétségbe, és nem adta fel (lásd 2 Korinthus 4:8). Előfordulhat, hogy Isten néha csak közvetlenül azelőtt mutatja meg nekünk akaratát, mielőtt döntést kell hoznunk - és hosszan megvárakoztat bennünket.

Mindenesetre mindig csak a következő lépést mutatja meg nekünk. Lépésről lépésre vezet bennünket, mert azt akarja, hogy nap mint nap tőle függjünk, és hitben járjunk, és ne látásban. Mivel egyszerre csak egy lépést mutat meg, ezért kénytelenek vagyunk reáhagyatkozni. Ezért ahhoz, hogy megismerjük Isten akaratát az életünkre vonatkozóan, mindig meg kell tennünk a következő lépést, amelyet Isten megmutat nekünk. Ha így teszünk, Isten terve fokozatosan kibontakozik az életünkben.

Az Úr ígérete így hangzik: „Ahogy haladsz, lépésről lépésre megnyitom előtted az utat" (Példabeszédek 4:12 - Magyarázó fordítás).

Ha nem vagyunk biztosak Isten akaratát illetően egy dologban, jó, ha felteszünk magunknak tizenkét kérdést. Ha őszintén válaszolunk ezekre a kérdésekre, egyre világosabbá válik számunkra, hogy mi Isten akarata:

• Ismeretem szerint ellentétes ez a dolog Jézus és az apostolok tanításaival, vagy az Újszövetség szellemével?
• Megtehetem ezt tiszta lelkiismerettel?
• Ha megteszem, megdicsőíti ez Istent?
• Megtehetem ezt a Jézussal való közösségben?
• Kérhetem Istent, hogy áldjon meg, miközben megteszem?
• Ha ezt megteszem, az eltompítja a szellemi életemet valamilyen módon?
• Amit teszek a legjobb tudomásom szerint az szellemileg hasznos és építő?
• Boldog lennék, ha abban a pillanatban térne vissza Jézus a földre, amikor megteszem?
• Mit gondolnak erről a bölcsebb és az érettebb testvérek?
• Ha ezt teszem, szégyent hozok Isten nevére, vagy lerombolja a bizonyságtételemet, ha mások megtudják?
• Ha ezt megteszem, vagy mások tudomására jut, másokat is rossz útra térít?
• Szabadnak érzem magam a szellememben, hogy megtegyem?

Sokszor meg kell tennünk egy lépést előre, még akkor is, ha nem vagyunk teljesen biztosak Isten akaratában. Ez is része a hit általi járás megtanulásának - mert a bizonyosság néha a „látás általi járás" megfelelője. Isten néha világos bizonyosságot ad nekünk akaratáról, máskor azonban azt várja tőlünk, hogy akaratának világos ismerete nélkül haladjunk előre. Ha már az Úrra vártunk imában, és a legjobb tudásunk szerint megbizonyosodtunk a Szent Szellem gondolatáról, akkor haladjunk előre, minden további várakozás nélkül.

A Biblia azt mondja: „Terveket kell készítenünk - számítva arra, hogy Isten vezet minket" (Példabeszédek 16:9- TLB). Ha később visszatekintünk ezekre a döntésekre, azt fogjuk látni, hogy a homályos látásunk ellenére Isten nem hagyott bennünket eltévedni. Más szóval: jóllehet, az elején sok volt a bizonytalanság, a végén sok lesz a bizonyosság és az öröm.

Ha őszinték vagyunk, de bizonytalanok és egy lépést eltévesztünk Isten tökéletes akaratának útján, akkor bízhatunk abban, hogy Isten visszavezet minket a helyes útra. Az Ézsaiás 30:21 (Élő Biblia) ígérete ez: "Ha elhagyod Isten ösvényeit és eltévelyedsz, egy hangot fogsz hallani a hátad mögött, ami azt mondja: "Nem ez az út az, amin járnod kell." Isten elrendeli a körülményeket, hogy változtassák meg a vezetésünket, ha eltévesztjük az akaratát. Nem szabad állandó tétlenségben maradnunk, és minden mozduláshoz látványos vezetést várni. A hajó mozgás közben sokkal gyorsabban megfordulhat, mint álló helyzetben. Így van ez velünk is. Az Ap.csel. 16:6-10-ben azt olvassuk, hogy Pál és Silás megpróbált Ázsiába menni - nem volt egyértelmű vezetésük az Úrtól, de meg akarták cselekedni az Ő akaratát. Talán Isten által rendelt körülmények hátráltatták őket. Amikor később megpróbáltak Bithíniába menni, ismét akadályba ütköztek. Mivel aktívan keresték Isten akaratát, és nem passzívan várták a vezetést, Isten végül elvezette őket az általa választott helyre - Macedóniába.

A mindennapi élet apró részleteiben való vezetés nem feltétlenül a folyamatos tudatos keresés kérdése, hanem a Szellemben járás kérdése. Az Úrral való helyes kapcsolat helyes cselekvéshez vezet. Ilyen apró részletekben Isten vezetése nem olyasvalami, amivel állandóan tisztában kellene lennünk. Lehet, hogy nincs tudomásunk róla. Egyedül az Úrral való kapcsolatunk a fontos, mert a vezetés egy szellemi dolog és nem egy szabályokkal leírható módszer.