El szeretném mondani nektek, hogy teljesen normális, ha tanácstalanok vagyunk, amikor Isten akaratát akarjuk valamiben megtalálni. Isten ezzel arra tanít minket, hogy hitben járjunk - mert a bizonyosság egyenértékű lehet a látás szerinti járással.

Még Pál apostol is sokszor tanácstalan volt, nem ismerte Isten akaratát. Azt mondta, "tanácstalanok vagyunk, mert nem tudjuk, miért történnek úgy a dolgok, ahogyan történnek, de nem adjuk fel". (2 Korinthus 4:8 - Living Bible).

Egy ok, amiért Isten megengedi nekünk, hogy tanácstalanok legyünk és hibákat kövessünk el, hogy „senki sem dicsekedjen Ő előtte." (1 Korinthus 1:29). Senki sem mondhatja majd az örökkévalóságban, hogy mindent helyesen cselekedett , és beteljesítette Isten tökéletes akaratát. Az örökkévalóságban kizárólag azzal dicsekedhetünk, hogy Isten beteljesítette bennünk az Ő tökéletes akaratát, annak ellenére, hogy annyi hibát, baklövést követtünk el. Ez minden bizonnyal az én bizonyságom. Egyedül Istent illeti minden dicsőség, nekünk semmi sem jár. Ennek oka az, hogy sok hívő nem ismerte meg Isten végső célját, elcsüggednek, amikor kudarcot vallanak, vagy ha tanácstalanok lesznek Isten útjait és akaratát illetően. Isten útai nem a mi utaink - annyira különböznek egymástól, mint menny a földtől (Ézsaiás 55:8-9).

Az isteni bölcsesség nagyszerű dolog. A bölcsesség egyik jellemzője, hogy helyes fontossági sorrendet tudunk felállítani a dolgok között; hogy mennyi időt töltsünk tudományos tanulmányokkal, Isten Igéjével, munkával, alvással, pihenéssel stb. Legtöbb hívő kudarcot vall a fontossági sorrend meghatározásával, különösen a házasságot és a családalapítást követően. Ezért jó, ha fiatalon, egyedülállóként sajátítjátok el ezt a bölcsességet. Jakab azt mondta, ha nincs bölcsességed (és mindenkiből hiányzik), akkor kérheted Istentől, és Ő bőségesen megadja neked. Szóval kérjed!

Bátorítok mindenkit, hogy olvassátok el az Isten akaratának megismerése című könyvem 6. fejezetét. Ott beszéltem a határozatlanságból való szabadulásról, a múltbeli döntések megbánásáról és a hibák elkövetésétől való félelemből való szabadulásról.

Az az ember nem hibázik sosem, aki sosem csinál semmit. Jézuson kívül soha senki nem tanult meg úgy járni Isten tökéletes akaratában, hogy ne hibázzon. „A jó emberek lépéseit az Úr irányítja… Ha elesnek, az nem végzetes, mert az Úr megtartja őket a kezével" (Zsolt 37:23-24 - Living Bible). Tehát ne féljetek a hibáktól. Isten megóv a súlyos hibáktól.